8. rész.-Teljesen más!

Dear readers! :)) Abba hagyom a napok írását, mert sokszor át fogok lógni a következő napokba!:)) A komikat és a feliratkozókat továbbra is nagyon szívesen látom.  Láttátok már a Confident videó klipjét?:) H nem itt megtehetitek!:) <3  Jó olvasást.:) És ne felejtsétek el a komikat!:))

*Bella szemszöge*
Úgy érzem, hogy Justinnal kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Örülnék neki, de...Justin Bieberről van szó. Nem ringatom magam hamis ábrándokba. Sietnem kéne a fürdéssel, mert justin jelezte, hogy hívni fog.. és pár perce küldött egy üzenetet, hogy megvárja míg szobatársa el alszik és hív. Szóval most meg várom míg Elisabeth kimászik a zuhany alól és én is gyorsan rendbe szedem magam. Nem fürödtem sokáig, 15-20 percig álldogáltam a meleg víz alatt. Amint kiléptem a kádból halk kopogást halottam, ezért gyorsan meg törölköztem és magam köré tekertem hó fehér törölközőmet. Ellie elaludt, de nem is akartam felébreszteni, ezért oda siettem az ajtóhoz és kinyitottam. Justin állt előttem. Fel csillant a szeme mikor meg látott, nem értettem miért, de mikor rájöttem, hogy egy száll törölközőben állok előtte mindent meg értettem.
-Szia!-szólalt meg mikor "kigyönyörködte" magát.
-Hát te?- kérdezem értetlenül- Nem azt mondtad, hogy hívsz?
-De igen.. csak gondoltam.. élőben jobb beszélgetni. És itt vagy egy ajtónyira...
De ha zavarok elmehetek..-mutat a másik ajtó irányában. Kíváncsi lennék, hogy hány helyiség van ebben a lakosztályban.
-Jajj már! Ne legyél hülye!-bokszolok játékosan a hasába-Gyere be. Gyorsan fel öltözök és jövök.- mondtam mire ő előrántott a háta mögül egy fekete 'London' feliratú pólót.. gondolt arra, hogy nincs miben aludnom. Bezárkóztam a fürdő szobába és gyorsan fel húztam. Imádom Just stílusát, és plusz pont amiért vannak hosszú pólói. Ez például nekem térdig ér, ezért nem baj, hogy csak fehérnemű van rajtam alatta.
-Huhh..nagyon csinos vagy! Jobban áll mint nekem. -húzza vigyorra a száját.- Ezt neked adom.
-Hát, köszönöm.-mosolygok rá, kicsit kellemetlenül érzem magam amiért rögtön első nap lenyúltam egy pólóját, de eszem ágában sincs vissza utasítani. Míg én a fürdőben voltam ő meg szabadult a fölsőjétől, amin nem csodálkozom, mert nagyon meleg van itt. Gondolom észre vette, hogy a felső testét bámulom, mert megszólalt.
-Van még rajta mit dolgozni, de alakul.-mondja büszkén. Ez a srác vonzza a tekintetemet.
-Ne gyúrd túl magad.- hajolok közelebb hozzá, hogy nyomatékosítsam mondani valómat, de mielőtt elhúzódnék adok arcára egy puszit. Meg lepődött rajta, de szeme csillogott, amiből gondoltam, hogy nem haragszik.
-Ezt miért kaptam?- néz rám nagy barna szemeivel.
-Nem tudom, csak jól esett-vonok vállat. Justin végül reggel 6ig tartózkodott "nálam", ami végül is nála van.
Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Rájöttem, hogy rengetegen félre ismerik őt, csak a milliomos tinisztárt látják benne, hiszen ezt mutatja, de belül olyan mint egy nagy gyerek. Elmondta, hogy utálta, hogy Selena csak a reklám miatt volt vele, és rosszul éreztem magát mikor már csak azért voltak együtt, mert a menedzsment azt mondta. Elmagyarázta, hogy elég neki a kalandokból, mert abból már sok volt. Valami komolyabbra vágyik. Meglepődtem ezeken, hiszen azt mutatta, hogy nagyon boldog Sel-lel, és hogy örül a sok kalandnak. Rosszul éreztem magam amiért azt gondoltam, hogy neki senki nem jó hosszú távra. Kiderült, hogy a kalandok sem annak indultak, csak rájött, hogy mindenki csak a pénzét..na meg a hírnevét akarja. Megnyílt nekem és én is megnyílta neki. Olyanok hangzottak el, amit se én se ő nem mondott el másnak.. Ez lehet egy nagyon jó barátságnak a kezdete.


*Justin szemszöge*
Reggel hatkor mentem át a szobámba. Maradtam volna még, de tudtam, baj lesz, ha ott találnak. Mármint csak akkor ha Samanta talál ott. Nincs kedvem hallgatni a hisztijét egy ilyen beszélgetés után. Sok olyan dolgot tudhatott meg rólam, amit senki másnak nem árultam el. Ő is mesélt a régi életéről, ami nagyin meglepett, hiszen azt mondta, hogy nem akarja, hogy akárki is ismerje a régi énjét. Ennyit tudtam gondolkodni, mert bekövetkezett amitől féltem. Amint beléptem Samanta letámadott.
-Justin! Még is hol voltál?- pattant fel a nekem meg ágyazott kanapéról könnyes szemekkel.
-Azt hiszem nem tartozom magyarázattal.-mondom semleges hangnemben.
-Biebs, miért vagy velem ilyen?-gördül le egy könnycsepp az arcán. Na ne! Nehogy elkezdjen nekem itt sírni.
-Mert nem ismersz és mégis szerelmes vagy!- vágom a fejéhez.- Ez nem pálya, érted. Ennyire nem lehet rajongani valakiért! De lassan indulnod kéne, mert 20 perc múlva jönnek takarítani.
-A többiek is mennek?
-Igen, ha fel ébredtek mennek.- nem akartam mondani neki, hogy van akit most engedtem lefeküdni.
-Okés, meg kapom a telefon számod?
-Boccs, de nem! Nem ismerlek és nem szeretnék egész éjjel "Szeretlek Justin" üzeneteket kapni a barátnőidtől.
-Bezzeg annak a ri*cnak meg adtad?!-kérdezi dühösen.
-Igen, akármilyen hihetetlen meg.
-Miért?- néz rám könnyes szemekkel.
-Mert hozzá teljesen máshogy állok. Vele tudok beszélgetni és nem nyávog úgy, mint valami felhízható kiscica.
-Le feküdtél vele?
-Mi van?-kerekedik ki a szemem.-Oké, hogy szeretem a lányokat meg minden, de mint már este elmondtam, nem akarok kalandot. Ezért szeretném meg ismerni akivel lefekszem. Nem akarok megint cím lapra kerülni azzal, hogy lefeküdtem XY-nal.
-Találkozunk valamikor?-csillan fel a szeme. Ugye nem.! Annyira nem lehet hülye, hogy azt higgye szeretném meg ismerni!
-Nem! Majd legközelebb a koncerten. Na pápá.- Intek az ajtó felé, ezzel jelezve igazán indulhatna.
-Szia Baby.- lép közelebb és ajkait az enyémre tapasztja. Azonnal ellököm és rá kiabálok.
-Na takarod innen.- ezt ő élvezi? Remélem nem mond senkinek semmit, nem kell még egy botrány, mert "csúnyán bánok a kiválasztott  rajongóimmal". Na meg, ha kiderül, hogy megpróbált megcsókolni Bella tuti kiakad és ráadásul ahogy Miss. Édibédit "ismerem" kiszínezi a dolgot. Mindegy reménykedjünk a legjobban.. De inkább megyek és lefekszem. Két napja alig aludtam.


*Barby szemszöge*
-Beeeeeen! Nem ülsz ide? Bella nincsen, és nem hiszem, hogy bejönne ma.
-De Édesem, oda ülhetek.- lépked felém barátom.
-Biztos, hogy nem jön ezen a héten.-Fordítja felénk a telefonját Anne, amint a mi Bellánk és a mi Elisabeth-ünk alszik. Mindez Justin twitterén. Szóval haza sem mentek. Lejjebb görgetve láttuk, hogy ott volt még két ismeretlen lány hasonló helyzetben. A képeken csak négyen vannak, de úgy tudom 5 csillagos jegy volt. Ezt majd meg kérdezem Belly-től. Nem sokat rágódtunk ezen, mert Ryan rá kiabált Zack-re.
-Hééé Haver. Mi van a Nővéreddel??
-Mi lenne?! Él. Jövőhéten már jön ő is suliba.
-Velünk?
-Ja, lehet, hogy nem veszik át tizedikbe, csak ide.
.Még egy jó csaj az osztályba??-csillan fel Ben szeme.-Zsííííír!-teszi hozzá.
-Khm.. itt vagyok ám!-csapok a fejére kicsit.
-Nem vakságot...hűséget-kacsint rám Sophie. Könnyen beszél, az ő pasija nem fog rámászni, mert a nővére.


