13.rész-Összeköltözés

Justin

-Jó reggelt szépségem-hallom Justin hangját.
-Neked is jó reggelt!-adok egy puszit a szájára.
-Nem hiszem, hogy lefeküdtük, mert akkor ennyi ruha sem lenne rajtunk, szóval emiatt nem aggódok.
-Gyere, pakoljuk össze neked, mert az este elmaradt.
-Rendben-fogom a fejemet, mert iszonyatosan fáj.-de először beveszek egy gyógyszert.
-Igen. az nekem is jól jönne...azt hiszem tegnap este rákaptunk egy kicsit a Jack Danile's-re.
-Uhh..akkor ezért nem emlékszem semmire?
-Semmire nem emlékszel?-sápad el teljesen.
-Nem..kéne valamire?-ijedek meg.
-DEhogy! Csak szívatlak.-csókol meg.
-Ne már, basszus! Megijedtem.
-Ne félj! Semmi olyat nem teszek, amit te nem szeretnél..-húz magához újra.
-Olyan jó, hogy ilyen vagy..
-Milyen?
-Ilyen!
-Milyen az az ilyen?
-Édes..megértő...csábító..-választom el a szavak puszikkal.
-Ezt jó hallani.
-Tudom! de kelj fel.-Rángatom a karját. Természetesen nem sikerül felhúznom. Az erőlködésem eredménye az lett, hogy Justinon landoltam.- Justinom, kelljünk fel, mert soha nem költözünk össze.- Na...erre bezzeg kipattant az ágyból. Mindegy...a célomat elértem. Előszedte a bőröndömet és pakolni kezdett.
Röpke két óra alatt lettünk készen, és indultunk Justin szállodája felé. JuJu szobájával hamar készen lettünk, mert ahogy mondtam nem pakolt ki. Csak néhány ruha volt kirakva (vagy inkább szétszórva), azt kellett összehajtani és elrakni.

Bella reggeli ruhája

11-re értünk új otthonunkhoz, amint beléptem az ajtón csörögni kezdett a telefonom . A kijelzőn Anya neve villogott. Basszus! Elfelejtettem felhívni.
-Szia Anya.-szólok bele gyorsan.
-Szia Kincsem. Van egy rossz és egy jó hírem.
-Kezd a jóval.
-Megkaptam a szerepet.
-Anya! Hiszen ez csodálatos.. Gratulálok. Mi a rossz hír?
-Ide kell költöznöm Párizsba, szóval neked is jönnöd kell.
-Nem anya..nem kell..én is hívni akartalak. Justinhoz költöztem.-jelentem ki.-Tudom, hogy kellett volna az engedélyed, de egyedül voltam és....
-Bella..Bella..Bella.. Nyugodj meg! Én meg megengedem, de mivel kiskorú vagy fel kell hívnod apádat is, hogy engedélyt adjon.
-Persze, úgyis régen beszéltem már Peter-rel.
-Nem..nem őt....az édes apádat.-megfagyott a vér az ereimben és biztos, hogy elsápadtam. Utoljára 7 éves koromban találkoztunk, és nagyon összevesztem vele. Mikor felhívott 3évvel később.. rácsaptam a telefont. 6éve nem beszéltem vele..azt sem tudom él e.
-REndben, felhívom.- sóhajtok óriásit amitől anya is fellélegzik.
-Nagyon fontos neked Justin, igaz?
-Igen, képzed megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője.-mesélem sokkal lelkesebben.
-Mit mondtál?
-Természetesen, azt, hogy: IGEN!-ordítom anya fülébe.
-Azt hiszem megsüketültem, de nagyon örülök nektek.
-Köszönjük. Mi újság Peter-rel?
-Ő LA-ben forgat..milyen jó, hogy Londonba költöztünk. Igaz?-mondja egy kis gúnnyal a hangjában.
-Én nem bánom..-mosolygok, bár anya nem látja.
-Gondolom kincsem! Le kell tegyelek. Szia vigyázz magadra!
-Szia, szertelek.-nyomom ki a telefont, mielőtt válaszolhatna.
--Na mi az?-jön be a nappaliba Justin, mert hogy közben leültem.-Miért vagy így elkenődve.
-Fel kell hívnom az édes apámat..-mondom semlegesen.


