29. rész-Bál

Sziasztok!:)) Kicsit megritkultak a részek..sajnálom. Kicsit elfogyott a szabad időm, bár ugyan annyit mindet csinálok, mint eddig szóval ezt nem értem. Próbálok sietni a következővel. Jóó olvasást!:)

-Hogy kerültél ide?-kérdezett rá még egyszer.
-Mondtam..megakartunk lepni.
Gondoltuk örülnél ha itt lennénk veled, de látom nem.-vontam vállat, és az ajtó felé indultam.
-Hova készülsz?
-A szobámba. Nem akarok zavarni.-mondtam gúnyosan, de nem tudtam kilépni az ajtón, mert elkapta a kezemet és magához húzott.
-Ne legyél bolond! Maradj itt.-csókolt meg-Van jobb ötletem, mint a veszekedés.-mosolygott perverzen és rám kacsintott. Engem is mosolygásra késztetett.
    Neki esett  a nyakamnak, majd lefelé kezdett haladni, miközben szorosan tartva engem az ágy felé húzott.
A gondolattól, hogy most újra magamban érezhetem megborzongtam, amit ő jó jelnek vett. Persze ehhez hozzá tartozott az is, hogy tovább haladt a hasam felé.
    Testem minden porcikáját apró csókokkal hintette be, de tudta, hogy nem lesz szükség túl sok előjátékra.
Nem sokkal később lehámozta rólam a rajtam maradt ruhákat és én is segítettem neki.
Lassan hatolt belém, de így is iszonyatosan fáj. Finom csókjai enyhítették és élvezetessé tették azokat a perceket is, hiszen néhány perc múlva megszoktam méretét és átvette a fájdalmat a gyönyör.
    Óráknak tűnő percek múlva már egymás mellett feküdtünk és egymás arcát kémleltük.
-Szeretlek Belly.
-Én is téged JuJu.-közelebb bújtam hozzá és elnyomott minket az álom.
A repülő út óta semmit nem aludtam, őt pedig gondolom én fárasztottam le ennyire.
        ***
    Kotorászásra ébredtem ,amiből arra következtettem, hogy Justin előttem ébredt.
Nem szóltam semmit. Csak csendesen feküdtem és figyeltem meztelen felső testtel keresgélő szerelmemet.
-Jó reggelt.-mosolygott kedvesen mikor észre vette, hogy ébren vagyok.-Régóta figyelsz?
-Nem, csak most keltem.
-Kérjek reggelit?-jött vissza mellém az ágyba.
-Megehetlek téged?-kérdeztem, miközben a kockáival játszottam.
-Szerintem a belieberek nem örülnének,  de neked megengedett. Jó étvágyat.-húzta össze szemeit. Bele haraptam a hasába és rágni , ami inkább felelt meg puszilgatásnak, mint harapásnak.
-Jól laktam, de muffint kapok?
-Hogyne kapnál, egy pillanat.-nyúlt a szekrényen lévő telefonért.
Az én oldalamon egy digitális óra volt elhelyezve, amiről könnyen leolvastam, hogy közel 12 órát aludtunk.
-JuJu! Lesz hetényben bál. Ugye elmegyünk.-néztem rá és bevetettem boci szemeimet.
-Gabi már nekem is említette és természetesen, ha szeretnél elmegyünk..a bálba is.-mosolygott fél oldalasan.
    Csoki barna szemeit rám emelete és csak nézett, mintha valamit látna rajtam. Pedig semmi érdekeset nem tettem.. csak felálltam.
Szokásos módon voltam felöltözve egy ilyen esemény utáni alkalomhoz. Azaz sehogy.
-Mit látsz?-kérdeztem értetlenül, mikor nem tudtam eldönteni, hogy én hiányoztam vagy feltűnt e neki valami.
-A Világ legjobb nőjét, akinek a csípő csontjára van varrva a nevem.-ja igen. 3 hete felvarrattam a teljes nevét magamra, mert ezt szerettem volna neki adni mikulásra.-Miért?
-Csak egy ajándék, amit tegnap nem láthattál.-mosolyogtam szégyellősen.
-Köszönöm.-közelebb lépett és finomat összeérintette ajkainkat.
    Legszívesebben megint rávetettem volna magam, de tudtam ,hogy akkor megint nem kelnénk fel estig.
Ettől függetlenül, majdhogy nem széttéptük egymás ajkait.
Kezemet végig vezettem a mellkasán és bokszere szélébe akasztottam ujjamat. Itt megálltam. Nem mentem tovább. Pillanatnyi gyengeségét kihasználva átfordítottam a hátára és óriási csókot nyomtam a nyakára.
-Bocsi Édesem. Most nem lehet.
-Komolyan itt akarsz hagyni így?!-mutatott a dudorodó nacijára.
-Majd bepótoljuk Nyuszifül.-vettem fel a földről a fehérneműmet és az egyik pólóját.-Viszont jöhetsz fürödni.-erre a mondatomra felpattant és magára kapott még egy ruha darabot. Nem..nem a póló volt az.
    Reakciója megnevettetett, ezért a másik szobáig nevetve mentem.
Útközben össze futottunk Selenával, aki elújságolta, hogy ma este bálba megyünk.
Mindketten "meglepődtünk", s továbbra is nevetve folyattuk az utunkat.
    A fürdést kibírta Justin úgy, hogy nem ért hozzám túl érzékien.
Viszont utána volt egy kisebb összeveszésünk..
Én mindenképpen a fekete-fehér pólómat akartam  felvenni szokásomhoz híven fehér melltartóval, viszont Justin minden erejével a feketéről akart meggyőzni.
-Jó, akkor indulunk és veszünk egy fekete-fehér csíkos szettet.-kezdett az ajtó felé rángatni, ugyan is ő már régen felöltözött.
-Inkább felveszem amit te szeretnél. -nyafogtam.
-Nem érdekel. Akkor is veszünk egyet. Legközelebb nem akarok ebből vitát.-és rángatott tovább. Elnézést. Tud nekünk mondani egy fehérnemű boltot?-kérdezte a recepciós aki elég bambán meredt rá. Gondolom Justin hadarása miatt egy szót sem értett.
-Segítenél?-felém kapta  fejét. Csak gonoszan vigyorogtam.
-Miért jó az nekem?
-Mert lesz egy gyönyörű fehérnemű szetted, amit én is élvezhetek.-nem válaszoltam neki, csak lefordítottam a kérdését.
Nem haragudtam rá, de tudtam, hogy én ebből semmiképpen nem jövök ki jól.
    Kármen- a recepciós-elmagyarázta, hogy merre menjünk, sőt még taxit is hívott. Ez azt jelentette, hogy felismerte Bibes-et.
        ***

Jó pár óra múlva 4 csíkos melltartóval és hozzá tartozó bugyival sétáltunk ki. Természetesen Justin segített átvenni őket, ezért tartott ennyi ideig.
Nem értem, hogy miért kellett ennyit vennünk, de ő Justin Drew Biber..
Nem tetszett, hogy ő fizetett..nem akarom, hogy azt higgye kihasználom, mert  nem így van.
    -Basszus! Fél négy van..készülődnünk kéne estére.-pillantott a fekete órájára miközben haza felé sétáltunk. Ritka dolog ez, de most ilyen hangulatba kerültünk.
Mindenki utánunk nézett, de díjaztam, hogy senki nem jött oda hozzánk.
    Nem sokkal később, már azt a ruhát kerestük , amiben menni terveztünk.
Mindenképpen össze akartunk öltözni, amivel nem is volt gond, mert rengeteg hasonló színű ruhák van.
A stílussal sokkal inkább.. Én vajszínűt akartam.. ő lilát..én zakót akartam ő inget..
     A végére-6ra- sikerült megegyeztünk, hogy nekem marad a kék miniruha fekete cipővel és blézerrel, neki pedig fekete ülepes naci kék cipővel és pólóval.
Az összhatás tökéletes lett..
Főleg ő nézett ki jól. Minden hetényi ribanc rá fog szállni..bár van itt más is.
   