*Bella szemszöge*
Ahogy forgolódtam rájöttem, hogy ez nem az én ágyam, ezért kinyitottam a szemem. Már kezdett sötétedni, ezért gondoltam, hogy este van. Kis időbe telt, hogy rájöjjek mit keresek itt, de mikor rájöttem elmosolyodtam. Jó volt beszélgetni Justinnal. Először nagyon féltem, hogy nem fogok tudni vele beszélgetni mert ő egy sztár és teljesen máshogy lát mindent. ez közel sem igaz. Mármint, máshogy látja a világot, de cseppet sem úgy ahogy mások gondolnák. Meg nézetem a telefonom kijelzőjét ami vadul villogott. 87 nem fogadott hívás. Ebből nagyjából 50volt anya. 10apa a többiek meg az osztály társaim. Kaptam 3 üzenetet is, vagyis két mms-t és egy üzenetet. A az egyik képen Justin feküdt az ágyában éppen alváshoz készülve, a másikon pedig Samanta volt, aki könnyes szemekkel távozott a szobájából. Az üzenet ez volt:
            " Köszönöm az estét, vagyis inkább a hajnalt. Megismételhetnénk.!
                        xx."
Ezen is elmosolyodtam. Kedves tőle, hogy gondolt rám. Ennyi időm volt gondolkodni az elmúlt estén éjszakán és hajnalon, mert Elisabeth feltépte az ajtót és rám ugrott.
-Bellaaaaaa!- ölelget rajtam fekve.-Jó reggelt!-néz az órájára- Fél8kor.
-Neked is. Mióta vagy fent?
-Két órája. Nagyjából. Nézted már a twittered?
-Hogyan néztem volna, most ébredtem föl.
-Jó, bocsi. Ezt nézd.-nyújtja oda a telefonját, Justin 9 órája meg osztott rólunk és a másik két lányról egy képet amin alszunk. A két kép fölött ez állt. " A csodálatos és szerencsés rajongóim. Hajnalban nem engedhettem haza őket. @bella_miss @ Ellie_Bieber @Daniella_bieber @Ester_kiss"
- De jó! Hogyhogy Samantáról miért nincs kép?
-Nem tudom, de ezt nézd.-görget lejjebb barátnőm.
            " Köszönöm az ÉJSZAKÁT! Csodálatos vagy! @justinbieber"-olvasom fel.
-Lefeküdtek?
-Nem, hiszem.
-Honnan tudod?
-Hát csak akkor mondom el, ha nem kezdesz el sikongatni.
-Ígérem!
-Justin reggel hatig itt volt. És nézd-mutatom felé a telefonom kijelzőjét, amint Samanta könnyes szemei látszanak.
-Na ne! Itt volt?-kiált fel.
-Pszttt...igen itt.
-Történt valami?-kérdezi kíváncsisággal a hangjában.
-Igen! Rengeteget beszélgettünk meg nevettünk és.. RÁJÖTTEM, HOGY FÉLRE ISMERTÜK! Nagyon aranyos.-kiabálok rá, most én.
-Áucs! Meg süketültem!
-Nem baj!-ölelem magamhoz.-Látod. Innen tudom.
-Lányok! Mi ez a kiabálás?-ront be Ester a szobánkba.
-Semmisemmi. Bocsi.
-Semmi gond. Mi lassan elindulunk haza. Jöttök felébreszteni Justin?
-Ahha, de nem eszünk előtte? Láttam, hogy lehet palacsintát rendelni, és Justin utasított reggel, hogy együnk ha felkeltünk.
-Te beszélgettél Justinnal?-néz rám Daniella
-Igen, de reggeli közben elmesélem.
-Okkés, akkor Esty, rendelsz?
-Ahha, mindenki nutellás tejszín habos?
-Alap!-mondjuk egyszerre.- Azt hiszem ezt túlságosan is alapnak vettük.
10-kor indultunk Justin szobája felé, hogy felébresszük. Jó kis ébresztés lesz neki.. Remélem nem haragszik meg érte.

U.I: :) Ja és még valami. Bocsánat, ha a részeket rövidnek találjátok, így is négy-öt oldalasak. Megpróbálok hosszabbakat írni, de egyenlőre nem ígérek semmit.

7. rész-Nem is ismeresz!

 Sziasztok!:) Köszönöm az előző részekhez írt komikat, és igen, továbbra is amint tudom hozom a részt!:))
ebben a részben sok izgalom lesz..de ez majd olvasás közben kiderül!:)) Jó szórakozást:)) <3

Bella

 

Szeptember 10, szerda
*Bella szemszöge*
A telefonom csörgése előtt egy órával ébredtem. Hogy miért? Izgultam. Álmomban sem mertem arra gondolni, hogy Justinnal találkozzak. Még a gondolataimba merengtem mikor halk kopogást hallottam.
-Gyere be!-nyögtem álmosan.
-Jó reggelt Kincsem.-dujga be a fejét anya- Tudod már, hogy mibe mész délután?-kérdezi mire meg rázom a fejem.
-Nem még nem tudom. Délután elmegyek Elisabthel körül nézni. Egykor végzek, szóval  marad három órám.. vagyis inkább másfél.
-Hagyjad, kiveszlek mára és Szólok Ellye anyukájának is.
-Köszönöm anya!-ugrok rögtön a nyakába.
-Semmiség. Pihenj kicsit, elég, ha 10kor indultok.

Elisabeth

*Elisabeth szemszöge*
-Kincsem-ébresztget anya.
-Elkéstem?-kérdezem álmosan.
-Dehogy! Hívott Bella anyukája és megkért, hogy vegyelek ki mára, hogy eltudjatok menni ruhát venni.
-Köszi, hogy szóltál, de nem lett volna egyszerűbb, ha bejössz és kikapcsolod az ébresztőm?
-Nem szeretem nyomkodni a telefonod.
-Tudomtudom. Köszönöm.
-Nincs mit Édesem. Jó éjt.
***
Legközelebb fél tízkor ébredtem és ahogy a telefonom kijelzőjére néztem láttam, hogy van 26 nem fogadott hívásom. nagyon hiányozhattam valakinek.. vagy inkább kiknek. 10 osztály társam hívott, gondolom aggódtak. A többi viszont Bella, ezért gyorsan vissza hívtam.
-Na végre! Ell, eljössz velem ruhát venni?-veszi fel az első csörgésre.-És jó reggelt.
-Neked is és megyek. Tudod én is megyek és nekem sincs egy göncöm sem.
-Jajj már! Te egy szét nyúlt pólóban is szép vagy.
-Elfogult vagy! Hol találkozunk.
-Gyere hozzám. Aztán megtervezzük, hogy hogyan tovább.
-20 perc és ott vagyok. Szia.
-Szia- ezzel bontotta a vonalat.

Bella

*Bella szemszöge*
20 percem volt elkészülni, de én már tíz perc múlva teljes harci díszben álltam. Ez is ritka. Míg vártam Elisabethet ittam egy kakaót és meg ettem a kakaós csigámat. Attól tartok ma többet nem is fogok enni. Éppen a Hupikék Törpikéket bámultam, mikor csöngettek. Upsz..bezártam az ajtót.
- Sziaa- ugrok szinte rögtön barátnőm nyakába.
-Szi..a-nyökög szorításomban, ezért elengedem.-Indulás-kiált fel és elindult a kapu felé. Követem példáját táskámmal a kezemben.
Legalább 4 boltot végig jártunk mire megtaláltuk a tökéletes darabot. Én egy rózsaszínes össze állítást választottam ami tökéletesen kiemeli alakomat. A cipőm tört fehér és vettünk hozzá illő kiegészítőket is.
Elisbeth egy páva toll mintás kék-lila darabot tudhat magáénak amihez szintén vettünk mindent.
Míg haza értünk felhívtuk Emma-t -Ellie anyukáját-, hogy nálunk készülődünk. Semmire nem volt már gondunk kivéve a semmire és a hajra. Megbeszéltük, hogy egy másét csináljuk meg. Én egy kontyot kaptam, amiben vannak fonatok, míg Ellienek hátra fogtam egy tincset és raktam gyönyörű hajába virágokat. 2re végeztünk, ezért leültünk és hallgattunk pár számot. mondanom sem kell, a legtöbb justin volt.

Bella Sminke

Bella haja

Bella ruhája

Ellie haja

Elliie simnkje

Elisabeth ruhája

Justiin

*Justin szemszöge*
Semmi kedvem nem volt ma jó pofizni, és bár minden rajongómat imádom, ma a sírós"jajj, de szeretlek" stílus sem hiányzott. ennek ellenére bennem volt az izgalom, hogy kik a szerencsések. Nagyon remélem, hogy jó csajok is lesznek. Bár nem akarok megbántani senkit és kalandot sem akarok. Mióta Selanával szakítottam csak azok voltak.. valami komolyabbra vágyok. A baj csak az, hogy mindenkinek csak a hírnevem..na meg a pénzem kell.
-Justiiiiiiiiiiin!-zökkent ki gondolataimból előttem ugráló menedzserem, ami valljuk be, vicces látvány volt-ide figyelsz?!
-Persze, mit szeretnél?-kérdezem halál nyugodtan. Tudom, hogy ez idegesíti.
-Azt mondtam, hogy emeld föl azt a lányok által imádott seggedet és vonszold el magad át öltözni. Nem akarom, hogy akkor tollászkodj mikor megjönnek.-mondja.
-Tudom, hogy te is szereted-rázom meg neki a fenekem-megyek mááááár.- futok el előle. Minek készülődjek? Van még időm.

...E közben egy másik családnál.
*Ester szemszöge*
-Esty! Siess máár! El fogunk késni!
-Dan, tudod hogy nincs semmi kedvem bájologni a "cuki Bieber-nél". Ne siettess. Ennek ellenére mehetünk- pirítok rá húgomra.
- Jól van. Mondtam, jövök neked egy párral amiért eljössz velem.
-Na, itt a taxi. Csak tudnám miért megyünk 40 perccel előbb.
- Ebből 15 perc az utazás. A többire meg szükségünk lesz hidd el...
-Indulás-intek az ajtó felé
A húgom még csak 15 éves lesz, de néha idősebbnek néz ki mint én a 18 évemmel. Ő folyamatosan magassarkúban mászkál, engem meg most is úgy kellett bele passzírozni.

