Reggel finom puszikra ébredtem, ezért mosolyogva nyitottam ki a szemem.
-Jó reggelt Biebs.
-De régen hívtál már így..
-3 hete..akkor még nem voltunk együtt és ez tűnt a legkedvesebb megszólításnak.
-Nagyon sok rajongóm hív Biebs-nek, de ez tőled más.
-Hát..én ilyen kis különc vagyok.
-Az én különc szerelmem.
-Az, de gyere. Tálalva a reggeli.
-Sweety, te mikor keltél fel?
-Biebs, ugye tudod, hogy dél van. És a válasz, nagyjából 10óra óta.
-Jól elaludtam.-tápászkodok ülőhelyzetbe, de csak annyira, hogy magamhoz húzzam Bellát.
-Igen!-csillan fel a szeme, mi közben fészkelődik rajtam-Végre valaki aki többet tud aludni, mint én.
-Na majd rendezünk egy alvó-versenyt.
-Oki.
-Amúgy, miért is vagy ilyen csinosan felöltözve?
-Elmegyünk ruhát venni a koncertedre, vagyis az utána lévő valamire, amit mi nem tudunk. Kaptunk e-mailt, hogy a koncert utáni vacsorára és meglepetésre estélyi ruhában kell meg jelennünk.
-Scooter vicces kedvében van.
-Igen, de gyere, mert nekünk indulnunk kell.
-Jöhetek veletek?
-Nem kéne. Szeretnénk, ha meglepetés lenne.
-Akkor menjünk reggelizni.
-Végre!-ugrik fel rólam, és az ajtó felé indul. Amint kinyitja azt, finom illatok szöknek a szobába, amit a hasam hangos korgással nyugtáz.-Lent megvárunk. Öltözz fel gyorsan.-utal arra, hogy én még mindig ugyanúgy fekszem, ahogy este lefeküdtünk. Gyorsan előszedtem pár ruhát a gardróbunkból és magamra kaptam őket.
Mire leértem mindenki az asztalnál ült és várt. Ludacris és Jaden is ott csücsült, de arról fogalmam sem volt, hogy hol alszanak, mert oké, hogy megbeszéltük, hogy a koncertig itt lesznek velem, de akkor még nem voltak betervezve a lányok. Jobbnak láttam, ha megkérdezem.
-Hé'! Jad, ti most hol csöveztek?
-Dan beköltözött Elisabeth-hez és miénk lett a szobája.-pillant bizalmasan az először említett lányra, aki elpirul. Aranyosak lennének együtt.
#Kicsit később.
*Boco szemszöge*
-Bella! Majd, ha haza értünk megeszitek egymást, de egyébként most reggeliztünk.-kiabálom vissza a házba, mert Bella az ajtóban csókolózik Justinnal búcsúzkodás képen.
-Jó Boco! Nyugi.-indul meg az autó felé, majd bevágódik Tom-a testőrünk-mögé.
Justin ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjjön, mert igaz, hogy minket nem ismernek és Bellának is csak a kapucniját látták, de fő a biztonság.
Mellesleg a reggeli újság tele volt a parkban elcsattant csókjukkal és a sétáról. Szerencsére Bellát maximum a lábán lévő hegről lehet megismerni, mert Bieber pulcsija elég rendesen eltakarja. A heget még Pécsen szerezte az egyik versenyén. Büszkén viseli, mert megnyerte azt a csatát is.
A hatalmas üzletbe jó kedvűen léptünk be, aminek köszönhetően sokan megbámultak minket. Persze az sem volt elhanyagolható, hogy Tom legalább 2 méter magas és 1 méter széles, mi pedig 175cm körül mozgunk.. és hozzá képest pálcikáknak tűntünk.
Beléptünk egy megfelelőnek ítélt boltba, ahol egy 40-es éveit töltő nő mosolygott ránk kedvesen.
-Jó napot.-lép ki mögülünk Tom, amin meglepődtünk, de valószínű látta, hogy nem vagyunk képesek beszélni.-Ennek az 5 csodálatos hölgynek szeretnénk 5 csodálatos estélyi ruhát.