    A többiek is gyönyörűek lettek. Esiabeth és Daniella szokás szerint babarózsaszín mini ruhát húzott hozzá illő cipővel, amitől úgy néztek ki mint a barbik. Ester kék-pink összeállítást választott. Megértem Patrickot. Ez a lány gyönyörű.
Boco szokás szerint zöld-szürke színben gondolkodott, de meglepett, hogy magára erőltetett egy miniruhát és egy magassarkút.
Én is magassarkút húztam, de így is legalább 30cm volt köztünk. Igazságtalanság.
    -Indulhatunk?-toppant be Gabi, szintét gyönyörű sötét kék ruhájába.
Senki nem válaszolt, csak beálltunk az ajtóba. Pont, mit mikor óvodában sorakoztunk.
-Akkor Boco Bella Justin és Ester egy autóban. Dan Elisabeth és én a másikba.-mutogatott végig rajtunk és elindult ki. A két teljesen fekete autó az ajtóban állt. Nem tudom milyen varázs ereje van..szinte lehetetlen két ugyan olyan autót szerezni itt.
-Emlékszel még a címre?-fordult felém.
-Soha nem fogom elfelejteni.-nevettem fel és becsaptam az ajtót.         Izgultam. Mióta elballagtunk nem volt a régi sulimban..
A taxisunknak elmondtam a címet, aki mosolyogva bólintott és beindította a motort.
-Bella.-fordult felém Ester.
-Igen?-mosolyogtam rá,mert elég félénken kezdte.
-Tanítasz nekem néhány magyar szót?
-Hát a legfontosabbakat.-mondtam mosolyogva és gondolkodni kezdetem, hogy mit szoktak sokszor mondani. Köszönöm, Szívesen, Igen, Nem és a baszd meg-et sikerült sikeresen megtanítanom neki.
-I love you?-mosolygott.
-Szertelek.-sütöttem le a szememet mert régen mondtam már ki ezt ezen a nyelven.
-Tessék?-kérdezett vissza.
-Sze-ret-lek.-tagoltam.
-Szeretlek.-vigyorgott diadal ittasan.
-Gratulálok.-simítottam végig a karján, mert tényleg ügyes volt. Alig fél óra alatt tanulta meg ezeket.
    A suli udvarában rengeteg ember gyűlt össze. Nagyon sok ismerős arcot véltem felfedezni a tömegben.
A volt osztályomból is sokan ott voltak. Minden fiú kezében egy-egy pohárral a kezében állt, de biztos vagyok benne, hogy nem málnát ittak. Hiába volt piros.
    Bevártunk a többieket és befele indultunk. Minden második embernek leesett az álla, amiért itt vagyok..ráadásul Justinnal.
-Bella!-szólított meg egy ismerős hang.-Mit keresel itt csajszi?-állt meg tőlem pár lépésre.
-Rob! Hát ide sodort az élet.. Jobban mondva a szerelem.-mosolyogtam rá, de nem bírtam tovább és nyakába ugrottam.
-Hiányoztál.-motyogta a nyakamba. Ő volt az a srác, akivel 8 év alatt legalább 5x összehoztak minket, de végig csak barátok voltunk.
-Te is nekem. Velünk maradsz vagy..-engedtem kicsit távolabb magamtól.
-Csak, ha nem zavarok.-nevetett zavartan.
-Dehogy zavarsz! Mindjárt megkeresem a..-néztem körül az U-alakban, de nem találtam meg.-a barátomat.-néztem az óriási tömegre. Igen. Valószínűleg annak a közepén állt és nem hiszem, hogy be tudtam volna oda jutni.
    Viszont feltűnt még egy tömeg is, ami nem sejtetett jót..
Csak ne Selena, csak ne Selena-ismételgettem magamban, de  a megérzésem bejött.
A tömeg szétnyílt és Sel sétált felém gyönyörű piros ruhába.
Ja nem..tévedtem. Hogy is gondoltam , hogy oda jön és normális lesz. Tovább sétált és egyenesen a Justinos tömegbe vetette magát. Persze, hogy őt átengedték.
Mondtam már, hogy utálom?
    -Van foglalva asztalotok?-rántott vissza Rob.
-Nincsen.
-Akkor gyertek oda hozzám. Csak 3an leszünk a 12 fős társaságból, szóval bőven elfértek.-mosolygott vidáman.
Bólintottam, hogy tudja, tudomásul vettem.
-Később visszajövök a barátomért.-indultunk az ajtó felé magammal "rángatva" a mellettünk álló lányokat is. Vagyis aki ott maradt, mert Boco és Gabi már eltűntek.
    Semmi nem változott bent. Ugyan úgy és ugyan ott volt minden ahol még anno mi hagytuk közel egy évvel ezelőtt.
5en vágottunk le az asztalhoz, miután leraktuk a magunkkal hozott italokat. 15 üveg pia volt az asztalon összesen, de sokan voltunk rá.
-Megyünk táncolni?-pattant fel Rob meg sem várva a válaszomat. Tudta, hogy mi lesz az.
Mikor kiértünk pont egy lassú szám vette kezdetét, ezért közelebb jött és derekamra rakta a kezét.
-Szerencsés az a pasi, aki ma lehámozhatja rólad ezt a ruhát.-mosolygott féloldalasan.  Persze, hogy ezt mondja, hiszen még nem tudja kiről is van szó..
-Biztos..-mondtam. Keze lejjebb csúszott derekamról. ezért rácsaptam, amin neveti kezdetünk, de Rob arcáról egyszer csak eltűnt a mosoly.
-Mi a faszomat keres itt Justin Bieber és Selena Gomez?-erre a két névre én is megfordultam.
Ez a nő a sátánnál is rosszabb.
Az Én pasimmal jött be az ajtón karöltve. Igazán békén hagyhatná.. van még itt elég.
-Justina pasim. Selena meg egy ribanc, de ő nem látja magát kívülről ezért nem tudja.-vontam vállat.
-Mindent értek. Akkor most el kéne engedjelek?-kérdezte.
-Nem. Megmutatom, hogy hova pakoltunk és jöhetünk vissza.-mosolyogtam biztatóan.-Velem jössz?-nyújtottam neki a kezem, amit el is fogadott.
    -Justin. Ő itt Rob.-mutattam be neki, majd átálltam hozzá és összekulcsolta kezeinket. Nem fogta olyan erősen, ahogy szokta. Szinte meg sem éreztem.
Haragszik. Gondolom Rob miatt, de már meséltem róla neki. Majd megbékél.
    Az asztal főnél Boco ült, amin egyáltalán nem lepődtem meg.
Mindenki beszélgetett mindenkivel, sőt már idegenek is csapódtak hozzájuk. Vagyis nekik azok. Nekem pedig a volt évfolyam társaim.
Közelebb érve mi is megtudtuk, hogy a két magyar lány min nevet. A srácok nem éppen az angoltudásukról híresek, ezért kézzel-lábbal félig angolul és magyarul próbáltak kommunikálni.
Legalább jól elvoltak.
Tánc?-törtem meg a nevetést.
-Igen-vittel onnan Justin, de azt még láttam, hogy Rob felkérte Selenát és utánunk jöttek.
    Nem régóta táncoltunk, mikor Rob elkiáltotta magát, hogy 'párcsere' és átevett engem Justintól. Eddig bírta  Selt?
-Ugye nem baj?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Dehogy!-mosolyogtam biztatóan, de mikor átnéztem válla fölött olyat láttam amit soha nem akartam. Robot gorombán arrébb löktem, amiért még bocsánatot kell majd kérnem és átfutottam a másik párhoz.
-Te mégis mit képzelsz magadról?-rángattam el Selenát a hajánál fogva.
-Semmi rosszat nem tettem.-vigyorgott.
-Azt te semminek nevezed?-akadtam ki.-Kidobod aztán rámászol. Undorító vagy!-kevertem neki le egyet.
Felrepedt szájjal nézett vissza rám, és ő is megakart ütni, de ahhoz korábban kellett volna felkelnie..Mindkét kezét lefogtam és úgy kiabáltam vele tovább.