*Bella szemszöge*
Hallottam már a Golden Hotelről, de  a közelében még soha nem jártam, ezért leesett az állam mikor meg állt a kocsi. Elisabeth a szüleivel volt már itt, ezért felettébb mulatságosnak találta az ámulásomat.
-Sziasztok!-jött oda hozzánk két nagyjából velünk egy idős lány.-Ti is Justinhoz jöttetek?
-Igen. -mosolygok kedvesen.-Ennyire látszik?
-Ahha, gyönyörűen fel vagytok öltözve, ahogy mi, és az itt "megszállók" nem hiszem, hogy így bámulnák a hotelt. -ecseteli az idősebb lány.
- Amúgy ő a húgom Daniella-ahha, szóval nem ő az időseb.-Én Ester vagyok.
-Elisbeth- mutatok mellettem álló barátnőmre.-Én pedig Bella.
-És ott jön az ötödök kiválasztott.- forgatja meg a szemét Ester és elnéz egy sikítozó lány irányába. Tipikus cica-baba, úgy néz ki mint egy vattacukor!
-Jajj! Erre annyira nem vágytam-szólal meg Ellie.
-Mi sem.-vágjuk rá egyszerre. Vatta-baby felénk jött ezért befogtuk.
-Samanta-nyújtja felém a kezét. Blah..a szaga is olyan mint a vatta cukornak.
-Őőőő..neked is szia! Bella.-de már a többikre nézett.
-Elisabeth.
-Daniella.
-Ester-mondják sorba.
-Jó, tisztázzuk, ne próbálkozzatok be Justinnál, mert ő az enyém.
-Vidd-vágta rá Ester mire Samanta rá emelte tekintetét, ezért módosított.-mármint szurkolunk neked.-Tudjuk, hogy Justin szereti a lányokat, de szerintem nem az ilyeneket..
-Bemehetnénk?-türelmetlenkedik Miss.Vattacukor
-Menjünk. Biebs már biztos vár ránk.-mondja Dan.
-Mit mondtam az előbb? Nem is becézgetünk.-förmed rá. Ez tiszta bolond.
-Okké..-mondja furcsán Dan, de mindenki becézni fogja. Jó hogy nem kell Mr. Biebernek hívnunk. Ahogy beértünk meg pillantottuk Justint, aki elindult felénk fehér öltönyében, rózsaszín dísz zsebkendővel a zsebében.
-Szóval, ti vagytok a "kiválasztottak"- mér minket végig, de nálam kicsit tovább időzik el. Amit persze Samanta is észre vesz, ezért Justin felé kezd futni.
-Jutiiiiiiiiin!-ugrik a nyakába -úúúúgy örülök, hogy meg ismerhetlek, bár eddig is mindent tudtam rólad.
-Azt kétlem, de én is örülök.

Daniella haja

Daniella ruhája

Ester ruhája

Ester haja

Samanta ruhája

Justin

 *Justin szemszöge*
Bekövetkezett az, amitől féltem. Sikerült kapnom egy túl fanatikust is. Rögtön ki akar sajátítani, de ezt nem hagyatom, ezért lefejtettem kezeit nyakamról és a többiek felé fordultam.
-Okéoké. Nyugi. Eláruljátok a neveteket?
-Elisabeth- mondja egy barnás hajú lány, színes ruhában.Hmm..
-Ester- az ő haja hosszabb és vissza fogottabb szerelésben mutatkozik, de így is elég sokat mutat magából.
-Daniella-mondja egy kedves lány, ránézésre ő a le idősebb, de ma már semmiben nem lehetek biztos.- Ester húga vagyok.-mondtam.
-Isabella- na tuti, hogy ő a legszebb. Vissza fogott, de eleget mutat magából, ezért felkelti az érdeklődésemet. - De csak Bella.
-Szóval..Elisabeth..Ester..Daniella..Bella..éééés?-nézek a belém kapaszkodó lányra. Megőrjít.
-Samanta.-Tudtam, annyira illik hozzá..olyan.. Sátános.
-Okkés, na gyertek.-Intek az étkező felé és magam elé engedem őket. Ahogy sejtettem. Samanta csak szeretne szép idomokat, Elisabath pont jó. Ester és Bella...na ők tökéletesek. Daniella pedig túl fiatal, ezért nem nézegettem.
-Justiin..ülhetek melléd?-kérdezi Vattacukor, de inkább utasításnak hangzott.
-Aki mellém ül le, az ül mellettem.-adtam a kimerítő választ. Végül Daniella és Samanta közé kerültem mily' meglepő módon. Dan nagyon aranyos, de tényleg fiatal. Samanta nem fiatal, de tényleg sátáni.
Esiabeth törzsgyökeres londoni, Ester pedig 4-5 éve költözött ide húgával és szüleivel. Bella Magyarországon született és elváltak a szülei..na igen, ez ismerős. Apa nélkül felnőni..
-Bella-nézek az említett lányra.
-Igen?-emeli rám gyönyörű szemeit.
-Beszélhetnénk pár szót?
-Ühhüm.-kortyol pezsgőjébe és fel tápászkodik. Ma mindent szabad nekik is.
-Elnézést-követem példáját és a mellettünk lévő terembe vezetem.
-Mit szeretnél?- ül le egy fotelbe.
.Semmi különöset. Csak a.. telefonszámod vagy az e-mail címed érdekelne.-ülök fel a karfájára.
-Hát az meg minek neked?-kíváncsiskodik tetetett lazasággal-Nem is ismersz!
-Éppen ezért! Szeretnélek megismerni. -húzom mosolyra a számat.
-Hát okés, tessék.-Nyújt felém egy lapot, amire leírta elérhetőségeit.
-Köszönöm, akkor már csak egy képet kérek a számhoz.-állok mellé.
-Jajj Biebs!
-Kérlek!-nézek rá ellenállhatatlanul,ami bejött.
-Köszönöm.-fényképezem le magunkat.-Ja, és gyönyörű vagy!-lépek közelebb hozzá, hogy adhassak arára egy puszit. Mikor ezt megteszem teljesen elpirul. Nagyon jól áll neki ez a szín...
-Én köszönöm. Menjünk vissza.
-Rendben. Erről-csúsztatom a zsebembe a lapot-senkinek egy szót se.
-Oké, hidd el nekem sem kell Samanta szemrehányása..-nevetünk fel.
Nagyjából hajnali kettőig beszélgettünk, ezért nem engedtem, hogy haza menjenek. A lakosztályomban 3 szoba van, ezért kettesével el "helyeztem" őket. Egy szobában ketten férnek el, és két ágyas szobák vannak, szóval valaki velem marad. Természetesen Samanta volt az aki ugrálva közölte vele alszom egy ágyba. Nem akartam elszomorítani ezért nem árultam el neki, hogy eszem ágában sincs mellette aludni.
Mielőtt mindenki a szobájába ment volna Bella oda sietett és lábujj hegyre állva adott egy finom puszit az arcomra, ami nagyon jól esett. Mikor visszanézett telefont formálva ujjaimból  jeleztem: Hívni fogom.
Siettem a fürdéssel és gyorsan elhelyezkedtem a kanapén... Küldtem Bellának egy üzit, hogy megvárom még Vattacukor elalszik és hívom.

6. rész- Itt maradsz velünk.

Szeptember 6, Szombat (még  mindig)

Zack

*Zack szemszöge*
Délután 2 óra van, itt állok a nővérem lakása előtt. Az anyja-ugye- kórházban van, ezért egyedül lakik itt. Anya meg kért, hogy kérdezzem meg, boldogul-e egyedül, mert szívesen látjuk nálunk. Őszintén bevallom jó lenne, ha hozzánk költözne. Ezen gondolkodtam, miközben hangos csoszogást halottam, előbbi kopogásomra válaszul.
-Szia Öcsii! Gyere.- ölel meg, majd áll arrébb nővérem. Tetszik ez a meg szólítás. Mióta megtudtuk, hogy vagyunk egymásnak, nagyon sokat beszéltünk. Küldött képeket és én is küldtem neki. A képekről meg állapítottam, hogy gyönyörű, de így élőben olyan mint egy modell.. vagy nem is tudom. Sötét barna haja lágyan hullik vállára és a szeme is kedvesen csillog. Bár nem tudom, egy szem hogy tud kedvesen csillogni, de az övé úgy csillog.
-Szia!- lépek el mellette.
-Sokkal kisebbnek tűntél a képeken.-mosolygott rám.
-Hát.. nem vagyok egy törpe alkat, veled ellentétben. - utalok arra, hogy kicsit magasabb vagyok nála.- hoztam neked valamit. Kutatok a zsebemben a dísztobozt keresve amiben a nyaklánc rejtőzik.
-Jajj.! Semmit nem kellett volna hoznod- veszi át a zöld dobozkát-Basszus Zy, ez gyönyörű! Köszönöm.- ugrik boldogan a nyakamba.
-Semmiség, de szívesen.- fordul meg, mit az elmúlt napokban barátnőm, hogy be tudjam kapcsolni nyakláncát.
-Na, szóval. Mindent tudni akarok! Kezd az elején..milyen volt az elmúlt 16 éved?-sétálunk a nappaliba.
-Figyelj! Az eleje nem fog menni, mert arra én sem vagyok kíváncsi..-kezdtem mesélni. A délután folyamán nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Voltunk boltba, mert tejszín habos epret akartunk enni és voltunk a parkban, mert sétálni támadt kedvünk.
-Lill' figyi, nem akarlak le támadni, de anya meg kért, hogy kérdezzem meg, nem akarsz-e hozzánk költözni egy kis időre. Legalább nem kéne egyedül élned.
-Köszönöm, nem sokat vagyok egyedül, tudod Kevin rengeteget van nálam. De még meg gondolom.
-Te tudod, én örülnék a jelenlétednek.- éjfél körül indultam haza és kettőre kerültem ágyba. Hihetetlen mennyire fel tudja tölteni az embert a testvére energiával.

