1 rész.

Sziasztok! Íme az első rész. Tudom, hogy csak most raktam fel a bemutatkozást, de szerintem az nem olyan mint ha egy rész lenne! Jó olvasást nektek! Legyetek szívesek hagyjatok nyomot magatok után!

Köszönöm!

 Isabella Smith vagyok, 15 éves. Idén költöztem Londonba, eddig Pécsen éltem a szüleimmel, de most vissza tértünk a gyökerekhez. Anya Londonban született aztán leköltözött 18 éves korában Pécsre az egyetem miatt. Ott ismerkedett meg apával, de elváltak születésem után 3 évvel. Most nevelő apám új munka helye miatt költöztünk vissza. Szóval én Magyarországon születtem ezért jól beszélem azt a nyelvet és az angolt is. Anya általában az ő anyanyelvén szólt hozzám, hogy szokjam, de ő is tud magyarul.
A nyár első havában érkeztünk, ott kellet hagynom mindent. A barátokat, az emlékeket, a kiszemelt suli és a szeremet.
Két és fél hónapja vagyunk itt, az óta szerezem új barátokat Spohie-t  és Anne-t, imádom őket. Segítettek hozzá szokni a londoni időjáráshoz. A hobbink a deszkázás és nekem a fotózás. Rengetem képem van a csajokról és a városról is. Meg hát ott van Ryan és Zack ők is deszkáznak.. és nagyon jól pózolnak.
Mellesleg Sophie Zack, Anne pedig Ryan barátnője.
A suli holnap után kezdődik, mid az 5-en egy suliba megyunk, média szakra. Mindenki a médiában tudja elképzelni a jövőjét Zack és Anne weblap szerkesztők szeretnének lenni, Sophie műsor vezető, Ryan operatőr,  én pedig a fotós-ság világában.

Agusztus 31.

Ma izgalommal ébredtem, hiszen holnap megismerem 10 további osztály társamat. 15-en leszünk egy szakon, de össze vonnak mindet egy másikkal, mert a 15 fő túl kevés lenne.
Szerencsém van hogy felvettek, hiszen jóval a határ idő után jelentkeztem, de sikerült.
Ma megyünk a könyvekért, aztán a nyár utolsó napján elmegyünk deszkázni, ezen túl kitudja milyen gyakran jutunk ki.

pár órával később...

Most értünk a gimibe, furcsán néztek rám..
nem csodálom, lányokat nem sűrűn látnak gördeszkával a kezükben!
-Jó napot!- köszönök illedelmesen a könyvtárosnak aki eligazít, hogy hova menjek a könyvekért.
-Név, lakcím..-néz fel rám, de meg akad a szeme a deszkámon - ugye nem ezzel szeretne iskolába járni Miss...?
- Smith, és nem. - Persze, hogy de! Nem fogom anyuékat ugráltatni! Épp elég, hogy most elhoztak.
-Rendeben, akkor név, lakcím, szülők neve. - mondja nem túl kedvesen.
-Isabella Smith, Menee street 13, Anette Smith és Peter Lango.- válaszolok nyájasan.
-Média, 9.a?
-Igen .
-Akkor menjen fel a lécsőn és vegye át a könyveget a B2-es teremben.- nyújtja át a  lapot amit az előbb keresett.
-Köszönöm, Viszlát!-mosolygok kedvesem, amire viszonzásként egy morgást és egy vicsort kapok. Azt hiszem ez volt a köszönése.
Felmentem és ott -egy jóval kedvesebb- fiatal nő fogadott, valószínű ő az osztály főnököm.
-Jó napot!-ismételem meg az 5 perccel ezelőtti mondatomat.
-üdvözlöm Miss.. Smith!- néz le a lapomra. Úgy tűnik én vagyok az utolsó a médiások közül, de még legalább 8 könyvcsomag van, amiben van biosz könyv is. Szóval a biológiásokkal leszünk össze vonva.
-Jöttem a könyveimért.
-Megkeresem a listáját és máris tiéd az áhított könyvcsomag.- húzza el a száját mondandója végén. ebből arra következtetek, hogy nem  4-5 könyvet kapok. És nem is tévedtem. A következő pillantban vagy 20 könyvet dob le elém a -most már biztos- osztály főnököm.
-Huhh.. Köszönöm
-Nagyon szívesen!-nevet fel hangosan- Holnap háromnegyed 8-kor várlak ebben a teremben. Viszlát.
-Viszontlátásra!
Mikor kiértem, a szüleim elképedve álltak előttem..
-Ezt mind magaddal kell cipelned? - hüledezik anya. És örül hogy autóval jöttünk.
-Igen, Anya, de szerencsére nem egyszerre és ráadásul szerintem kapunk szekrényt is. -mondom lazán és az órámra pillantok. 5 perc és itt vannak a többiek. Addig bepakoltunk az autóba.
-Bella, te most mész deszkázni igaz?
- Igen Pe, megyek.
-Rendben, mikor jössz? - kiváncsiskodik tovább kedven.
-Nem tudom, de nem túl későn, mert holnap 7-kor kelek.- Erre a mondatra még a hideg is kirázott. Jönnek a többiek szóval gyorsan elindultam feléjük, de először elköszöntem anyuéktól.
- Sziasztok!- nyomtam gyors puszit az arcukra.
-Helló Bell, Sziasztok! - köszönnek ők is egyszerre, a szüleimmel is jóban vannak.!
- Sziasztok Srácok.! -mosolyognak- Vigyázattok a lányokra.!- Néznek szüleim a fiukra, közben beszálltak a kocsiba és  elhajtanak.
-Na park?- biccentek feléjük.
Ühhüm.-válaszol Anne és elindulunk az említett hely felé.
- Tényleg meg sem kérdeztem. Mióta vagytok együtt?- jut eszembe hirtelen.
-Mi fél éve! - Nyom gyors puszit Zack Sophie szájára.
- 9 hónap! - kacsint Ryan és  játékosan meg simogatja Anne hasát, mire mi felnevetünk a szerelmesek pedig csók-csatát vívnak. Ahogy látom An került ki győztesnek.
Néha rossz egyedül lenni, de mióta ott kellett hagynom Bee-t, senkire nem  tudtam pasiként tekinteni. Még mindig szerem... vajon elfogom felejteni valaha? Míg én ezen gondolkodtam meg érkeztünk törzshelyünkre ahol Sophie vidám ugrálása zökkent ki gondolat menetemből.
-Belly kezdesz? - Néz rám Anna, bólintok és elindulok a kialakított pálya felé. 10 percig csak én "játszom". A többiek szeretik nézni, hogy mit csinálok, mert én kezdetem legrégebben ezért előrébb vagyok mint ők. Akkor kezdték mikor először elhoztam őket ide, de azóta nagyon nagyon sokat fejlődtek.
Fél nyolcig voltunk kint és nyolcra már ágyban voltam. Nincs mit tenni, holnap reggel már nem lehet délig aludni.. Időben le kell feküdni, igaz 10kor kapcsoltam ki a laptopomat, mert addig beszélgettem a régi barátaimmal és az újakkal is.