28. rész- Az érkezés

Sziasztok! :) Tudom, hogy borzalmasan régen volt rész..sajnálom. Próbálom a következőt előbb hozni..ehhez jó olvasását és ne felejtsetek el komenntelni!: Előre is köszönöm.:)) -ha lusta vagy írni,, akkor csak pipálgass..;)-

 

  Megnéztük a filmeket, majd  mindenki a szobájába vonult készülődni.
-Bella!-kiabált át Ester hozzám.
-Igen?-toppantam be hozzá, már teljes harci öltözetben, de ő még csak egy fehérnemű szettben pislogott rám.
-Segítesz?
-Azt vedd fel. Magyarországon ilyenkor már vagyis még eléggé hideg van.-mutattam egy kicsit melegebb ruhákból álló szettre.
-Köszönöm. Csak ennyi volt.-magához vette a ruhákat és öltözni kezdett.
    Az indulás viccesebbre sikerült, mint hittem vagyis reméltem. Boconak az utolsó pillanatban jutottak eszébe a papírjai, amik természetesen a zsebébe voltak és Ester sem akart elszakadni Patricktól.
Az alapból 5 perces út, fél órásra sikeredett, szóval nagyon sietve szálltunk fel a gépünkre.
        ***
#Néhány órával később, Magyarország, Budapest
    Furcsa volt újra a Pesti peronon állni. Mindenki magyarul szólalt meg, amit még szoknom kell, de nem lesz nehéz.
Vonattal utazunk tovább Pécsre, mert a busz majd' 12 órás az autóhoz meg sokan vagyunk..
A tökéletes közlekedésnek köszönhetően csak másfél óra múlva indul a szerelvény. Gabi-az  ő apukájának a szállodájában fogunk élni egy darabig- már legalább 10szer hívott, hogy ne késsük le, mert a következő három óra múlva indul.
Nagyon régen találkoztam vele és csak most jöttem rá, hogy mennyire is hiányoznak a mindennapok, amiket vele töltöttem.
    -Bell' megmutatjuk nekik a fővárost?-kérdezte magyarul Boco.
-Bólintottam, mire a többiek értetlen pillantásokat küldetek felénk. Elmondtuk nekik a tervet, de lehet, hogy hiba volt. Daneilla és Elisabeth őrült ugrándozásba kezdett..még jó, hogy ilyenkor nem mászkálnak túl sokan az utcákon.
    Tervben volt a Lánc-híd a Parlament és a Margit sziget is. Természetes, hogy nem jutottunk el mindenhova, mert a Margit szigetre kellett menni először és le is ragadtunk.
    Az idő hihetetlen gyorsasággal szalad, így mi is szaladhattunk a vonatra.
-Ez meleg volt.-töröllgette homlokát színpadiasan Daniella.
-Az-nevetett vele Elisbath. Nagyon összenőtt ez a két csajszi.
    A négy és fél órás út hangosan telet. Mivel három hetet töltünk itt-minimum-megbeszéltük, hogy mikor és hova megyünk.
    Az első utunk biztos, hogy a Sufniba fog vezetni, mert Boconak és nekem is sok szép  emléke van onnan.
        ***
#Sufini
    Mindenki kávézik..nem is értem miért?!
Még csak 31 órája vagyunk fent folyamatosan. Bár szerintem mindannyian eltudtunk volna aludni ülve, a pörgés nem maradt el.
A hotelba azért nem mentünk még, mert Justinak valami interjúja van..természetesen Selenával.
Gabi szintén csatlakozott szerény kis társaságunkhoz, szóval elmagyarázott néhány dolgot.
Végig angolul beszélt, ami nagy haladás. Büszke vagyok rá.
Justint meg sem említette...remélem nem csinált semmi baromságot!
        ***
    A Palatiunus Hotel még mindig gyönyörű..és persze óriási.
Justin és Selena között, azaz a 69-es szobát kaptam. Milyen jó nekem..
-Bella! Figyelj..holnap lesz egy bál Hetényben. Nincs kedvetek eljönni? Szívesen megnézném, hogy hogyan táncolnak.-szólított meg Gabi, mikor már éppen indultam volna.
-Na látod azt én is. Ott leszünk.-bólintottam rá.
    A szobámban egy óriási ágy fogadott. Legalább 5 emberre volt tervezve...nem baj. Így kényelmesebben elférünk majd Justinnal.
Pakolászni kezdtem, mert tudtam, hogy ha Biebs végzett, akkor úgyis felhív.
Az utolsó ruháimat helyeztem el a szekrényben, mikor az ágyon rezegni kezdett valami..vagyis a telefonom.
    -Szia Sweety! Mi újság?-szólt bele vidáman.
-A szokásos. Lustulok. Ott?
-Lassan vissza térek a hotelba. Viszont van egy rossz hírem..nem tudok visszamenni Londonba a szünetben.
-Miért?
-Rengeteg dolgom lesz és Scooter nem enged vissza..
-Nem baj. Most leteszlek Szia. Szeretlek.-a válaszát meg sem várva nyomtam ki a telefont. Imádom Scootert! Ő tudta, hogy jövünk, ezért nem engedi haza Jutsint. Biztos, hogy már most lefoglalta volna a jegyet és nem biztos, hogy vissza lehetett volna mondani.
    Minden csúcsomat megdöntve rohantam le Gabihoz, hogy megtudjam hol volt interjú.
-Gabi!-futottam után, mert indulni készült.-Merre járt az én szerelmem?
-Mármint hol volt interjún?-bólintottam-Ha jól tudom a Forrásban.
-Köszi.-nyomat egy puszit az arcára és visszamentem a 68-as szoba elé. Leültem és előkerestem a telefonomat. Olvasgatni kezdtem twitteren az üzeneteimet, de az 50. utálkozó után leálltam és inkább csak zenét hallgattam.
Hirtelen ötlettől vezérelve visszaléptem és rákattintottam Justin adatlapjára. Három perce volt fent és tweetelt egy képet.
Megnéztem, de hiba volt. Ő és Selena virított rajta..Megint eszembe jutott, hogy mennyivel jobban összeillik vele, mint velem.
Mérgemben kiléptem mindenből és csak a sima fehér márványos lapokat bámultam és számolgattam.
197-nél tartottam, mikor ismerős hangokat véltem felfedezni. Az egyiknek nagyon örültem.. a másiknak már kevésbé.
    Felkeltem és úgy vártam, hogy a szobájához érjen. Mikor meglátott két lépéssel arrébb állt Seltől. Nagyon helyes.
-Bell' te meg mit keresel itt?-kerekedtek ki a szemei. Én is örülök, hogy látom.
-Gondoltam megleplek.-motyogtam zavartan, mert nem esett jól ez a fogadtatás.
-Jól tetted Kincsem!-húzott magához és szorosan megölelt. Utálom, hogy mindig teljesen összezavar. Justin válla fölött láttam, hogy Selena feje átváltott pirosba és ez engem automatikus vigyorgásra késztetett.
-Biebs. Én bemegyek..-mutatott Selena a szobája felé.
-Jól van Selly-most ez komoly? Selly? Ez undorító. Ha nem a pasim lenne tuti nyakon vágnám.
    Mi is bementünk Justinhoz, ahol szinte rögtön nekem esett.

27. rész_ Az indulás.