Szeptember 7, vasárnap
"Reggel" (délután fél kettőkor) a telefonom hangos csörgésére ébredtem. Legnagyobb meglepetésemre Lilla képe és neve villogott a kijelzőmön. Ja, igen. Tegnap képet is társítottunk a számokhoz.
-Jó reggelt!- szólok bele nyűgösen a telefonba.
-Reggelt? Inkább napot! Tudod te hány óra van?- kérdezi hitetlenkedve. Azt még gondolom nem tudja, hogy képes vagyok 15 órákat aludni.
-Ahha, tudom, de mond miért ébresztettél fel ilyen korán?
-Csak annyi, hogy áll még a tegnapi ajánlatod?
-A költözésre gondolsz?
-Arra.
-Persze, mondtam hogy gondold meg.
-Hát meg gondoltam. Jöhetek?
-Alap! - mi van? Tényleg ide költözik? Hirtelen ki pattant  a szemem.
-Szólsz apunak és anyukádnak, hogy jövök?
-Aha. Mikor?
-Amikor nektek jó.

Lilla

*Lilla szemszöge*
-Akkor délután jöhetsz.-mondja Zack és bár nem látom az arcát, biztos, hogy mosolyog.
-Oké, össze pakolom a cuccaimat, és hívlak, ha készen vagyok.
-Jó. Sziia.
-Szia.-köszönök el én is.
Röpke 2 óra alatt lettem kész, szóval délután fél 4kor hívtam az én öcsikémet, hogy jöhet. Aput már ismerem, vagyis,  találkozunk párszor. Zy, anyukáját viszont egyáltalán nem láttam még. Nagyjából fél óra  múlva kopogtak.
-Sziiaaaa- ugrok Zy nyakába.
-Szia Ly, de megfojtasz!
-Upsz..bocsi..mehetünk.
-Oké, anya már vár. Hol vannak a cuccaid?
-Ott-mutatok az előszobában álló bőröndökre.
-Ez mind? Azt hittem csak a szükségeseket akarod hozni.
-Ez mind az!
-Ööö..oké. Ezt soha nem fogom megérten igaz?
-Soha!- vágom rá, és ezzel elindulunk a kapuban várakozó taxi felé. Azért ő is számított a  holmiajim mennyiségére, ha taxit hívott. Miután beszálltunk, lediktálta a címet, és nagyjából 20 perc kocsikázás után egy két szintes családi ház előtt álltunk meg.
-Itt fogok lakni?-kérdeztem teljes extázisban.
-Igen, gyere.-fogta meg Zack a bőröndjeimet.-Anyaaa, meg jöttünk.
-Óóó..Sziasztok!- bújik elő a konyhából  egy harmincas éveit élvező asszony a konyhából.- Kate vagyok.-nyújtja felém a kezét.
-Lilla-rázom meg azt.
-Tegeződjünk. Oké? könnyebb lesz így élni.-mosolyog kevesen.
-Az biztos. Köszönöm.
-Zack, mutasd meg Lillának a szobáját.- ezen teljesen elámultam. Azt hittem Zackel közös szobánk lesz.
Estig rendezgettem a dolgaimat, néha segített Kate és Zack, de Apa is rendelkezésemre állt, ha kellett. 11kor büszkén és fáradtan ültem le francia ágyamra. Éppen elkönyveltem magamban, hogy elmehetnénk így négyen lakberendezőknek mikor kopogtak.
-Gyere!-nézek kíváncsian az ajtó felé.
-Lill, gyere vacsizni-néz rám kedvesen pót- anyukám.
-Rendben.- egy nap allattt, hihetetlen, hogy mennyire össze barátkoztunk. Eleinte féltem, hogy nem lesz kedves velem, de tévedtem. Úgy néz rám, mit a saját lányára.
Azért anyut sem felejtettem el, az orvosok még mindig kómában tartják, hogy ne legyenek fájdalmai. Reménykedek abban, hogy fel épül, de tudom, hogy erre semmi esély. Épp ezért felkészültem a legrosszabbra.

...E közben Lilla anyukájának orvosai:
-Sürgősen tennünk kell valamit, ez nem mehet így tovább. Maximum két napig tarthatjuk kómában, de kérdéses, ha  kihozzuk belőle a fájdalmakat túl éli e. A kóma meg védi a fájdalmaktól, de ha magánál lesz bele halhat azokba.-magyarázza Dr. Block kollégájának.
-Doktor úr! Baj van, az egyik betegének le állt a szíve.
-Menjünk.- sietett a doktor a nővér után. 3 órán keresztül küzdöttek a nő életéért, de nem sikerült vissza hozni.- Nem tehetünk semmit, hívjuk fel a lányát.

*Lilla szemszöge*
A finom vacsora után lefeküdtem aludni, ám hajnali 2kor a telefonom hangos csörgésére ébredtem.
-Igen?-szólok bele álmosan.
-Miss. Live?- jön egy hang a másik oldalról.
-Igen, segíthetek valamiben?
-Az édes anyja..-kis szünet- az elmúlt órákban elhunyt. Sajnálom.- a telefont azonnal kinyomtam és őrült sírásba kezdtem.  Hallottam, hogy beront valaki a szobámba, majd be süppedt melletetm az ágy, ezzel jelezve, hogy az a valaki leült.
-Lilla, mi történt? Miért sírsz?-kérdezi Zack.
-Anya..anya meghalt.-mondom ki a szavakat, de nem fogtam fel őket.
-Sajnálom- húz közelebb magához, ami most nagyon jól esik. Órákat sírhattam, de valamikor még is elnyomott az álom, mert dél körül Zack karjai között ébredtem. Hálás vagyok neki amiért itt maradt, és az igazgatónaknak amiért ez a nap igazgatói szünet. Mikor meg tudtam öcsém kilétét, át kértem magam az ő iskolájába. Tegnap meg is jött a levél, hogy át vettek.
-Jó reggelt.
-Neked is.- mosolyodok el, ami legnagyobb meglepettségemre nem mű, talán azért mert Zack álmos feje és össze -vissza álló haja nagyon is mulatságos.
-Jobban vagy?- kérdezi.
-Igen, sokkal jobban. Köszön, hogy itt maradtál.
-Ez természetes testvérek vagyunk.
-Lejössz velem apuhoz? Neki is el kell mondanom.
-Persze-tápászkodik fel magával rántva engem is. Elindultunk a nappali felé, ahol meg is találtuk Jack-et az apánkat.
-Apa-szólítom meg, amire ő fel kapja a fejét.
-Mondd-mosolyog, de mikor meg látja ábrázatom, arcára fagy a mosoly.-mi történt.
-Anya az éjszaka meg halt- törnek utat maguknak újra könnyeim.
-Gyere ide-nyújtja felém a kezét, amit én elfogadok és elhelyezkedtem az ölében.- itt maradsz velünk. Jó?
-Köszönöm.-megint elaludhattam, mert este az ágyamban éberedtem. Összeszedtem magam, de csak annyira, hogy legyen erőm lemenni és enni valamit. Étvágyam nem volt, de tudtam, hogy muszáj. Anya sem akarna így látni.
A házban senkit nem találtam, csak egy üzenet várt az asztalon.:
        "Lilla, el kellet mennünk intézkedni. Sietünk haza, ha baj van hívj
                    Szeretlek: Zack"

És három telefon szám. Elkönyveltem magamban, hogy nincs és nem is lesz baj, egy mert megyek vissza aludni, kettő, mert fel voltam erre készülve. Csak nehéz elfogadni. Ahogy lépkedtem a szobámba, kezemben a kakaóval és a palacsintámmal eszembe jutott Kevein. Beszélni nem volt kedvem vele, ezért csak egy üzit küldtem neki.:
    "Anya elment. Végleg. Holnap gyere az új otthonomba.
                Szeretlek. xx"

Miután ezt is elintéztem, lefeküdtem és beraktam egy fimet. Hihetetlen, hogy a szomorúság mennyire kimeríti az embert, de nem akarok hiányozni. Holnap suli van, ezért ki kell pihennem magam. Mikor vége lett a filmnek álomba sírtam magam. Nagyon hiányzik anya, de nem megyek be hozzá. Úgy akarok emlékezni rá, ahogy volt. Vidáman, veszekedősen boldogan.

5. rész. -Ne kapj sokkot!

 Sziasztok!:) Megint nagyon kevés komit kaptam!:( A kérdésem viszont most az lenne, hogy írjátok meg, hogy nektek jó ez az ha minden nap (vagy majdnem minden nap van rész), esetleg hozzam inkább ritkábban! Szóval kérek minden olvasómat, hogy írjon, neki hogy lenne a legjobb! Nem húzom tovább az időt!

Jó olvasást!