*Justin szemszöge*
Mikor lemondta, hogy beszélnie kell az apjával aggódni kezdtem érte. Elmesélte az apjával történteket, és nem örültem neki, hogy ha csak kis időre is, de fel kell vennie vele a kapcsolatot.
Mire észbe kaptam már tárcsázott..
-Szia...Apa.-..és bele szólt.
-Bella vagyok, a lányod.
-Igen, én..nem zavarom meg a kis életedet, csak kell a szóbeli engedélyed, hogy elköltözhessek otthonról.-mondja magyarul, ezért csak egy-egy szót értek belőle, ráadásul csak az ő válaszait.
-Londonban.
-Anyáékkal..vagyis most csak a barátommal.
-Igen van. Szóval, meg kapom?
-Kösz, 6 év múlva beszélünk.-nyomja ki a telefont.
-Na?-nézek rá bár tudom a választ, az ő szájából akarom hallani.
-Maradhatok!-ugrik a nyakamba boldogan és megcsókol.
-Ez az!-pörgetem meg a levegőben.-Pakoljunk ki!
-Várj, meg mutatom, melyik szobát szánja nekünk Elenor. -Indul az emeletre.
Elenor külön szobát választott nekünk, de természetesen eszem ágában sincs egyedül aludni.
-Na melyikbe költözünk?-nézek Bellára, mert gondolom ő is velem szeretne inkább lenni.
-A tiédet. Nagyobb és szerintem jobban elviseled a feketét, mit a pinket.-Ebben igaza van. Végig néztük a szobákat és kettő fiús valamint négy lányos szoba van..
-Igazad van.
-Egy valamit nem értek.. minek kettőnknek ekkora ház?
-Hát..arra gondoltam, hogy ide költözhetne Elisabeth, Ester, Daniella és Scooter is. Na meg neked is számoltam egyet..mivel az ötletem kitalálásakor még nem voltál a barátnőm-barátnőm. Ízlelgetem ezt a szót a számba. Talán, soha senkire nem mondhattam ezt.. és ez most nagyon jó.
-Jaa, ez zseniális ötlet.! Beszéltél már velük?
-Igen, Scooterrel. A  többieket felhívod?
-Persze, mikor jöjjenek?
-Szerda?
-Tökéletes. Mindjárt jövök, elintézem ezt..-mutat a telefonjára. Gyors csókot nyomok ajkaira és elviharzik.

*Elisabeth szemszöge*
-Szia Bella! Miújság? Ezer éve nem beszélünk..na jó 4 napja.-hadarom, mikor meglátom barátnőm nevét a kijelzőn.
-Szia Ellie, semmi különös.. Van kedved Justinnal élni egy hónapot?-hogy kérdezhet ilyet?
-Isabella Smith! Hogy a fenébe kérdezhetsz ilyet??? Persze, hogy van. De miért? Úgy érzem lemaradtam valamiről..
-Hát...kicsit. Ott kezdődött, hogy....-és elmesélte az egészet. A rémálmát és azt is, hogy most Justin barátnője. Kicsit irigyeltem, de nagyon örültem neki, hiszen..legalább mindketten boldogok.
-Szóval, arra gondolt, hogy ti hárman ide költözhetnétek és együtt tölthetnénk ezt a hónapot.
-Ez csodás! Mikor menjek?
-Szerdán. De beszéld meg anyuddal.
-Vele ugyan nem..üzleti úton van December 5-ig egyedül lettem volna.
-Ja, akkor ez kapóra is jön. Na le kell tegyelek, mert beszélnem kell még a másik két lánnyal is, majd még beszélünk! Szia.-köszön el és kinyom, mi előtt megszólalhatnék.