Jó olvasást. :*

*Bella szemszöge*
    Miután felmentünk, két kikészített ruha várt ránk. Nem igazán tudtam mire vélni, de nagyon összeilletek, mintha direkt ugyan olyan színben lennének.
-Na mi lesz?Felveszed?-kérdezi Justin kíváncsian, én csak bólintottam és berohantam a fürdőbe.(persze csak amennyire a lábam engedtem..)
Hajamat gyorsan kivasaltam és feltettem egy eléggé durva-feket- simket is.
Alig fél óra kellett, hogy végezzek, de mikor kiléptem Justin már annyira el volt merülve telefonjában, hogy észre sem vett.
Mögé lopakodtam és átöleltem.
-Készen is vagy?
-Igen, de miért kellett így kiöltözni?
-Meglátod, de menjünk.-kulcsolja össze ujjainkat.
    Egy nagyon szép -fehér-Ferrari állt a ház előtt.
Csodálkozva léptem közelebb, mert, hogy ez az autót még nem láttam.
-Akkor vettem mikor kórházban voltál. És igazából a tiéd lesz, ha meg lesz a jogsid.
-Aha, de nem gondolod, hogy túlságosan elkényeztetsz?-ülök bele gyönyörűségbe.
-Nem..nem hiszem. Megérdemled..
-Hova megyünk?-kérdezem meg az, amire tudom, hogy úgysem fogok választ kapi.
-Meglepetés.-tudtam. Az út csendesen telt.
    Egy óra kocsikázás után megérkeztünk a..a tengerpartra?!
Oké ezt még felfogom..romantikus séta mag minden, de amikor kiszálltam megláttam egy gyönyörűen megterített asztalt, ami feltehetőleg ránk várt, mert sehol egy lelket sem láttam.
-Ez az én búcsú ajándékom.-ölel át hátulról Justin.
-Hogy lehetsz ennyire tökéletes?-fordulok meg ölelésében, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Te is tudod, hogy nem vagyok az, de szeretném, ha éreznéd, hogy szeretlek. -és megcsókolt a végén.
    Az asztalhoz érve teljesen leesett az állam. Két pezsgős pohár  állt az asztalon és valami sült hús. Az asztal mellett pedig jégbe helyezve egy gyerekpezsgő, hiszen Biebesnek  ma még vezetnie kell.
-Nincs kedved sétálni?-kérdezi Justin, miután befejeztük a vacsorát.
-De van!-csillan fel a szemem.
-Arra menjnük.-mutat egy irányba.
    -Mi lesz, ha elmész?-kérdezem, azt ami nyom leglbelül.
-Nem leszek itt.-nevet-Amúgy nem tudom. Skype..telefon..Megoldjuk valahogy.
-És Selena?
-Semmi nem lesz vele. Gondolom rám mozdul..én leszerelem..tovább próbálkozik..megint lekoptatom..depresszióba esik..aztán ágyba bújik az első szembe jövő pasival.-vázolja fel a "helyzetet".
-Mi meg minden nap beszélünk.
-Így van. Szeretlek és ezen nem fog változtatni pont Ő.
-Remélem is!-bújok a mellkasába.
    Nagyjából két óra séta után fordultunk vissza az autóhoz .Mindkettőnk telefonja ott maradt, szóval gazdagabbak lettünk pár nem fogadott hívással és üzenettel.
    29 nem fogadott hívás:   
    3Perrie
    4Boco
    5Ismeretlen
    1Daniella
    19 Ester(!!)
Atya ég..mi történt?
Nézzük az üziket..
    12:
Ester:
"Szia Bella, hol a jó édes anyámba vagy?! xoxo"
"TE csaj! visszaírni én fogok?!"
"Jó hívom Justint"
"Oké..szóval együtt vagytok. Mindegy siessetek, mert lefogja késni a gépét!"

Perrie:
"Szia! Lassan gyertek haza, mert a fiam lefogja késni a gépet!"

Boco:
"Isabella Smith..Mindenki szét aggódja magát..gyertek már haza!"
"Baasszus! Kérlek! Told haza a formás seggedet, mert belerúgok egyet!"

Ismeretlen:
"Már csak pár óra. S."
"Nem ajánlom, hogy lekésse miattad a gépet.S."
"Igazán vissza írhatnál.. már a számomat is tudod!"

*ismeretlen szám*
"Ja basszus nem láttad. Most már írhatsz."
"Neked annyi"

És ennyi. Mi történt otthon? De legalább megtudtam annak a ribinek a telefonszámát.
-Neked is lett pár üzid és nem fogadott hívásod?-kérdezem a mellettem ülő -nevető-srácot.
-59-ból 15 anya a többi e többiek között oszlik el.
-Na induljunk.-nevetek én is.
        ***
    Az úr visszafele is csendeben telt volna...ha Justin nem tartott volna nekem koncertet. Imádom a hangját, főleg így élőben.
    -Végre itthon vagytok!-ugrik fel a lépcsőről Boco.
-Mi baj van?-esek kétségbe egy kicsit.
-Itt van az a Gomez vagy ki..-kiabál-nem is érdekel. De idegesítő!-baj van, ha azaz ember is kiborul, aki általában a legidegesítőbb, akkor ez a személy tényleg idegtépő.
A probléma csak az, hogy egy Gomezt ismerek. És őt nem akarom látni..
-Ugye nem Selena Gomez.
-De igen! Idejött "Justinnal megyek" indokkal. -nyávogott Selena hangján.
-Végem van.-hajtom le a fejem.
-Dehogy van! Gyertek!-húz maga után mindkettőnket Justin.
-Biebes! DE jó, hogy itt vagy!- áll fel Selena az ÉN kanapámról és az ÉN pasim nyakába ugrik.
Justin úgy állt mint egy fabábú, és még mindig az én kezemet szorongatta.
-Elköszönök tőlük és mehetünk..-hámozza le magáról a csaj kezeit.
    Kivezetett minket a konyhába-ezzel magára hagyva Gomezt-és végig ölelgetett minket.
    Hozzám ért oda utoljára.
-Ne aggódj rendben? Ha oda értem hívlak. Te maradj itthon, mert nehezen jutnál csak haza..Szeretlek.
-Én is szeretlek. Vigyázz magadra. Hiányozni fogsz.
-Te is hiányozni fogsz nekem.-csókol meg.
-Khmm..indulnunk kéne.-nyávog bele a tökéletes pillanatunkba Selena.
-Jól van..megyek. Szia Sweety!-ölel meg utoljára az ajtóba és kilép azon.
    Ekkor tudatosult bennem, hogy az a ribanc fél éven keresztül mindennap az én barátommal fog kelni és feküdni. Vagy legalábbis egy turné buszban..
    Vissza lépkedtem a már teljesen sötét nappadiba és leültem a vajszínű fotelomban. Végig gondoltam az elmúlt néhány hetünket és, hogy ez idő alatt mennyi mindent éltem át ezekkel az emebrekkel, de főként Jutinnal..
Már most hiányzik..

#2hónappal később
    Azon az estén mikor Justin elment szét gondolkodtam és sírtam a fejemet, de azóta boldogan élem a mindennapjaimat. Egy kis túlzással..
Biebes minden este felhívott, ami vicces, hiszen néha nagyon nagy idő eltolódás volt köztünk és mikor nálam este hat volt nála éjfél..vagy hajnali három.
    -Bell, elkészültél már?-lep be  a szobámba Boco.
-El sem kezdtem.-jelentem ki halál nyugodtan.
A bőröndöm pakolásával kellene készen lennem, de túlságosan elgondolkodtam..
    Justin koncertjét Bécsben lemondták, viszont Pécs vállalta az időpontot, így az én szülővárosomban fog koncertet adni, 4nap múlva. Ez számunkra azt jelenti, hogy irány M.O.!
Tegnap előtt szólt, hogy áttették a helyszínt és hogy hol lesz..persze azonnal szervezni kezdtük a haza vezető utat, hogy meglepjük őt.
    Nehéz tápászkodtam fel a helyemről, hogy elkezdjem összeszedni a velem jövő ruhákat. Legszívesebben mindet vittem volna.
-Azt hiszem el kél a segítségem.-kel fel az ágyamról Boco.
Észre sem vettem, hogy itt maradt..
-Lehetséges. Nem igazán tudok dönteni.
-Van egy felesleges bőröndöm. Át hozzam?
-Nem. Így is van már kettő és csak három hétre megyünk. Te nem pakolsz?
-Van otthon elég ruhám, szóval inkább neked segítek.
-Akjor azokat légyszíves rakd a kisebb bőrönd be-mutattok egy kupac ruhára.
    Másfél óra kellet, ahhoz, hogy összeszedjünk mindent ami kellhet, de addigra az összes csajszi a szobámba állt egy-egy DVD-vel a kezében.
-Arra gondoltunk, hogy aludni már fölösleges, szóval nézhetnénk filmet.-mondja Daniella.
-És mit?
-Boszorkányvadászat és Bel Ami- A szép fiú-mutatja fel a két emlegetett fimet.
-Legyen!-egyezek bele én is.
    Tíz perccel később már a kanapén ültünk 4 tányér patti-kukival 5 liter kólával és 6 doboz eperrel.

Ui.: Ne felejtsetek el nyomot hagyni:))

26. rész- Megtudod..

Sziasztok! Igazából..most tényleg nem sok mondani valóm van.. na jó csak egy, de az fontos.  BABETT ÉS DOMINIKA.. NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT! Valamint jó olvasást!:)) Hagyjatok nyomot magatok után..:))


-Ez igazából egy közös ajándékunk, de a szülinapod tökéletes alkalom volt a megvételére.
-Ez minek a kulcsa ez?
-Kicsit lehet, hogy sablonos, de ez egy Hawaii-i nyaraló kulcsa. A te kulcsod!
-Mi van?! Te vettél egy nyaralót a szülinapomra?
-Hát, igen.-von vállat lazán Justin.
-Köszönöm!-kiáltok fel mosolyogva, miközben a pólójánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Az hiszem megérte megvenni, ha látás nélkül ilyen jutalomban részesülök.-motyogja még szinte a számba.
-Akkor megesszük azt?-mutatott a másik torta csodára, amit nem tudom, hogy kitől kaptam.
-Kitől kaptam?-kérdezem csodálkozva, mire Boco felrakta a kezét.-Köszönöm, és igen megesszük, de honnan szerezzünk kést?
-Intézkedek!-lép ki Justin a szobámból és gondolom, hogy a konyhába vette az irányt.
        ***
-Ez finom volt.-fújom ki a levegőt, már teljesen teli pocakkal.
-Jót választottam.-mosolyog büszkén barátnőm.
-Még  napig kell itt lennem és pont ennyi idő múlva mész el te is.-hajtom le szomorúan a fejem.
-Hé'! Nem  szomorkodj, a péntek a mi napunk.-fölfelé pislogva próbáltam eltüntetni a könnyeimet, de nem igazán sikerült. Nem segített a tudat, hogy Selena is vele lesz..

#4nap múlva
(Péntek)
*Justin szemszöge*
    Tegnap itthon aludtam, mert Bella haza zavart. Nem, nem azért mert összevesztünk, csak azt szerette volna, ha nem ma kell még pakolni is, hiszen ma jöhet haza.
    Reggel Daniella csodálatos ébresztőjére keltem, ami annyiból állt, hogy hozott nekem kávét és palacsintát.
-Biebs, mindennel készen vagy estére?-kérdezi anya. Lassan két hete, hogy ő is itt lakik. Nem mondom, hogy megbékéltem vele, de megbeszéltük és már tudunk úgy élni egymás mellett, hogy nem veszünk össze naponta kétszer. Csak egyszer...
-Nem, a vacsorára még ötletem sincsen.
-Bízd csak rám, de te lassan indulj el. Fél kilenc van.
-Felöltözök és repülök.-csak bólintott és kiment a szobámból.
    Egy farmer nacit, egy fehér pólót és egy kockás inget vettem fel a fekete-piros NEO cipőmmel. Bepattantam a Range Rover-embe és már száguldottam is a kórház felé.
        ***
-Végre!-ugrik boldogan a nyakamba Bella.
-Felállhatsz?
-Igen, csak nem erőltethetem nagyon.-mondja a szemembe nézve. Kék szemeiben boldogság és félelem csillogott. A boldogságot értem, de a félelmet nem tudom felfogni.
Remélem nem KEvinék miatt aggódik, hisz' róluk semmi hír és nem hiszem, hogy előbújnának a rejtek helyükről.
-Na induljunk-suttogom fülébe, mikor megszakítjuk csókunkat és összefűzöm ujjainkat.
    -Éhes vagyok!-nyafog már a kocsiba.-
-KFC?
-Ú, ott már régen voltam.-mondja mosolyogva. Vettem a lapot, szóval elindultam az említett gyors étterem felé.
Kezemet végi a combján pihentettem, s néha végig simítottam azon. Ezt általában egy zavart mosollyal nyugtázta, amit nem mondom, hogy nem élveztem.
    Hatalmas mennyiségű kaja került az asztalunkra, de ez nem is csoda, hiszen Bella tegnap óta nem evett én mindig képes vagyok enni.
Az órám nagy mutatója rohamosan közeledett a 12-es szám felé, ami egy cseppet sem jelentett jót..ez a nap nagyon gyorsan el fog telni.
-Jutsin! Csörög a telefonod.-mutat Bella az asztalon rezgő készülékre..
-Bocsánat..-nyomok egy puszit Bella szájára és fel veszem a telefont.

*Bella szemszöge*
    Nagyon vártam már, hogy haza mehessek, mert elég rossz volt a kórházban. Igaz, mindig volt benn nálam valaki, de még sem ugyan az.
Kettős érzések keveregnek bennem, hiszen ez Justin utolsó napja itthon és szeretnék vele lenni, de ott van a másik véglet, hogyha most elmegy fél évig maximum csak órákat láthatom..esetleg a tévében.    
    Mire teljesen gondolataimba temetkeztem volna, vissza tért Justin is.
-Mikor is indulsz pontosan?
-Hajnali 3-kor. Akkor talán már nem jönnek ki annyian.
-Az igazi fanok biztosan de.
-Majd a testőrök megoldják, de most nem ez a lényeg.  Lassan induljunk, mert a lányok kicsinálnak.-mondja vidáman, de zavartan. A telefon hívást nem említette, de azóta kicsit úgy tűnik, mintha nem is lenne itt.
-Persze, induljunk. -kelek fel, de lábamba óriási fájdalom nyílal.
-Jól vagy?
-aha, csak hirtelen mozdulat volt. -lépek mellé és megfogom a kezét.
    Mosollyal az arcunkon indultunk a kijárat felé, de amint az ajtóhoz értünk a vidámság arcunkra fagyott.
Legalább 5000 ember állt ott, gondolom ránk várva.
Oké, ezt nem volt nehéz kitalálni, mert kezükben:
            -Justin! Vegyél feleségül!
            -Utállak Bella!
            -Szeretlek Justin!
            -A tiéd akarok lenni! és
            - Bella..ő az enyém!
felirtaú plakátokkal álltak ott.
-Szerintem hátsó ajtó.-húz vissza teljesen Justin, és elindulunk hátra. A leleményesebb fanok,akik észrevettek-futottak utánunk.
-Bibes! Még nem tudok futni!-nézek rá kétségbe esetten.
-Senki nem mondtam hogy futnod kell.-vesz karjaiba és rohanni kezd.-Majd én viszlek.
Már most látom a holnapi címlapokat.
        "Justin Bieber ölben menekítette barátnőjét egy gyors étteremből."
Erre a gondolatra felnevettem.
-Mi oly' vicces?-kérdezi alólam Justin.
-Csak képzeld magad elé a holnapi címlapokat.-mondom még mindig siralmas állapotba, nde persze Justin sem bírta visszafogni magát.
-Ez fáj!-fogja a hasát már a sötétített ablakú kocsiban.
-Jó nyugi.-próbálom vissza fogni magam, de nem igazán sikerül. 
-Na-vesz nagy levegőt-tényleg nagyot-Justin-induljunk, mert, ha kiszúrják a tökéletesen fekete autót, akkor nekünk végünk.
Mivel még mindig fulladozok csak bólinottam, barátom pedig elindult.
    Az út maximum 3/4 órás volt, s ez idő alatt nagyjából megnyugodtam.
-Végre haza értetek!-ugrik ki Boco az ajtón és magához ölel.
-Úgy örülök neked!-csatlakozik az öleléshez Elisbeth, majd Daniella is.
-Haza értek?-kiabál az emeletről Ester.
-Igen!-aneki vissza húga.
-Ömm..mi van vele?-nézek értetlenül az előttem állókra.-És beengedtek?
-Igen, és valami Patrickal lesz randija.
-Azt látom..-nézek a lépcsőre, ahol Ester sétál le, de nem akárhogyan.
Haja és ruhája is elbűvölően nézett ki, lábán pedig egy olyan magassarkú díszelgett, amitől az én lábam is megfájdult. Ja nem..az eddig is fájt. Mindegy.
-Örülök, hogy itt vagy, de most rohanok, mert irtó nagy késésben vagyok.Sziasztok.-nyom mindenki arcára egy puszit.
-Egy hétig hagylak itt titeket és már felborul az életetek?-nevetek fel, mire mindenki szomorúságot színlelve bólogat.