-Kövessenek-indul el a fiatalosabb ruhák közé és körbe fordul.-ha valamelyik tetszik szóljanak és hozom a méretet.- Mind az öten eltűntünk a sorok között, és pár perc múlva az eladó nőt zaklattuk a méreteinkkel. Mikor megkaptuk őket elégedett álltunk az üzlet közepén és nézegettük a ruhánkat.
-Húzzunk öltözni.-mutatok a próbafülkékre, mert túlságosan is elvarázsolódtunk a ruháktól. Utálom a csili-villi cuccokat, az öltözéssel és a többi problémával együtt, ezért az üzlet lehető legegyszerűbb ruhájában sétáltam ki a fülkéből. Velem szemben 4 gyönyörű lány nézegette magát az egész alakos tükörben.
Elsiabeth és Daniella rózsaszín, vagy inkább pink ruhában állt.
Ester egy egyszerű feketében villogott.
Bella megfogadta a tanácsomat és egy kékes darabot választott, én pedig egy halál egyszerű zöld ruhában néztem a többiek elégedett képét.
 |
| Bella |
 |
| Boco |
 |
| Daniella |
 |
| Elisabeth |
 |
| Ester |
Eltűntem átöltözni, mert szép a ruha, de elég lesz benne egy egész estét kibírni.
-Jól nézünk ki.-nevet össze a két pink csodában lévő társunk.
-Faja. Akkor mehetünk tovább?- Nincs még cipőnk, sem kiegészítőnk, szóval nem ártana tovább mennünk, de a lányok csak nehezen vállnak meg ruháiktól.-Na zúzzatok öltözni, mert még van egy csomó dolgunk.-mindenki ártatlan szemmel nézett rám, ezért hozzá tettem.-Ékszereket és cipőket sem ártana venni...-erre bezzeg mindenki eltűnt. Én a kasszához sétáltam és kifizettem a ruháinkat. Bieber elvette az összes bankkártyánkat, így muszáj az ő pénzét költenünk, aminek egyáltalán nem örülök és ahogy láttam Bella sem volt elragadtatva az ötlettől.
Nem vagyok oda Justin ért, ami lehet, hogy furcsa, mert pont abban a #rajongjukJustinért korban vagyok, de ez nekem kimarad..csak Bella kedvéért teszem azt, amit teszek.
*Visszaemlékezés*
#5 évvel ezelőtt.
-Annyira csodálatos volt a koncert, hogy azt nem tudom elmondani.-áradozok apunak és anyunak miközben a kijárat felé tartunk az óriási tömegben.
-Kicsim, nyugi. Hallottuk.-nyugtat anya. Nehezen megy neki, mert éppen kedvenc bandám, a(z) RHCP koncertjéről távozunk. 11 évesként igen nagy szó, hogy beengedtek, de apunak köszönhetően sikerült. A feltétel az volt, hogy a banda egy hétig teljes ellátásban részesüljön Magyarországon. Apa befolyásos ember, ráadásul van egy szállodája és egy utazási irodája is, szóval neki ez semmiség.
Éppen azon gondolkodtam, hogy vajon találkozok-e még Anthony-val, amikor az óriási tömeg elsodort magával. Mivel nagyjából fele akkor vagyok, mint ők nem nagyon tudok mit tenni..csak sodródok velük. Tudom, hogy Justin Bieber koncert következi, ezért tolong itt ennyi "óriás", de ez most nem vigasztal.
Már majdnem a kordonnál vagyok, mikor megragad két kar és a híresség felé visz.
.Szia Törpe. Hogy hívnak?-néz rám az énekes.
-Kiss Amanda.-válaszolok maga biztosan angolul, mert apa angol származású, ezért perfekt vagyok. Hozzá szinte csak az ő anyanyelvén szóltam.
-Gyere, bemegyünk a váróba. Biztosan érted jönnek a szüleid.-mondja mosolyogva és megfogja a kezemet. Anyáék pár perc múlva meg is érkeztek, de amíg nem voltak velem, addig is jól szórakoztam. Beszélgettem az alig 16 éves sztárral meg kaptam gumi cukrot. Tudja mit szeret egy gyerek, hiszen félig még ő is az.