Ben deszkája :))

Szombat

*Ben szemszöge*
-Sziasztok!-köszönök az ajtóban állóm nyáriasan felöltözött lányoknak.
-Sziiaa!-ugrik nyakamba Barby, ami meg lepett, de boldogsággal töltött el.
-Szia.-Néz rám biztatóan Bella.
-Mehetünk?- nézek rájuk?
-Persze!- lép mellém By, mire össze kulcsolom ujjainkat. Ma már nem húzza el a kezét mint tegnap. Mire a sport boltba értünk, konkrét elképzelésünk volt a hozzám illő deszkáról. Hát persze, hogy olyat nem kaptunk, de találtunk egy másik tökéletesen hozzám illő darabot.
-Hova mész most?- kérdezem Barby-t kíváncsian névre rá.
-Haza, Bella segít, aztán jössz 7-re, nem?
-De! Már nagyon várom.
-Én is. És ne lepődj majd meg.
-Redben. De miért is?
-Mert. Majd meg látod.!
Már majdnem ott voltunk, mikor Bella telefonja meg csörrent.

*Elisabeth szemszöge*
Most kaptam egy üzenetet Justin menedzserétől  -Scooter- , hogy szerdán várnak mindenkit egy kis össze jövetelre. A cím az egyik legjobb londoni szállodát takarta. Scott azt kérte még, hogy legyünk elegánsak meg ha lehet senki ne kapjon sokkot vagy vagy síró görcsöt Justin jelenlététől. Lehetetlent kér, de én is remélem, hogy senkinek nem jut eszébe sikítozni és sírni, azt én sem díjaznám. Míg ezen gondolkodtam el is felejtettem, hogy fel kéne hívnom a koncertre velem tartó barátnőmet. Tudom, hogy ő is kapott e-mailt, de én akarom neki elmondani. Gyorsan tárcsáztam is és vártam.
-Szia!- szólok bele vidáman mikor végre fel vette a telefont.
-Szia Elly!-köszön ő is lelkesen.
-Figyelj!. Nem akarlak zavrani, mert tudom, hogy Ben-ékkel vagy, de ma nincs kedved itt aludni?
-De van! miután elmennek, haza megyek a cuccaimért és olyan 8körül ott leszek oké?
-Rendben, várlak! Szia.
-Szia!- és ezzel bontja a vonalat.
Kíváncsi leszek a reakciójára. Szerintem megint lefagy.

*Barby szemszöge*
-Szia Benny, hamarosan találkozunk.-ölelme meg és adok két puszit arcára. Nem vagyunk együtt, de nagyon olyan. Mindenki szerint csak idő kérdése, és szerintem is.
-Szia, Barby, sietek vissza.-Ja igen, öt óra van. Van 2 órám elkészülni. Bella segít elkészülni.. Egyedül nem sikerülne.
-Na jó, Ben..Szia! Barby te pedig gyere, mert téged ismerve ez így is húzós lesz..-igaza van.
-Jó, sziasztok.-int felénk a az imádott srác és elballag.
Mi nekiállunk készülődni. Bellára bíztam a hajamat a ruhámat és -ami ritka- a sminkemet is.  Nem csalódtam benne, a végeredmény csodálatos lett. 6 órára lettem készen. Tényleg könnyebb volt így, hogy volt segítségem. Még múlt hónapban rendeltem magamnak színes kontaklencsét ezért  még barnább lett a szemem. Nagyon jól kiemelte a sminkem.  A megmaradt óránkban beszélgettünk, mármint inkább csak én hallgattam Bellát. Mesélt Magyarországról, és a Pécs nevű városról ahol élt. Meg beszéltük, hogy ha lesz egyszer lehetőségünk elmegyünk együtt és megmutatja. Én tényleg örülnék  neki, aranyos helynek tűnik.
Az órára néztem, és nyugtáztam, hogy még mindig van 10 percem. Fel álltam, hogy meg nézzem minden ugyan úgy maradt e. Még mindig tetszett amit a tükörben látok. Ritka mikor szépnek látom magam, de ez most egy olyan pillanat. Indultam volna vissza, mikor kopogtak. Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé. Mikor kinyitottam Ben állat előttem és elképesztően jól nézett ki.
-Szia Benny!-köszönök ugyan úgy mint két órával ezelőtt.
-Szia!- állta szinte tátott szájjal szemben velem. Büszke vagyok magunkra! Tetszik neki, ez a felem.
-Bejössz?
-Ja persze.- ahogy beléptünk a nappaliba Bella szeme fel csillant, nem hiszem, hogy azért mert meg látta Bent. Ezt majd még meg beszéljük.
-Na jó akkor én megyek is.- állt fel az eddig általa elfoglalt fotelből. Elkísértük az ajtóig, ahol megölelgette minket.
- Sziasztok!- köszönt kedvesen.
-Szia. -mosolyog Ben. És szemében látom, hogy kicsit megköszön9, hogy ilyenné varázsolt neki.
-Szia, és köszönöm!- Bella csak biccentett és elindult, azt hiszem Elly-hez.

Barby sminke

Barby ruhája

*Ben szemszöge*
Ezt nem hiszem el! Csak miattam öltözött így.. Vagyis Bella öltöztette így, amiért őszintén hálás vagyok neki. Egyszerűen elképesztő. Bár már nincs nyár, az idő még nagyon jó, ezért rövid farmer nadrágban volt. Nagyon szépen kiemelte nap barnított lábait.  Fúú..tényleg nem semmi ez a csaj!
-Benny, indulhatunk.- most van végem! Fel vette piros magas sarkúját, így még jobban hangsúlyozva, hogy szép barna és tökéletes. Mindent mintha rá öntöttek volna! Az összhatás mámorító.
-Gyönyörű vagy!- szólalok meg, mélyen a szemébe nézve.
-Köszönöm!- viszonozza pillantásomat, de teljesen elpirul. Megint úgy érzem, meg kell csókolnom, ám ezúttal nem tétovázok. Megteszem. Tisztában vagyok vele, hogy ez az első randink, és hogy ezzel talán elrontok mindent. Amint elnyílnak ajkai és bebocsájtást nyerek, minden rossz gondolat szerte foszlik. Nincs ellenére ez a csók. Mikor elhúzódok, hogy szemébe nézhessek, különös csillogást vélek felfedezni., ezért meg ismétel előbbi "muatványomat". Magamhoz húzom és újra meg csókolom, de most sokkal lágyabban, hogy érezze, ez nem csak pillanatnyi fel lángolás volt. Kezemet derekára csúsztattam, mire fel vezette az övét nyakamon és bele túrt a hajamba. Bele mosolyogtam csókunkba, de nem váltunk el. Nem tudom meddig állhatunk ott a nappaliban, de biztos, hogy perceket. Elhúzódtunk egymástól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Boldogság. Ennyi amit érzetem. Karjaimat köré fonom és megölelem, hogy tudja nagyon fontos nekem. Nem akartam elengedni.
-Induljunk.- suttogja számra, és nyom rá egy puszit.
-De veled akarok lenni.- nyafogok és a puszijából csókot formálok.
-Le késsük a fimet!- nyom el magától egy kicsit.
-Menjünk!- fogom meg kezét és húzom magam után. Út közben kiderült, hogy nem szereti a sablons "Leszel a barátnőm?" kérdéseket és én sem díjazom őket. Meg beszéltük, hogy nem is fogom meg kérdezni, mert elég egyértelmű, hogy ő a Barátnőm.
Tényleg az utolsó pillanatban estünk be a terembe, a film jó volt, bár néha elterelte a figyelmemet a mellettem ülő, izguló lány.

*Bella szemszöge*
Elly a telefonban is vidám és izgatott volt, ezért nem lepődtem meg mikor a nappalijukban találtam rá, a Lolly-ra táncolva. Vagy inkább őrülten ugrálva. Mindegy. Az egy hét alatt annyit voltunk egymásnál, hogy szabad bejárást kaptunk a másik házába. Mikor észre vette, hogy a küszöbön állok engem is rángatni kezdett.
El..ly..nyu..gondj..meg...-nyökögtem zötykölődve.
-Ja bocsi.- néz rám boci szemekkel mikor végre abba hagyta az ugrálást.-hoztad a cuccod.
-Aha, kint van az előszobában. De mondd mi az.
-Ne kapj sokkot! Scooter írt, hogy szerdán várnak mindenkit  a Golden Holtelben 4 órakor.
-Azt mondtad VÁRNAK?- kerekedik ki a szemem.
-Igen, Justin ő meg nem tudom még kik.- Jó oké, számítottam arra, hogy a meglepetés nem egy nekünk éneket dal lesz, de arra nem számítottam, hogy Just csak azért utazik ide, jóval a koncert előtt, hogy velünk találkozzon.
-Szóval, szerdán találkozunk Justinnal?-próbáltam meg emészteni az előbb hallottakat.
-Igen, azt kérte, hogy legyünk elegánsak és ne kapjuk sokkot a jelenlététől.
-Ez érthető, én sem tudnám elviselni- húzom el a számat mikor bele  gondolok a sok sikítozó rajongó látványába és jelnelétébe. Mi soha nem voltunk sikítozósok.
-Na? Film?
-Persze!- hajnali 3ig filmeztünk Elie szobájában. Közben kitárgyaltuk Justint, meg hogy vajon, lesz-e sikoltozós rajongó. Mindketten biztosak vagyunk abba, hogy lesz!
Megbeszéltük, hogy amint valaki elkezd sipákolni kinyírjuk, mert nem azért megyünk, hogy azt az akárkit csitítgassuk, nehogy rosszul legyen.
Tipikus csajos estét tartottunk, nem? Ja nem. Mi a kedvencünkkel való találkozásról és annak sikító rajongóinak kinyírásáról beszélgettünk. Ezt még mindig nehéz felfogni!