*Justin szemszöge*
    -Bella, gyere.-nyúlok kezéért, majd anyához kezdem húzni. Rájött, hogy hova megyünk, mert csak anya nevét suttogta -vidáman-maga elé.
    Amint beértünk leültettem és egy: "várj egy percet" mondat és egy csók után anya után indultam. Őt is beküldtem a szobájába, én pedig a mi szobánkba vettem az irányt.
    A gardróbba lépve rájöttem, hogy rengeteg ruhánk van. Egyik oldalon az én cipőim sapkáim és egyéb ruháim sorakoztak a másikban pedig a hozzám tartozó lányé.
Sikerül 4 ruhára szűkíteni a listát, de ezek közül, már nem tudtam választani.
-Ester!-kopogok be a szembelévő szobába, de semmi válasz. Hát persze..ő randizik. Akkor Boco a megfelelő választás.
Ő ki is nyitotta az ajtót.
-Mondd!-mosolyog rám kedvesen.
-Nem tudok választani. Segítesz?-csak bólintott és átjött a szobámba. Nem telet el sok idő és döntött.
-Az jó lesz!-mutatott egy rózsaszín és fekete darabra.
-Cipő?-nézek rá kétségbe esetten, de ő csak feltartja ujját, hogy várjak.
Néhány perccel később, egy szintén rózsaszín és fekete lapos talpú cipővel tért vissza.
-Tessék. A te ruhád meg van?
-Nem, szóval mi lenne, ha azt is rád bíznám? -bólintott és el is tűnt.
Lerohantam, mert az illatok kezdtek szaggá fajulni. ÉS jól sejetettem...a mézes csirkénknek annyi, de legalább anyáék jól érzik magukat, hiszen jó ízű nevetés hallatszik ki a szobából.
    -Anya!-lépek be hozzájuk. Érdekes látvány fogadott. Mindketten a földön feküdtek és nevettek.-Mit is csináltok?-felejtem el, hogy mérgesen jöttem ide.
Bella felém tartotta a telefonját, amin egy cikk volt megnyitva.
    "JUSTIN BIEBER RAJONGÓK ELŐL MENEKÜL, BARÁTNŐJÉVEL AZ ÖLÉBEN!
    Justin Bieber (20) tegnap a rajongói elől menekült, vagy inkább barátnőjét Isabella Smith-et (17) menekítette. A fanok gonosz és egyben vicces plakátokat tartottak a kezükben. Tényleg ennyire rosszalják a kapcsolatukat? Még kiderül! S.G."
És egy kép rólunk.
-Ez most komoly?-nevetünk már hárman. A cikk még elviselhető volt, de a kép?! Mindketten nevetünk rajta, szóval egész érdekes szájtartásunk van.
Ez borzalom..
Bólintottak, én pedig fel kaptam Bellát hátha összeszedi magát..
    Mikor a szobába érve leraktam elállt a szava.
-Miért vannak kikészítve a ruháink?-kérdezi zavartan..és csak mosolyogva közelebb húzom és megcsókolom.
-Amint felhúzod..megtudod
  

25. rész- Ajándékok

Sziasztok!:)) Itt az új réész!:)) Remélem örültök! :DD Én nagyon boldog vagyok, ami annak is köszönhető, hogy elértem a célomat! A 10 feliratkozót és a majdnem 3000 látogatót!:)) Nagyon köszönöm!:))
A komikat továbbra is várom.!:P Jó olvasást!:))

    Elaludtam. De mikor is? Az utolsó kép az, hogy Justin egy kórházban énekel.
Csak álom volt?
Nem. Tényleg egy kórházi szobában vagyok. Justin mellett. Akkor minden iga volt. Az elrablásunk, a menekülés és a lövés is.
Mondjuk az utóbbiban, eddig sem kételkedtem, hiszen jobb lábamat alig érzem.
Gondolom az este kapott fájdalom csillapító miatt, ami -szerintem-egy elefántnak is elég lehetne.
    Nem igazán tudok mozogni, de azt látszik, hogy a nap csak most kezdett felkelni. E azt jelenti, hogy 7 óra körül lehet.
    Visszaaludni meg sem próbálok, mert úgysem tudnék és Justint is csak felébreszteném szenvedésemmel.
-Jó reggelt!-mondja egy rekedt hang mellőlem. Ezek szerint fölösleges volt az aggodalmam.
-Neked is. Én ébresztettelek fel?-emelem fel a fejemet, hogy csokoládé barna szemébe nézhessek.
-Nem, sokkal inkább az, hogy a kezemen fekszel és elzsibbadt.
-Upsz! Bocsi.-tápászkodok feljebb, hogy eltudja venni derekam alól a kezét.-Mi a terv mára?
-Hát szerintem haza megyek nekünk néhány ruháért, után meg..fogalmam sincs. Majd kitaláljuk.-mosolyog rám kedvesen és feláll.
-Biebs, hozol nekem valami normális kaját?-kérdezem félve.
-Ez még kérdés? Nem hagynám, hogy éhezz vagy ilyen kaján élj!-csókol meg eléggé szenvedélyesen.
-Siess vissza.-suttogom még szint szájába.
-Max két óra.-mondja mosolyogva. Basszus! Az nagyon sok! Unatkozni fogok..
-Itt van a telefonod-nyomja a kezembe a kis készüléket, szerintem olvas a gondolataimban-, csak, hogy ne unatkozz.-igen, ez már biztos. Ő egy gondolat olvasó manó.
Még egy gyors puszit ad ajkaimra és egy intés után el is tűnik a szobából.
    -Jó reggelt Isabella, hogy van?-lép be egy 23 év körüli #mostszabadultamazorvosiról stílusú nővérke a szobába. Mondjuk, szerintem őt is sokat látta már a plasztikai sebész, de lényegtelen.
-Reggelt.-erőltetek mosolyt az arcomra.-Nem érzem a jobb lábam, de meg vagyok.
-Mr. Bieber merre jár?
-Haza ment nekünk pár cuccért. -mondom unottan. Gondolhattam volna, hogy nem az érdekli, hogy mi van velem, hanem sokkal inkább az, hogy mi van Justin Bieberrel. Áhh..mindegy is.
-Aha, értem. Jobbulást.- veti vissza az ajtóból. Én is örültem a látogatásnak..
    Kezembe vettem az eddig ágyamon pihenő telefonomat és rögtön a twittert pötyögtem a keresőbe. Talán erre voltam legkíváncsibb.
    Mikor megláttam követőim számát majdnem ki is léptem. Az eddig szerény 178 követőmből mára-két nap telt el a koncert óta- 108798 jött össze, és várt rám több mint 200 üzenet.
    Lenyitottam őket és rögtön megfeleződött az olvasni valóm száma. Nagyjából 120 utálkozó üzenete találtam, amiben halálosan megfenyegettek. Szerintem is megfogok ijedni tőlük.
    Jókat nevettem rajta, de az egyiken megakadt a szemem. Nem utálkozó és nem is könyörgő üzenet volt. Anya írt. Azt sem tudtam , hogy van twittere.
Az üzenetben ez állt:
    "Kincsem!
    Remélem jól vagy és Justinnal is meg vagytok. Még most sem tudom elhinni, hogy Justin Bieberrel jársz. Azért írok, mert hosszabbítják a sorozat felvételi idejét. Nem tudom meddig kell maradnom, de vigyázz magadra.
                    Szeretlek.
                        Anya. xx"