-Szia Justin.-szól oda neki apám-Gyere Ami, induljunk haza.
-Rendben. Szia Justin. Örülök, hogy találkozhattunk.-szorongatom a kezemben a tőle kapott aláírást.
-Részemről a szerencse. Vigyázz magadra.-int, majd indulnia kell ezért hátat fordít és elsétál.
-Kincsem, kösd be magad.-szól hátra anya. Utálom, hogy nekem mindig be kell kötnöm magam, de ők soha nem teszik ezt. Amint csattant az öv elindultunk.
Láttam, hogy apa feje le-le esik, de rögtön vissza is rántja, ezért nyugodt maradtam, és elszundítottam.*
Egy hatalmas csattanásra ébredtem fel anya és apa kirepült a szélvédőn és a helyszínen meghalt. Én az övnek köszönhetően megúsztam néhány horzsolással és vágással az arcomon, aminek mégmindig ott van a helye. Kórházba kerültem, mert nem tudták megállapítani milyen a lelki állapotom és megnehezítettem a dolgukat azzal, hogy nem voltam hajlandó megszólalni. 3hónapig egy szót sem szoltam senkihez. Csak magammal beszéltem.
A keresztanyámhoz, Bettihez kerültem aki Simon és az én kérésemre megváltoztattuk a nevemet. Így lettem Simon Barbara. Mindenhol ez a név áll, de a születési nevem Kiss Amanda. *
Gondolataimból Bella zökkenett ki.
-Ugye nem a múlton agyalsz. Megint.-kérdezi kicsit dühösen. Ő majdnem mindent tud. Azért csak majdnem, mert Justinról nem számoltam be neki és már ő sem emlékezhet rám. Majdnem hat év telt el azóta és rengeteget változtam. 11 évesen rövid barna hajam volt barna szemekkel. Most hosszú szőke hajjal és a lencsének köszönhetőn zöld szemmel büszkélkedek. Lehetetlen felismerni.
-Nem..vagyis, de.-sóhajtok. Azért lettem ilyen amilyen, mert néha elviselhetetlenül hiányoznak a szüleim. Senkit nem engedtem közel magamhoz, egészen addig még Bella meg nem jelent. Vele teljesen máshogy éreztem magam és tudtam, hogy ő olyannak fogad el amilyen vagyok, nem kell játszanom előtte a menő csajt. Ő az egyetlen "rokonom". 12 éves koromban fogadtam testvéremnek és azóta úgy tekintek rá.
-Ne agyalj, ezen már nem lehet változtatni.
-Tudom, de nehéz.-mosolygok rá szomorúan.-Nem megyünk kajálni?-dobom fel a hirtelen eszembe jutó ötletet.
-De még nincs cipőn.-kezdi Dani a nyafogást.
-De megyünk. Dan van még 2 hetünk.. majd eljövünk máskor.-nyugtatja meg Bella, és a közeli étterem felé vettük az irányt.
Mindenki tele ette magát és még az otthon maradt személyeknek is vittünk valami ehetőt, mert ahogy őket ismerjük...inkább nem esznek, ha nem gondoskodunk róluk.
6órára értünk haza. Na jó nem nevezném az otthonomnak..de jelenleg mindenki ott tartózkodik aki fontos, szóval mégis csak az otthonom.
-Végre!-pattan fel Bieber a kanapéról mikor meghallja, hogy beléptünk az ajtón.-Muti a ruhákat. -ujjong, mint egy kisfiú.
-Nem! Majd a koncert után meglátod, szóval add csak ide Bella-veszem ki barátnőm kezéből az ő ruháját is, majd a lépcsőről fordulok vissza az előszobában álló énekeshez.-Amúgy hova viszel minket, hogy ennyire puccba kell vágnunk magunkat?
-Majd a koncert után meglátod.-játszik az előbb használt szavaimmal, majd Bellához fordul és megcsókolja és meg tovább sétálok a lépcsőn..egyenesen a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése