23. rész- A régi élet árnyai

Sziasztok! :) A rész egy kicsit rövid lett..sajnálom. A következőt megpróbálom hosszabbra kreálni. Kérek mindenkit, hogy komizzon! Jó olvasást és köszönöm!:)

*Justin szemszöge*
Fejem a padlón koppant és elvesztettem az eszméletemet.
Még hallottam egy sátáni kacajt és Bella, hogy Bella mellettem terem, de más nem rémlik.

Kis idő múlva cipő kopogásra ébredtem, de szem héjaim nehezek voltak, így eszem ágában sem volt körbe pillantani. De még felnyitni sem volt erőm.
Halk sírást hallottam és újra azt a jellegzetes nevetést. Nagyon ismerős volt..Biztos, hogy hallottam már valahol régebben.
-Mit műveltél vele?-kiabál egy sírós hang. Az Ő hangját ezer közül is felismerném. Párat pislogtam és kinyitottam a szememet. Bella ült néhány méterre tőlem. Szeme pirosak voltak a sírástól. Észre vette, hogy ébren vagyok, de nem szólalt meg.
-Ne rinyálj már Ribanc! Csak egy gyenge nyugtatót kapott.-szólal meg..Samanta. Hát persze! Ki más lehetne?! Akkor ezért adta olyan kedvesen az újra töltött poharamat. Szemeimet visszacsuktam, de csak Bella lebegett előttem. Szemeiben megnyugvást véltem felfedezni, ami keveredett egy kis félelemmel. Én is félnék a helyében..nem tudom, hogy mit keresünk itt, de nem is szeretnék sokáig itt lenni.
Kezeimet mozgatni kezdtem, hogy kiszabadítsam, de csak azt értem el ezzel a finom mozgással, hogy mélyebb sebeket hagyjon rajtam a kötél. Szorosabban összeszorítottam a szemem és rántottam egyet csuklómon, aminek köszönhetően kiszabadítottam magam. Legalábbis félig.

Résnyire nyitottam szemem, hogy kicsit körül tudjak nézni, de nem várt dolgot láttam. A régi  bandám törzshelyének a közepén csücsültem úgy, hogy már nem tározok abba a klikkbe. Ez nem jelent jót ránk nézve, szóval minél előbb szabadulnunk kell innen.
Ebben a pillanatban kicsapódott a gyárajtó és három ismerős..túlságosan ismerős ember lépett be rajta. Az egykori legjobb barátaim. Adam, Tim és Kevin. Minden hülyeséget együtt csináltunk meg, de felhagytam ezzel az életmóddal, hiszen nem vezet semmi jóra.

Egy kérésem volt: Ne találjon meg a régi életem. Erre itt állnak előttem..óriási vigyorral az arcukon.
Már nagy ívben leszartam, hogy én éppen alszom és farkas szemet néztem Adammal. Talán ő állt hozzám legközelebb.
-Az eltűnt báránykánk..-lép közelebb.-Merre jártál Bibes?
-Semmi közöd hozzá. Mondtam, hogy takaródjatok el az életemből.-kiabálok rá.
Bella megszeppenve nézete a jelentet. Erről nem írtak az újságok, mert gondosan el volt titkolva minden. Sőt..továbbra is ellesz.
-Jajj!Justin komolyan azt hitted, hogy kizavarsz az életedből és el is megyek? Ne nézz már hülyének.-mondja, majd Bellához fordul- Hé' szépség! Tollas a hátam, hogy a pasid madárnak nézzen?-nem válaszolt kérdésére csak rám nézett. Észrevette, hogy kezeim már szabadok, így mikor Adam és csatlósai Samantához fordultak mozgatni kezdte gondosan lekötött kezét.

-Szép volt Kurva! Jó munkát végeztél.-markol bele Tim Samanta seggébe, erre a csaj Tim karjába vetette magát. Undorodva néztem a képsort, mert oké, hogy én sem tétlenkedtem mikor meg kellett fektetni egy csak, de egy ekkora ribanchoz bottal nem nyúltam volna hozzá.
-Kéne enni valamit Tim..-szólal meg Kev ezzel megzavarva a nyilvános előjátékukat.
-Ki vigyázzon a túszokra?
-Majd én.-áll fel az eddig csendben ülő Adam. Remek..ő a legerősebb. Ilyen sérülésekkel nem bírok el vele.

#Néhány órával később
Nem tudom, hogy hány óra lehet hiszen sehol egy óra, a telefonomat pedig eszem ágában nem volt elő venni, mert ha észreveszik nekünk végünk.

Már visszatértek az ebédjükről..vagy vacsorájukról, de szinte rögtön el is vonultak egy szobának berendezett raktárba ahonnan érdekes hangok szűrődtek ki.
Nem akarom tudni, hogy mit csináltak.

Mindig vigyázott  ránk valaki, hogy nehogy megszökjünk. Nagyon jó kis túszoknak bizonyultunk, mert mi után mind a három fiú végig ment Samantán egyszerre mentek be.
Ekkorra mindkettőnk kezei szabaddá váltak, ezért eloldoztunk lábunkat is felpattantunk. Erősen magamhoz szorítottam Bellát, de ez az ölelés nem tarthatott sokáig.
-Gyere! Tűnjünk el innen.-húzom magam után.
Az ajtó előtt elengedtem a kezét, mert nehéz kinyitni és elég nagy hanggal jár.
Mikor sikerült futottam tovább, azzal a hittel, hogy barátnőm szorosan mögöttem van-
-Justin!-hátra pillantottam és megláttam Bellát, amint a földön ülve sír. Visszasiettem, hogy megnézzem mi történt, de a látvány borzasztó volt. Nem egyszer láttam már lőtt sebet, így könnyen felismerem. Barátnőm egy életre szóló emléket kapott egykori legjobb barátomtól, ami egy golyó formájában nyilvánul meg a combjában. Felkaptam vállamra és futni kezdtem vele. Észre vehette kétségbe esett arcomat, mert megszólalt.-Vigyél hozzánk. Ott nem láthat senki.-Erre nem is gondoltam. Kezembe nyomta kulcscsomóját és irányítani kezdett, merre is menjek.

Nem voltunk messze a belvárostól, szóval hamar haza értünk. Bellát letettem a kanapéra és keretem valami erős alkoholt. Találtam párat, de egy wiskeyt választottam.
-Ez lehet csípni fog.-mondom neki, miközben szemeibe meredek. Fájdalmat, éretlenséget és szomorúságot láttam benne.
-Nem érdekel! Csak csináld már.-kiabált rám. Ráöntöttem egy picit, amitől felsikított, de hősien tűrte.
-Bírd ki még egy kicsit.-döntöm meg újra az üveget, ám ezúttal sokkal több landol barátnőm nyílt sebében. Letéptem pólómból egy darabot és sebére szorítottam. -Be kell mennünk a kórházba. Benne van a golyó. Anyud itthon hagyta a kocsiját.
-Igen. Ott van a kulcs a szekrényen.-mutat az előszoba irányába. Követtem Bella utasításait, minek köszönhetően kitaláltam a garázsba. Észrevettem volna az ott álló gyönyörű autót, ha éppen nem szerelmem életével lettem volna elfoglalva.

Hamar beértünk a kórházba, és mikor felismertek, különösen gyorsan kezdtek foglalkozni Bellával.
-Doktor úr!-szólítom le az orvost.
-Sajnálom Mr. Bieber. Rohannom kell.-vágja oda nekem miközben belép a műtőbe

.