    Azt hitem legalább valami jó hírrel szolgál, de nem! Bejelenti, hogy marad! Egyszer csak vissza ér ide.
Válaszolgattam még pár üzenetre és szinte hiper-szuper gyorsasággal telt az idő. Mire feleszméltem már Justin lépett be az ajtómon.
-Szia Sweety.
-Szia Biebs. Gyors voltál!-üdvözöltem, de az utolsó mondatommal nem igazán akartam düllőre jutni.
-Csak 6 szett ruhát hoztam, szóval gyorsan készen lettem.. és.. itt a kaja.
-Ügye Happy Mealt hoztál.-nézek rá könyörgő szemekkel.
-Mi mást hoztam volna? Mindig azt szoktál enni.-nevet fel gyerekességemen, mire karba teszem a kezem és nagyon durcásan nézek rá-Ugye te sem gondoltad komolyan?!-mosolyog sunyin miközben lerakja a polcra úgy a reggelimet, hogy pont ne érjem el, ő pedig eszegetni kezd.
    Egy darabig próbáltam elérni, de túl messze volt. Justin már a 3. csibe burgerét ette, mikor megszólította,-
-Justin! Nem szeretnéd ide adni?-kérdezem tőle aranyosan, de ő csak megrázza a fejét.- Nézz ide egy kicsit!-mondom,mire felém fordítja a fejét és szólásra nyitja a száját, de betapasztom a száját egy csókkal. Tudom, hogy ezen hatástalanítom.-Szóval, megkapom?-kérdezem huncut mosollyal.
-Nem is tudom.-húzza fél oldalas mosolyra a száját, amitől már nem is voltam annyira éhes.
Kicsit megráztam a fejem, hogy ne kalandozzak el, de nehezemre esett. -Tessék.-nyomja a kezembe a színes dobozt.
-Köszönöm!-szedegetem ki belőle az egészségtelen, de nagyon finom ételeket. Az ajándéknál egy kicsit felnevettem. Egy magassarkú cipő díszelgett a műanyag zacskóban.
-Mi oly' vicces?
-Ironikus, hogy pont ilyen ajándék van most.-mutatom felé az új szerzeményemet.
-Mert?
-Volt néha, hogy magassarkúban táncoltam egy táncot és az pont ilyen volt.
-Talán ez nem véletlen.-csak szégyenlősen bólintottam és enni kezdtem.
    5 órája vagyok ébren, de már most leragadnak a szemeim. Tudom, hogy a fájdalom csillapító hatása, de idegesít.
-Sweety, valami baj van?-kérdezi Justin aggódóan.
-Csak fáradt vagyok.
-Pihenj egy kicsit. Hamarosan jönnek a csajok és megölnek mindkettőnket, ha fáradtan beszélgetsz velük.-nevet fel.-addig én válaszolok pár üzenetre.
-Rendben, jó éjt.-helyezem magamat kényelmesebb pozícióba. Justin nyomott még egy puszit a homlokomra én pedig mosolyogva hunytam le a szemem.
            ***   
    -Ne nyafogj! Fel fog ébredni.
-2 órája ott vagyunk és még mindig alszik.-nyávog Daniella.
-Már nem alszom.-mondom még félálomban.
-Látom-nevet fel Boco.
-Na jó még félig de, viszont m iújság?-nyitom ki  óvatosan a szememet, mert a fehér falak erősen megviselik azt.-Az mi?-pattan ki teljesen a szemem, mikor meglátom Ester kezében a torta csodát.
-Hát a szülinapodat elbaszták, szóval most ezt kapod.-mosolyog kedvesen az előbb említett lány. -Még benne vagyunk a 8 napban!
    Enni kezdtük az édességet, közben pedig felidéztük az egy hónap eseményeit.
-És emlékszel mikor Elisabet megtalálta a másik két szobát?-eleveníti fel nevetve Daniella. Hát igen. Szőke hajú barátnőm konkrétan beesett az egyikbe, miközben Ludacris elől menekült, mert üldözte egy vízipisztollyal.
-Mi van Ludacris-ékkel?-teszem fel a bennem felmerülő kérdést.
-Az Angyalok városában süttetik a seggüket.-durcázik be Elisabeth. Szóval, akkor már csak az én hősömre várnak.
-Vissza a szülinaphoz! Ideje ajándékozni-mondja sejtelmesen Justin.
-Oké!-kiáltanak fel a többiek.
-Héj, miről van szó?-
-Rémlik, hogy szülinapon szoktak ajándékozni?-tájékoztat Boco.
-Na ne mondd Okoska!De nekem minek?
-24.-én volt a szülinapod, de nem kaptál semmi, szóval most kapod meg az ajándékaidat Törpilla.-böki a végére. Egyszer megölöm!-Tessék!-nyom a kezembe egy kis dobozta, amiben egy 'Best' feliratú karkötő volt.
-A másik fele nálam van-mutatja fel a jobb csuklóját és felrakja az én jobbomra is.
-Tőlem ezt kapod.-lép oda Ester egy szépen becsomagolt valamivel, ami mint később kiderül egy póló amin az egy hónap nagyobb emlékeit ábrázoló képek vannak.
-Tőlem már megkaptad, de tessék!-rak Justin fejére egy masnit Elisabet, majd egy ' I love Justin Drew Bieber' feliratú szívet tartó macit nyom a kezembe.-Csak mert ő is a tiéd lett.
-Nem nagy dolog, de te jutottál eszembe róla-ad a kezembe egy nagyon szép világoskék ruhát.
-Csajok! Mindent köszönök. Nem kellett volna semmi, hiszen nekem elég nagy ajándék az is, hogy ott lehettem a koncertem és a vacsora.-mosolygok barátnőimre.
-Még nincs vége!-tartja felém Justin a telefonját, aminek a képernyőjén Luda és Jaden mosolyog.
 -Boldog Szülinapot Kislány!-mondják egyszerre majd Ludacris folytatja. -Mivel sajnos nem tudtuk mi odaadni az ajándékokat, ezért oda adtuk Justinnak. Szóval az a valami most az ő farzsebében lapul. Bányász ki onnan!-nevet fel, mire Biebs megfordul, hogy bele nyúlhassak az említett zsebbe.
Egy borítékot találtam benne, ami nem volt lezárva, rajta pedig egy londoni autós iskola neve állt.- Igen Belly! Elküldünk jogsira, hiszen betöltötted a 17. életévedet és nem fognak ám egész életedbe furikázni! Nekünk most mennünk kell. Sziasztok!-köszönnek el gyorsan.
-Ezt nem hiszem el!-meredek az előttem lévő papírlapra.
-Pedig jobb ha elhiszed.-mondja Justin.- És én még nem is adtam semmit, de most itt van.-nyújt felém egy nagyon aranyos dobozt.
Ötletem sem volt, hogy mi lehet benne, hiszen egy gyűrű még korai lenne.
Semmiféle ékszert nem találtam, mikor kinyitottam egy kulcs csillant meg benne.

A mi életünk. ~

Sziasztok!:)) Arra gondoltam, hogy megmutatom nektek a másik blogomat is amit egy nagyon jó barátnőmmel írok!:)) Örülnék, ha kapnánk komikat és feliratkoznátok!:)) Ha valakit érdekel meg nézheti ITT!

Előre is köszönöm!:))

Ui.: Este fele hozok részt is!:))

24. rész- Maradok..

Sziasztok!:) Meghoztam az új rész nektek... A rossz hírem az az, hogy ezentúl valószínűleg csak hetente lsz rész a jó hírem pedig az, hogy A mi életünk.~ című blogon szintén olvashatjátok az írásaimat!:)) Jó olvasást ehhez.. ÉS  ne felejtsetek el komizni. ;)