4/2

*Bella szemszöge*

Itt vagyunk nálam hatan. Szerencse, hogy anya -gondolom-számított ránk és annyi palacsintát sütött, hogy egy hadseregnek elég lenne. Bár lehet, hogy annak is számítunk.
-Na jó, ki milyet kér?-nézek végig a nappaliban ülő TV-ben mesét bámuló társaságra. Jó, én is közéjük tartozom. Imádom a meséket.
-Nutella- mondja először Barby.
-Nutella, ez milyen kérdéses volt?! Utálom az értelmetlen kérdéseket. Pufog Anne.
-Nyugi vaan, mindenki nutellára szavaz?
-Ühhüm- helyeselnek.
-Mennyivel egyszerűbb volt így..- nézek merengően a távolra. Ebből a pozícióból egy díszpárna zökkent ki, amit -mint rájöttem- Ryan vágott hozzám.
-Jól van na! Hozom már!- nézek rá, "dühösen", de mosoly kúszik az arcomra látva Ry boci szemeit.
Mire vissza értem meg tárgyalták, hogy a Hupikék törpikék 2. pont bele fér az időnkbe, ha addig míg eszünk nem nézzük. Ja és azt is megbeszélték, hogy evés közben is nézni fogjuk. Ki is van itthon?
-Jó étvágyat!-rakom le az utolsó tányért Ben elé.
-Köszi- néznek rám egyszerre. Nem szeretek a figyelem közép pontjában leni, ezért inkább gyorsan leültem.
-Na és akkor mi ez a szülinapi meglepetés? -kérdezi Ryan.
-Gondoltam meglepem egy kicsit, aztán sikerült nagyon.- nevet Elie. Tényleg nagyon meglepett!
-Azt értem, de hogy jött az ötlet?
-Láttam, hogy lesz ez a koncert, és szemet szúrt a dátum. Ezért kitaláltam, hogy ezt igazán meg érdemli.
- Mi is elkezdtünk gondolkodni de nincs semmi ötletünk. Neked nincs még valami a tarsolyodba?
-Nincs. De én is nyitva tartom majd a szemem.-csevegtek, mint ha ott sem lennék.
-Hé'.. egy itt vagyok! Kettő.. van még időtök! Három.. nem várok el semmit.-szólok közbe.
-Rendben, de tudod, hogy az nem fog bekövetkezni. Mármint a "semmit nem várok el!"-szólal meg Anne.
-Tudom, de addig is nyugi.
-Rendben, addig megnyugszunk még itt vagy.- kacsint rám Barby.

*Barby szemszöge*

Gondolkodok mi lehetne Belly ajándéka, de Ben közelsége nem segít. Nagyon nem! Lába hozzá simul az enyémhez és kezét átvettette vállam fölött a kanapén.
-Barb, kérsz még?-utal Bell az üres tányéromra.
-Ohh..nem. Ennyit sem lett volna szabad ennem.-rakom kezemet a pocakomra.
-Nem butáskodj! Így vagy tökéletes!
-Hát köszönöm.
-Csak igazság-kacsint, és a többiek felé fordul-Valaki kér még?
-Én- Ben
-Én- Anne, na ő tényleg tökéletes.
-Én- Ryan
-Hozoom- menekül Bella, mikor látja, hogy Ryan keresi a díszpárnát.
-Hidd el, így vagy tökéletes, gyönyörű vagy.-súgja fülembe Ben és  a mondta végén apró puszit nyom nyakamra, amitől libabőrös leszek.
-Köszönöm-súgom én is a fölébe és mielőtt elhúzódnék hozzá bújok a nyakához, és picit meg szívom nyakát.
Csúnyán nézne rám, de sokkal inkább a vágyat látom a szemébe.

*Ben szemszöge*

Barby jelenléte teljesen megbabonáz. Kezd egyre veszélyesebb lenni. Mármint kezdi meg "kihasználni" az előnyit, és azt, hogy tudja, baromira tetszik nekem.
-Ben, indulnunk kéne-teszi rá kezét az enyémre, ami a térdemen pihen.
-Menjünk.-kulcsolom rá ujjaimat az övére, látom, hogy meglepi, mert teljesen elpirul.-minden rendben.
-Igen..persze. Csak erre nem számítottam.. -utal a kezünkre.
-Ja, bocsi.-engedem el gyorsan, de ő vissza rántja, pont akkor elvett kezemet.
-Nem mondtam, hogy zavar.- fogja meg újra a kezem.
-Menjünk, mert Bella bezár minket.- Kézen fogva sétáltunk a parkig. Nem tudom, hogy most mi van. 1 hónapja ismerem-beiratkozáson már találkoztunk és beszéltünk is párszor-és már akkor is nagyon tetszett.
Mikor el hívtam moziba, nagyon féltem, hogy nemet mond. Remegett a kezem, ilyen még soha nem volt.. soha nem féltem a vissza utasítástól. Nagyából fél percet gondolkodott, utána a nyakamba ugrott és igent mondott. Megszoktam, hogy fogja a kezem, jó érzés.
-Mész te is?- néz rám gyönyörű szemeivel.
-Nem, ma veled akarok lenni.. esetleg később.- tekintete teljesen magéba zárt és úgy éreztem meg kell csókolnom. Nem tettem. Ezzel még várni akarok.
Barby is számított rá, mert elpirult. De mikor nem csókoltam csak puszit adtam arcára nem csalódottságot láttam szemeibe. Sokkal inkább büszkeséget és csodálatot. Én is csodálkoztam, hogy sikerült meg állnom. Szinte vonz mit egy mágnes. Ő annyira más.

*Barby szemszöge*

Ben majdnem meg csókolt, de csak majdnem. Büszke voltam rá és csodáltam, mert vissza tudta fogni magát. Jól esik, hogy tisztel. Más ennyi idő alatt már biztos rám mászott volna.
-Tudod már, hogy mit nézünk?-töröm meg a kínosnak nem mondható és csendnek sem  mondható kínos csendet.
-Aha, Step up 4. Láttad már?
-Nem, csak a 3.-ig. De imádom.
-Mi ugyan olyanok vagyunk? A kedvencem.- láttam rajta, hogy meg lepődött azon, hogy szeretem.. pedig azt még nem is tudja, hogy 3 éve hip-hopozok.. rá ér még megtudni.

*Zack szemszöge*

Holnap meg ismerem Lillát. Nagyon izgatott vagyok. Vettem neki egy "Sister"-es nyakláncot. Sophie pedig "Love" fel iratút kap. De mikor kapja meg? Meg várom még egyedül lesz. Ilyenek jártak a fejemben, mikor láttam, hogy Barátnőm éppen Barby-nak adja át a deszkáját.
-Édes egyetlen Sophianna! Ide jössz hozzám?- kérdezem kiskutya szemekkel, bár tudtam, hogy úgy is oda jött volna.
-Itt vagyok Édesem! Mondjad.
-Semmi csak..-kutatok a zsebemben a megfelelő díszdobozt keresve- ezt szeretném adni.- nyújtom felé a kinyitott dobozkát.
-De hát...ez gyönyörű! Minek köszönhetem?-csodálkozik aranyosan.
- Annak, hogy vagy nekem!
-Köszönöm!-csókol meg mámorítóan
-Én köszönöm, hogy elviselsz.
-Ez nem kihívás. Segítesz?-fordít nekem hátat, hogy betudjam kapcsolni új nyakláncát.
-Persze.-miután be kapcsoltam vissza fordult. Elképesztően nézett ki.-Gyönyörű vagy! És nagyon jól áll.
Beszélgettünk még erről-arról.
-Hogy sikerült rávenni Barby-t arra?- mutatok a deszkán egyen súlyozó csajszi felé.
-Nem tudom,Ben érte el..nagyon jól kijönnek..kíváncsi leszek mi lesz ebből.
-Te kis kíváncsi! Vigyázz, hamar meg öregszel!
-Naa, de te velem öregszel.
-Ez is igaz!
Fél 11-kor indultunk haza. Addig Barby-t próbáltuk meg megtanítani fent maradni a deszkán.. A végén már kemény két percig sikerült neki. Igaz, ahhoz képest, hogy csak három órája volt és Ben folyamatosan "zaklatta" valamivel, ügyes volt. Én a maradék időt szerelmemmel töltöttem, régen nevettünk már ennyit mint ma, és a Hupikék tőrpikék-es palacsintázásról még le is maradtunk.

 Ui: Komizni, pipálni és feliratkozni ér!:) Köszönöm!:)

4/1 rész

Szeptember 5.