*Ester szemszöge*
-Daniella! Ide hozod a telefonomat?-kérem kishúgomat a kádból, mert, hogy egészségügyi fürdőt veszek.. na jó ez túlzás csak fáradt vagyok és gondoltam ez jót fog tenni.
-Igen, itt van.-szalad be. Jót tett nekünk Justin, mióta találkoztunk vele, mindketten máshogy állunk a másikhoz. Majd a koncerten megköszönöm neki.
-Szia Bella.-hangosítom ki a készüléket.
-Szia Ester. Mi újság?
-Semmi érdekes, pihengetek. Veled?
-Hát..az túlzás, hogy semmi, de ezt majd megbeszéljük, ha ide költöztök..
-Ezt most nem értem. Hova költözünk?
-Justinhoz..egy hónapra. Kérlek ne mondj nemet!
-Eszem ágában sincs, de most mi van köztetek?
-Hát, a barátnője vagyok!
-Ki kinek a barátnője?-fut vissza Dani-Bella? Te vagy az? Mondd, hogy össze jöttél Justinnal!-na ezen meglepődtem.
-Igen én vagyok és még egyszer igen..
-Gratulálok!-viharzik ki.
-Én is garatulálok-szólok bele újra a telefonba.
-Köszi, de akkor jöttök?
-Igen. Mikor?
-Szerdán. Mindegy, hogy mikor.
-Daniella baszott boldog lesz. Köszönöm! Szia.-köszönök el. Kimászok a kádból és húgom szobája felé veszem az irányt.

-Dani, bejöhetek?-kopogok be.
-Persze, gyere.
-Nem tudom mennyit hallottál a beszélgetésünkből, de van egy jó hírem.
-Naa, bökd már ki.
-Justinnál fogunk lakni egy hónapig..-kiabálom, mire kishúgom a nyakamba ugrik és sírni kezd.
-Ez csodás! DE örülök.
-Én is örülök. Szerdán indulunk.
-Rendben.

*Bella szemszöge*
Na ez könnyen ment, mindenki örült a lehetőségeknek és boldogan jön ide. Ráadásul Daniella se haragszik, amiért Justin barátnője vagyok.
-Hogy ment?-csúsztatja derekamra kezét Justin.
-Mindenki jön!
-Akkor mennünk kell berendezést venni a szobákba, mert azok nem tetszenek, és majd még beszléni kell velük a stílusról.. kezd el tervezgetni Justin.
-Ma vagy holnap.
-Ma, mert enni is kéne valamit és már a te főztödre vágyom.
-Na, mintha olyan sokat ettél volna belőle.
-Nem baj, az az egy is elég volt.-igen, evett a főztömből..ami igazából a csokis kiflim volt, de nem baj.
-Na menj öltözz át, ha szeretnél. aztán induljunk.
-Persze, hogy szeretnék! 20 perc és jövök.-váltunk gyors csókot, majd felviharzok a szobánkba.

#1óra múlva
-Bella! Rég el kellett volna indulnunk.-kiabál Justin.
-Egy pillanat.-kiabálok vissza már sokadszorra. Persze sehol nem tartok, mert nem tudom, hogy mibe menjek. Justin írt egy üzit, hogy utána megint vacsizni megyünk..szóval azért legyek csinos.
-Édesem. Még sehogy sem állsz?-kérdezi, mire lehajtom a fejem.-Segítek.
-Köszönöm.-ülök le az ágra és azt figyelem , hogy Justin kutakodik a bőröndömben és néha rám néz.
-Tessék. -Nyújt felém egy aranyos ruhát.
-Élet mentő vagy!-adok puszit arcára és befutok a fürdőbe.
3perc alatt végeztem és indulhattunk is bútorokat venni.
Ez sem tartott sokáig, mert elosztottuk. Igaz, hogy a hasomló stílusok miatt majdnem ugyan olyanok lettek a szobák, de mind szép. A Danielláét és Scooterét Justin rendezte be, Esterét és Elisabethét én. A miénket pedig közösen. A vég eredmény tökéletes lett. Csak úgy mint a vacsora, bár abból lehet lesz egy két címlap..aminek nem fogok örülni.

Bella esti ruhája

Daniella szobája

Elisabeth szobája

Ester szobája

Bella és Justin szobája

Scooter szobája