*Justin szemszöge*
    Órák óta ülök itt a műtő előtt, de semmi. Semmi információt nem kaptam Belláról. Attól nem félek, hogy elmentem, mert 1: Erős lány. 2.: A rossz hír mindig korábban ér ide...
-Justin!-hallok meg egy ismerős hangot. A forrás irányába fordítom a fejemet és megpillantom a kétségbe esett arcú lányokat.Átöltözve és a helyzethez képest frissen álltak ott. Ez azt jelenti, hogy ők haza tudtak menni.
-Minden rendben van?-kérdezi Elisabeth, még elég távolról, de mikor meglátja könnyben úszó szememet szorosan magához ölel-Mi történt Biebs?
-Meglőtték.-jelentem ki túl nyugodtan.
-Hogy mi? Hol voltatok?
-Jól hallottad..a régi bandám törzshelyén, egy régi gyárépületbe.
-És mi van Bellával?
-Csak a lábát találta el. Lassan..-nézek az órámra-két órája műtik.
-Nem hiszem el, hogy nem tudsz vigyázni rá!-förmed rám Boco. Szívesen meséltem volna neki, de csak röviden válaszoltam.
-Tudod Barbara, ha le van kötözve a kezed és akármelyik pillanatban golyót röpíthetnek a fejedbe, akkor meggondolod, hogy mennyire ugrálsz.-Boco nyitotta a száját, de vissza is csukta, így gondoltam hozzá teszek még egy kis apróságot.- Így is szerencsénk volt. Nem a kispályások közé tartoznak..nem szoktak végtagokat lődözni..csak a fejre mennek.-mosolygok rá halványan.
    -Mr. Bieber, Hölgyeim-lép ki az orvos.-Isabella túl van a nehezén. Lassan fogjuk kihozni az altatásból, hogy ne legyenek fájdalmai, de továbbra is nyugatoznunk és fájdalom-csillapítóznunk kell őt.
-Bemehetünk hozzá?-kérdezem elsőként.
-Ha felébredt igen. De ez még órákba is telhet, szóval szerintem menjenek haza és pihenjenek egy kicsit.
-Köszönöm..én azt hiszem maradok.-huppanok le a kényelmetlen kórházi székekre. A lányok is követték példámat és ebből arra következtettem, hogy ők sem mennek sehova.
    -Mennyi ideig voltunk ott?-kérdezem miközben a földet bámulom.
-Egy éjszakát..és a mai nap egy részét.-válaszol Ester nagyon halkan, mire felsóhajtok. Rengeteget aludtam mégis úgy érzem, hogy napok óta le sem hunytam a szemem.
-Mi lesz a turnéddal?-jut eszébe Daniellának.
-Nem tudom.. a koncert jövőhéten lesz, szóval még van időm. Ameddig csak lehet maradok itt. Aztán együtt beköltöztök véglegesen hozzám Tommal. Oké?-kérdezem meg, amit már régen eldöntöttem. Mindenki csak bólogatott és visszazuhant a gondolataiba.
-Te tényleg szereted őt.-vonja le gondoskodásom okát Ester.
-Remélem nem most jössz rá erre! Ha ő nem lenne, akkor én még mindig az a senki drogos lennék, aki napi 5 szex alatt nem érzi jól magát. -fakadok ki. Nem akartam ezt elmondani nekik, hiszen bennük nem bízom még úgy, mint Bellában, de kikívánkozott.
    Néma csendben ültünk már legalább fél órája. Ester fejét vállamra hajtva pihent, vagy aludt. Daniella és Elisbaeth beszélgettek a "mai Világ veszélyeiről", Boco pedig halálos pillantásokat küldött felém egészen addig még be nem csuktam a szememet.
    -Hozok nekünk kávét. - szólal meg fülem mellől egy hang- Kinek mennyi cukorral?
Csak felmutattam a hármas számot és visszaejtettem kezemet az ölembe. Gondolkozni kezdtem, hogy hogyan is történt ez.
#Samata megnyerte az egyik jegyet. Rám csimpaszkodott. Végig rajtam lógott. Lepattintottam. A koncert után kedves volt. Elájultam a tőle kapott nyugtatótól. Egy gyár épületben ébredtem. Megszöktünk, és most itt vagyok arra várva, hogy bemehessek szerelmemhez.#
    A velünk szembe lévő szobába vitték Bellát. Csak a csipogó hang szűrődik ki, ami azt bizonyítja, hogy él.  Szerelmem fekszik és nem mozdul. Olyan mintha aludna. Na jó ez igaz is, de nem azért alszik, mert fáradt vagy, mert szeret, hanem azért, mert muszáj.
    -Ott van Justin Biber.-kiált fel egy ismeretlen lány, akinek én sajnos ismerős vagyok.
A néhány perccel ezelőtt megkapott kávámmal a kezemben futottam be a kórterembe, ahol Bella fekszik és bezártam az ajtót. A sötétítő is behúztam, de nem igazán érdekelt már semmi.
Leültem barátnőm mellé és halkan beszélni kezdtem hozzá.

*Bella szemszöge*
    -Nem mondtam el mindent a múltamról. Amit az újságok írtak, az tényleg nem volt igaz, de van annál pocsékabb is. Rossz társaságba keveredtem és tiltott dolgokhoz nyúltam. Drogoztam és minden nőben csak a két lábon járó vágyat láttam. Már soha nem leszek az az ártatlan mosolygós kisfiú aki voltam, de megpróbálok olyan ember lenni, aki megérdemli, hogy szeresd.-halkul el az ismerős hang. Tudom, hogy valószínű csak azért mondta el, mert azt hitte alszom, de legalább volt bátorsága elmondani.
    -Ju-Justin.-szólítom meg barátomat nagyon gyenge és remegő hangon.
-Hogy vagy?-kérdezi kedvesen mosolyogva. Órákig tudtam volna mesélni neki, hogy hogyan érzem magam, de kétségbe esett arcát látva, inkább csak röviden válaszoltam.
-Fáj a lábam és álmos vagyok.-ásítok egy óriásit. Vajon mennyit aludhattam?-Te jól vagy?
-Igen, csak féltettelek.-kitártam karomat, ezzel jelezve, hogy nem tudok felkelni, de az ölelésére vágyom. Szinte rögtön felpattant és magához ölelt. Erősen mégis gyengéden tartotta gyenge testemet.
-Justin..ugye tudod, hogy ez nem változtat semmit az érzéseimen.
-Igen tudom, de akkor is sajnálom. Nem akartam, hogy megtaláljanak, de már semmit nem tudok tenni ellene.
-Nyugodj meg! Nem mondom, hogy minden oké, mert nem. Viszont a seb begyógyul és ha Te velem maradsz minden rendben lesz.
-Pontosan így lesz. Beszéltem Scooterrel..maradnod kell Londonban, de a lányokkal beköltöztök hozzánk, ha neked is megfelel.
-Tökéletes, de mikor szabadulhatok innen?
-Mindjárt keresek egy orvost és kiderítjük.. bdeküldöm Bocoékat.-nyom gyors csókot ajkaimra és már ki is szaladt.
    -Csajszi!-váltja fel szerelmemet Ester háta mögött a többi lánnyal.
-Sziasztok!-mosolygok rájuk miközben megpróbálok felülni, de a combomba nyílaló fájdalom hamar eltántorít tervemtől és eltorzul az arcom.
-Maradj úgy!-lép elő legjobb barátnőm. Hát vele nem fogok vitatkozni, mert, ha ő azt mondja maradnom kell, akkor inkább megfagyok ahogy vagyok. -Amúgy hogy vagy?-lágyít a hangján.
-Élek. Ez a lényeg.
-Milyen költői lettél.-nevet fel Elsiabeth-A fájdalom elmúlik, de téged nem tudnánk nélkülözni.
    Legalább 1/2 órája beszélgettünk, mikor egy 50es éveiben járó, őszülő hajú bácsival tért vissza barátom.
-Jó napot! Dr. Adams vagyok, én műtöttem. Hogy érzi magát?

-Köszönöm meg vagyok. Mikor szabadulhatok innen?
-Ha továbbra is ilyen jól lesz, akkor már pénteken.
-Na ne! Addigra megposhadok itt egyedül és holnap Justin is elmegy vagy ma?-gondolkodok el. Basszus, azt sem tudom milyen nap van.
-Sweety ne aggódj, csak pénteken este megyek el, mert bőven oda érek még így is.-mosolyog rám biztatóan.
-Köszönöm- viszonozom mosolyát. Biztos vagyok benne, hogy ezért még kapni fogunk Scootertől.
-Isabella, pihennie kéne.-szólal meg az orvosom.
-Rendben, köszönök mindent doktor úr.-az idősödő férfi csak intett és kilépett a szűkösnek nem nevezhető kórteremből.
-Menjünk mi is.-szólal meg Dan először, mióta bent vannak.
-Menjetek csak és pihenjetek. Én itt maradok.-mondja Justin, miközben megfogja a kezemet és összefűzi ujjainkat.
-Ha kell valami hívj.-szól vissza az ajtóból Boco.
-Sziasztok!-köszönünk el teljesen egyszerre.
    Nem igazán emlékszem részletekre, de az érzés, mikor a golyó a húsomba fúródott örök emlék marad. Természetesen nem a jó értelemben.
-Min gondolkodtál el Belly?
-Mindenen. Ide bújsz?-nézek rá boci szemekkel, ami mindig bejön.
-Lehet neked  ellen állni?-tápászkodik fel az ágyam mellett lévő székről.
-Nem.-rázom meg kislányosan a fejem.
-Lassan megszokom. Na csússz arrébb.-sétál át az ágyam másik oldalára, hogy ne a sebes oldalamra feküdjön. Kérésére arrébb mentem ő pedig levette koszos fölsőjét és bebújt mellém.
    -És mi akartál lenni kiskorodban?-teszi fel Justin a 100. hülye kérdését.
-Hát 6 éves koromig királylány..utána meg táncos.
-Táncos?-húzza fel jobb szemöldökét.
-Igen, 6 éves korom óta táncoltam és szerettem volna háttér táncos lenni, de mikor Londonba jöttünk abba kellett hagynom.
-Miért?
-Mert nem volt megfelelő tanár..mindenki balettot vagy társas táncot tartott. Aki jó lett volna, az meg nagyon drága volt és mivel csak akkor érkeztünk még nem volt rá lehetőségünk kifizetni.
-Sajnálom. Azért majd táncolsz nekem?-kérdezi lelkesen.
-Igen, ha szeretnéd.-mondom mosolyogva-Persze, csak, ha a sérülésem teljesen elmúlik.
Ezután megbeszéltük, hogyha lesz rá alkalmam és az egészségem engedi vissza megyek táncolni.