Bella

*Bella szemszöge*
Végre péntek!
Ezzel a gondolattal ébredtem. Szeretem ezt a napot, már tegnap megbeszéltük, hogy ma maradunk a szokásos programnál. Holnap meg megyünk és megvesszük Ben deszkáját, mert eddig általában az enyémet kérte kölcsön.. azzal pedig nem mert kibontakozni. "Nehogy eltörje". Hiába mondtam, hogy nem olyan könnyű az. A többieket is tanítottam, de ez nekik főleg ismétlés volt.
Megint elszaladt az idő, ezért sietnem kell. Épp, hogy készen lettem mikor csöngettek.
-Meglepetés. -ugrik elő Elie (ja igen, ő is csatlakozott hozzánk)- két JB koncert jeggyel.
-Ezt hol szerezted?- veszem ki a kezéből, az egyik felém tartott jegyet.
-Hol szereztem volna!? Rendeltem.
- De mik ezek a csillagok? - utalok a kis"lap" sarkában lévő jelre.
-Nem tudom,  de azt írták, hogy szerencsések vagyunk, mert meglepetés vár ránk.
-Szóval...értelmezzük. Te rendeltél két jegyet, azért, hogy meglepj engem, erre te is kapsz egy "kis" meglepit?
-Igen, a lényeg ez.
- És ez mire kapom?
-Hát, a szülinapodra, mással nem igazán tudlak meglepni-néz a kezemben tartott jegyre.
-Nem vártam volna el semmit. De honnan tudtad mikor lesz?
-Facebook! Mindig megnézem, hogy kinek, mikor van a szülinapja, hogy -esetleg- ha készülni szeretnék meg tehessem. A tiéd pont jókor jött, mert nem tudtam volna mást kitalálni.- hallgatom elképedve. Utána nézett, gondolkodott, cselekedett. Most ismertem meg, de ez nagyon aranyos volt tőle.
-Köszönöm! -ugrok a nyakába- nem hiszem el , hogy meg vetted.
-Jójó, a tiéd, hisz ott van a kezedbe. De indulnunk kell.
-Sophie-ék merre járhatnak ??
-Ott-mutat a hátam mögött lévő irányba, mert hogy az ölelés közben arrébb vándoroltunk.
- Becsengetésre épp hogy oda értünk, de a tanárnő még nem volt bent. Gyorsan levágódtam a helyemre Barby mellé. Ő ma korábban jött Ben miatt. Nagyon össze melegedtek a héten.
-Na mi újság Bennel?
- Jól meg vagyunk, holnap este moziba megyünk.
- Zsíír.. szorítok. Mit nézetek?
-Majd ott kiderül.
-Jó napot!-lépett be  tanárunk-Elnézést, megbeszélés volt. Ma szabad elfoglaltság. Én addig elintézem a még kimaradt teendőket.
-Vándorolhatunk?-kérdezi Ben.
-Természetesen.
-Köszönöm.
Ben fel pattant és kezében a székével letelepedett mellém. Pár perccel később -miután lerázta Andrew-et, nagyon rá szállt- Elie is csatlakozott.
-Meg sem kérdeztem rá érsz-e?!!- néz rám kedvesen.
-Mire ér rá?- kíváncsiskodik Ben.
- Meg lepett egy Justin-koncert jeggyel. Amivel nyertünk még egy meglepetést.-nevetünk fel egyszerre.
-Ezt most nem értem.- értetlenkedik Zack.
-Mit? Kaptam egy koncert jegyet tőle-mutatok az említett lány felé- a szülinapomra, és mivel mi ilyen hiperszuper szerencsések vagyunk, bele esünk abba a pár rajongóba aki valamiféle meglepetésben vehet részt.-magyarázom.
-Állj, mikor van a szülinapod és mikor lesz a koncert?-néz rám Ben.
-Október 24.-válaszol neki Barby
-Mindkettő?-kérdez vissza Ben.
-Pontosan.- nézek rá.
-Rendebeen.
-Délután akkor deszkázás?
-Ahham, de mi később együnk.-mondja Sophie Zackere nézve.
-Mi is csak háromra megyünk nem?- Nézek Elie-re.
-De, többiek?
-Akkor mi is.- bólint rá mindenki.
-Akor nem szóltam.-nevet Sophie erőltettem.

*Sophie szemszöge*
Beszélnem kell Zack-kel, tudom, hogy nem könnyű neki, de az anyukájának sem lehet könnyű. Ki derült, hogy édes apjának egy évvel a születése előtt volt egy románca, amiből gyermek is született. Igen, barátomnak van egy 16 éves nővére. Mindenkit sokkolt a hirtelen hír, de őt annyira, hogy nem szól hozzá az apjához. Vagy csak amit nagyon muszáj. Tegnap este Kate -Zack anyukája- sírba hívott fel, hogy Zack a szobájában röhög valami filmen, de az apjával nem beszél. Meg ígértem, hogy beszélek vele, mert most már látom megenyhülni.
-Soph, le jössz büfébe?-zökkent ki gondolkodásomból Bell. Tuti látta rajtam a szomorúságot és az értetlenséget.
-Persze mennyünk.-erőltetek mosolyt az arcomra. Remélem nem vicsor lett! Amint kiértünk a teremből Bella maga felé fordított.
-Sophie, mi baj van?
-Semmi nincs- újabb mű mosoly.
-Lehet hogy őket-mutat a terem felé- át tudod verni, de engem nem. Tudod, hogy nagyon meg ismertelek a nyár alatt. Vagy legalábbis annyira, hogy tudjam, az előbb nem mondtál igazat.
-Nem mondhatok semmit. Még. De délután ígérem elmondom.
-Rendben.
-Megyünk büfébe is?
-Ha már ki jöttünk.- von vállat aranyosan.
Belly a szokásos kakaós csigát és jeges kávét ette. Én  hosszas gondolkodás után a hamburger mellet  döntöttem.
Talán vissza kéne vennem az evésből? Áh..Zack így szeret..ez a lényeg.

Zack

*Zack szemszöge*
3 napja kiderült, hogy van egy fél tesóm. Ez még nem is lenne baj, ha nem születésem előtt közel egy évvel lépett volna félre apa. Fél évvel idősebb nálam! Már kezdem kiheverni és meg emészteni az információt, de nehéz! Nem haragszom már apura, de nem beszélek vele.. ennyit minimum megérdemel.
Sok kérdés merült fel bennem. Miért nem volt neki elég jó anya? Miért nem vigyázott? Miért nem mondta el?Tudott egyáltalán Lilláról?
Természetesen szeretném meg ismerni őt, mert mégis csak a Nővérem. Lilla Live-nak hívják és idén lesz 16. Ahogy én is.
Gondolataimból Sophie édes hangja rántott vissza.
-Édes, ugye nem baj, hogy nem velük megyünk.
-Nem, de elmondod miről szeretnél beszélni velem?
-A nővéredről...
-Vele minden rendben, holnap találkozok vele. Beszéltünk telefonon.
-..és apukádról.
-Ő is él.
-Hát ez az! Él, de te tudomást sem veszel róla!
-Délután megbeszéljük.-bújok közelebb hozzá és egy puszit nyomok a nyakára. Tudom, hogy ez a gyenge pontja.
-Hozzánk megyünk okés?
-Rendeben.- bújok hozzá édesen, remélve, hogy ezzel kár pótlom kicsit a -felesleges- fáradozásáért.

*Bella szemszöge*
Aggódok Sophie.ért. Látom, hogy baj van, és csak remélni tudom , hogy nem Zack-kel. Bár nem hiszem, mert most is ugyan úgy össze bújnak mint eddig. Nem tudom. Remélem minden rendben van velük.
- Jól van, van még 20 perc, de menjetek csak. Viszont látásra!
-Viszontlátásra. -felel az osztály tanárnőnk kijelentésére.
- Barby jössz hozzánk vagy haza mész? - nézek a mellettem ülő vörös hajú szépségre.
.Nem tudom, nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz! Jön Elie is. Még dél sincs. Beszélgetünk meg palacsintázunk?
-Palacsinta? Hol?- szól közbe Ben.
-Nálunk! Gyere te is!
-Rendben.- válaszol.
-Akkor már Ryan- éket se hagyjuk ki. Ry, gyertek ti is palacsintázni.
-Oké, mehetünk.-mondja Anne, mivel Ryan újra Bennel és Zackel van elfoglalva.
- Sziasztok!- köszönünk, mikor végre a fiúk is hajlandóak el szakadni egymástól.

*Sophie szemszöge*
-Zacky, oké, hogy haragszol apukádra, de ez így nem megy. Kate teljesen össze omlott. Tegnap sírva hívott fel, hogy nem bírja ezt a hangulatot. Apukád is ember hibázik.
-De ekkorát? Soph, van egy testvérem! Nem mondom, hogy nem örülök, mert de. Sőt mint mondtam holnap találkozunk, csak kérdés, hogy mit fog gondolni rólam. Apában csalódtam.
-Ne butáskodj! Ismerd meg..aztán majd meg látjuk.- mosolygok biztatóan.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy. Szeretlek.-Fél éve vagyunk együtt és nem sokszor hallottam még tőle ezt a szót.
-Én is... szeretlek.-pirulok el teljesen.
-Amúgy Lilla téged is szeretne meg ismerni. És még holnapig gondolkodom apa "büntetésén".
-Mi van?
-Mi, mi van? Meg tréfálom. Ennyit minimum meg érdelem a "nem beszélek veled, mert utállak" színjáték mellett. -neveti el magát.
- Szóval az előbbi, hogy haragszol rá meg...
- téged is meg kellett vicceljelek.
- Gonosz!- ölelem meg boldogan. Komolyan rám ijesztett hogy nem akar beszélni még jó ideig az egyik legfontosabb családtagjával.
-De ez így volt, jó. Haragudtam rá, tegnap estig. De rájöttem, hogy ezen nem lehet változtatni. Nézzük a jó oldalát. Van egy testvérem! -mondja teljesen más hangnemben mit az előbb. Valljuk be nagyon jó színész és még annál is gyorsabban változik a gondolkodás módja.


Ui.: A komikat, pipákat, feliratkozókat szívesen fogadom..még mindig. /A képek nem hasonlítanának, ezért bocsánat!/ Holnap jön a 4/2.. kicsit előbbi időpontban!
Ölellek titeket. <3

3.rész

Bella.

Szeptember 2.

Egy újabb sulis reggel, bár ma nyugodtabban keltem, az idő ponttal még mindig nem vagyok megelégedve. ez és még haszonló gondolatim között készülődtem.
Ma már hatan megyünk. A végén még a fél osztály tőlem fog indulni. Öt perc és itt vannak a többiek, szóval nincs értelme bekapcsolni a gépet. Inkább meg lesem anyut a konyhában.
-Jó reggelt!-köszönök vidáman, de álmosan.
-Szia Kincsem! Mikor indulsz?
-Hát ha minden igaz, 2 perc. -nézek az órára.
-Szerintem most indulsz. Ott jönnek Sophie-ék.-Mutat ki az ablakon.
- Meg kel várnunk még Barby-t!
-Róla még nem hallottam. Új osztálytárs?
-Ühhüm, de megyek. Szia Anya!
-Szia Belly - nyom gyorsan egy puszit homlokomra, mielőtt elmennék.
Elindulok az ajtó felé, de mielőtt kinyithatnám, kivágódik és az öt idióta áll ott és közben kiabálnak.
-Meglepetés!
-Nektek is jó reggelt.-nevetek- Szerintem ez tökéletes ébresztő volt az utcában lakóknak.
-Egyet értek!- nevet Barby is.
-Indulhatnánk? Soha nem fogunk oda érni.- Toporzékol Ryan.
-Igen, ha abba hagyod indulunk.-válaszol neki barátnője.
Elindultunk-a még- üres táskákkal  az utcán. Mikor beértünk már mindenki ott volt, kivéve a mi hatosunk. El foglaltunk a helyünket, és örömmel fogadtuk, hogy még ma is csak osztályfőnökik lesznek. Pontosan 7.45-kor belépett az osztályba Miss Cole.
-Jó reggelt!-köszönt vidáman-ma folytatjuk az ismerkedést. Először is rendeződjetek 10 fős csoportokba. Ha lehet ne úgy rendeződjetek, hogy csak barátokkal legyetek. -nézett ránk.
Két felé szakadtunk.
Az egyik csapat így nézett ki: Anne, Zack,Ryan, Abby, Effy, Dave, Jane, Ciara,Bill
A másik: Sophie, Barby,Bobby, Ben, Mett, Andrew, Elie(Elisabeth),James, Bella(én)
Így sikerült. A játék lényege az volt, hogy a 10 fős csapatokon belül párokba rendeződtünk, és ennél több dolgot kellett elmondani a párodnak. Neki pedig elmondani a többieknek. Elisabeth sok mindent mondott. Nem sok mindent jegyeztem meg. Nagyjából 8 perc után szólt az ofő, hogy kezdhetjük.
-Bella kezditek?- Kérdezi Ben.
-Persze. Szóval Elie Justin rajongó és egy napon meg szerzi magának. Kb. 10 percre  lakik innen. A szülei elváltak, ő az anyukájával él aki sokat dolgozik, ezért sokat van egyedül.- Mondtam amit megjegyeztem.-Te jössz-bököm oldalba kedvesen.
-JóJó, Belly is szereti Jus-t és ő is szívesen elmenne egy koncertjére, szülei elváltak és nevelő apja munka helye miatt költöztek ide. Ja és kb 5 percre lakik. - hadarja.
Utánunk még négy pár jött, őket is meghallgattuk és rengeteget nevettünk.
Persze ezek után a szabad foglalkozást választottuk és vissza ültünk a helyünkre.
-Srácok! Ma is mentek deszkázni?-néz ránk Ben.
-Megyünk?-kérdezem én is.
-Persze, ez megint milyen kérdés?! Attól még, hogy suli van mozogni kell!-válaszol Ryan, mire mindenki elneveti magát.
-Oké, akkor kettőkor?
-Ühhüm- bólogat Sophie.
-Ömm.. még egy kérdés, vagy inkább kérés, valaki eljön velem deszkát venni? Én is kedvet kaptam.
-Aha, Bella elkísér-vágja rá Ryan. Szerencséje, hogy nincs programom.
-És Barby!-nézek az említett lányra, aki hálásan néz rám. Tegnap azt is megbeszéltük, hogy neki nagyon bejön Ben.
-Köszi, akkor kettőkor jó nektek?
-Ahham, gyere hozzánk. Este írok címet.
-Okkés, akkor majd írj. -és ezzel lelépett.
Barby mosolyogva áradozott, hogy milyen jól néz ki és hogy mennyire hasonlít Niall-re. Ha jobban meg nézem tényleg! A négy óra gyorsan elment, szó esett mindenről, így az én "rajongásom" sem maradhatott ki. Hát igen, erről eddig senki nem tudott. Elmondtam nekik mindet. -Elie szó szerint öröm táncot járt, hosszú éveink lesznek az biztos.-
Az ötödik óra után Barby-val indultam haza, akinek nem volt kedve haza menni így behívtam. Úgyis együtt megyünk vissza. Beszélgettem vele is Justinról. -Miért olyan érdekes ez?- És mikor már majd nem azt hittem, hogy csak a szokásos köröket futjuk érdekes információt osztott meg velem.
-...és képzeld el, október 24.-én  itt koncertezik.
-Tényleg?! ezt nem is tudtam- mondtam remélem semleges hangon. Abba hagyta ezt a témát inkább anya főztjéről áradozott. Igaz ami igaz, anya nagyon jól főz.
Kettőre vissza érünk a sulihoz, ahol már a többiek vártak ránk.
-Sziasztoooook!-vetette nyakamba magát először Sophe majd Anne.
-Vááááá..nem..kapok..levegőt.-nyafogok Anne szorításában.
-Jol van na, téged sem ölellek meg többet- ezzel átvándorolt a mellettem álló Barby-hoz.
-Menjünk már- nyafog most Ben- soha nem jutunk el a parkba, pedig imádom nézni amit művelsz.

*Barby szemszöge*

- Ben, nyugi megyünk-szól rá Bell.
-Tudjuk ám, hogy te is csak egy ölelést akarsz-mondja Sophie és Ben nyakába ugrik, magával rántva Anne-t és engem is. Ben vissza ölelt minket, de mivel én voltam  középen én kaptam a legnagyobb felületet belőle. Amit nem bántam.Sőt..
A többieket rég elengedte, de engem még mindig ölelt. Akár hányszor próbáltam elszakadni tőle vissza rántott. Így hát együtt maradtunk végig, hogy kiengeszteljem a nagy nehezen elért elengedés miatt. A legnagyobb meg lepetésemre a parkba is leült mellém a padra és beszélgettünk tovább.
-Ben vagy Barby, nincs egy zsepitek? -szalad oda Ryan és ahogy látom vérzik a térde.
-Tessék- nyújtom felé az említett papír darabot- de mit csináltál?
-Áhh.megpróbáltam a lehetetlent, le akartam nyomni Bellát.
-Ahhaa, és elestél..
-Na ná, olyan trükköt mutatott amit még soha nem láttam, de megtanulom.
-Sok sikert!
-Kösz!- és már futott is vissza tanulni.
-Te mikor kezded el?- nézek Beny-re
- Hát szombaton meg veszem a deszkát -veletek- aztán remélem már vasárnap. Te nem kezded el tanulni?
-De hogy is, nekem ez nem menne.
-Miért ne menne? Csak próbáld meg.
-Majd a te deszkáddal, a többiekét nem akarom eltörni.
-Bezzeg az enyémet igen?
-Alap, csal a tiédet.
-Szerintem fuss!-néz rám szigorúan, amiből arra következtetek, jobb ha követem az utasítását. Ezért futásnak eredek.
Sajnos sokkal gyorsabb nálam, így a nagyjából 10 méterre lévő szökőkút mellet utol is ért. Semmi jóra nem számítottam mikor felkapott és lépett velem előre párat, ezért erősen a nyakába kapaszkodtam. Ennek a tettemnek köszönhetően mindketten a vízben landolunk. Erre a hangara - csobbanásra- mindenki fel kapta a fejét és felénk siettet megmenteni minket.Pedig csak én vagyok az áldozat.

 *Ben szemszöge*

 *Ben szemszöge*
Nagyon jól érzem magam Barby-val-, de mikor azt mondat csak az én deszkámat törné el, felháborodást színlelve üldözni kezdtem. Pont a szökőkút mellet értem be, és szembe jutott, hogy miért is ne ijeszthetnék rá? Felkaptam és léptem előre párat, arra viszont nem számítottam, hogy nem látom hova lépek, ezért mind ketten a vízbe esünk. Ahhoz képest, hogy rajta landoltam nem hisztizett, sőt szinte rögtön fordított a helyzetünkön és a csípőmre ült-éreztem, hogy ezt nem kéne, de hagytam- ő tovább "fojtogatott".
-Ezt azért mer felkaptál-fröcskölt az arcomra.
-Ezt azért mert bele dobtál- fröcskölt még egyet.
-Ezt azért, mert -emeli fel a kezét, én pedig reflex szerűen csukom be a szemem, de a fröcskölés helyett, Barby testét érzem az enyémhez simulni.- nem engedted, hogy megüssem magam.
Meg lepődtem, de természetesen vissza öleltem. Ott feküdtem a szökőkútban rajtam egy csodálatos lánnyal. Ebből az idilli pillanatból Zack utasítása zökkentett ki minket.
-Jól van, nagyon édesek vagytok, de gyertek ki, mert megfáztok.
-Dehogy fázunk! Én puhán és melegen fekszem- mondja Barby, mire én elképedve nézek rá.
-Mi az hogy meleg?
-Hát az , hogy nem hideg. -ezzel felpattant rólam és futni kezdett. Nekem viszont eszem ágában sem volt kergetni őt. Míg én is kimásztam eltűnt, viszont amint fel álltam éreztem, hogy valaki fel ugrott a hátamra és jó reflexeimnek köszönhetően elkaptam a lábát nehogy leessen, hiszen sejtettem ki az.
8ig kint voltunk, aztán haza indultunk. Addigra meg is száradtunk. 10-re kerültem ágyba és szinte rögtön elnyomott az álom.

Ui.: Szeretnék kérni pár meg jegyzést, hogy tetszett e ez a rész!:)

Köszönööm!:) <3