27. rész_ Az indulás.

Jó olvasást. :*

*Bella szemszöge*
    Miután felmentünk, két kikészített ruha várt ránk. Nem igazán tudtam mire vélni, de nagyon összeilletek, mintha direkt ugyan olyan színben lennének.
-Na mi lesz?Felveszed?-kérdezi Justin kíváncsian, én csak bólintottam és berohantam a fürdőbe.(persze csak amennyire a lábam engedtem..)
Hajamat gyorsan kivasaltam és feltettem egy eléggé durva-feket- simket is.
Alig fél óra kellett, hogy végezzek, de mikor kiléptem Justin már annyira el volt merülve telefonjában, hogy észre sem vett.
Mögé lopakodtam és átöleltem.
-Készen is vagy?
-Igen, de miért kellett így kiöltözni?
-Meglátod, de menjünk.-kulcsolja össze ujjainkat.
    Egy nagyon szép -fehér-Ferrari állt a ház előtt.
Csodálkozva léptem közelebb, mert, hogy ez az autót még nem láttam.
-Akkor vettem mikor kórházban voltál. És igazából a tiéd lesz, ha meg lesz a jogsid.
-Aha, de nem gondolod, hogy túlságosan elkényeztetsz?-ülök bele gyönyörűségbe.
-Nem..nem hiszem. Megérdemled..
-Hova megyünk?-kérdezem meg az, amire tudom, hogy úgysem fogok választ kapi.
-Meglepetés.-tudtam. Az út csendesen telt.
    Egy óra kocsikázás után megérkeztünk a..a tengerpartra?!
Oké ezt még felfogom..romantikus séta mag minden, de amikor kiszálltam megláttam egy gyönyörűen megterített asztalt, ami feltehetőleg ránk várt, mert sehol egy lelket sem láttam.
-Ez az én búcsú ajándékom.-ölel át hátulról Justin.
-Hogy lehetsz ennyire tökéletes?-fordulok meg ölelésében, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Te is tudod, hogy nem vagyok az, de szeretném, ha éreznéd, hogy szeretlek. -és megcsókolt a végén.
    Az asztalhoz érve teljesen leesett az állam. Két pezsgős pohár  állt az asztalon és valami sült hús. Az asztal mellett pedig jégbe helyezve egy gyerekpezsgő, hiszen Biebesnek  ma még vezetnie kell.
-Nincs kedved sétálni?-kérdezi Justin, miután befejeztük a vacsorát.
-De van!-csillan fel a szemem.
-Arra menjnük.-mutat egy irányba.
    -Mi lesz, ha elmész?-kérdezem, azt ami nyom leglbelül.
-Nem leszek itt.-nevet-Amúgy nem tudom. Skype..telefon..Megoldjuk valahogy.
-És Selena?
-Semmi nem lesz vele. Gondolom rám mozdul..én leszerelem..tovább próbálkozik..megint lekoptatom..depresszióba esik..aztán ágyba bújik az első szembe jövő pasival.-vázolja fel a "helyzetet".
-Mi meg minden nap beszélünk.
-Így van. Szeretlek és ezen nem fog változtatni pont Ő.
-Remélem is!-bújok a mellkasába.
    Nagyjából két óra séta után fordultunk vissza az autóhoz .Mindkettőnk telefonja ott maradt, szóval gazdagabbak lettünk pár nem fogadott hívással és üzenettel.
    29 nem fogadott hívás:   
    3Perrie
    4Boco
    5Ismeretlen
    1Daniella
    19 Ester(!!)
Atya ég..mi történt?
Nézzük az üziket..
    12:
Ester:
"Szia Bella, hol a jó édes anyámba vagy?! xoxo"
"TE csaj! visszaírni én fogok?!"
"Jó hívom Justint"
"Oké..szóval együtt vagytok. Mindegy siessetek, mert lefogja késni a gépét!"

Perrie:
"Szia! Lassan gyertek haza, mert a fiam lefogja késni a gépet!"

Boco:
"Isabella Smith..Mindenki szét aggódja magát..gyertek már haza!"
"Baasszus! Kérlek! Told haza a formás seggedet, mert belerúgok egyet!"

Ismeretlen:
"Már csak pár óra. S."
"Nem ajánlom, hogy lekésse miattad a gépet.S."
"Igazán vissza írhatnál.. már a számomat is tudod!"

*ismeretlen szám*
"Ja basszus nem láttad. Most már írhatsz."
"Neked annyi"

És ennyi. Mi történt otthon? De legalább megtudtam annak a ribinek a telefonszámát.
-Neked is lett pár üzid és nem fogadott hívásod?-kérdezem a mellettem ülő -nevető-srácot.
-59-ból 15 anya a többi e többiek között oszlik el.
-Na induljunk.-nevetek én is.
        ***
    Az úr visszafele is csendeben telt volna...ha Justin nem tartott volna nekem koncertet. Imádom a hangját, főleg így élőben.
    -Végre itthon vagytok!-ugrik fel a lépcsőről Boco.
-Mi baj van?-esek kétségbe egy kicsit.
-Itt van az a Gomez vagy ki..-kiabál-nem is érdekel. De idegesítő!-baj van, ha azaz ember is kiborul, aki általában a legidegesítőbb, akkor ez a személy tényleg idegtépő.
A probléma csak az, hogy egy Gomezt ismerek. És őt nem akarom látni..
-Ugye nem Selena Gomez.
-De igen! Idejött "Justinnal megyek" indokkal. -nyávogott Selena hangján.
-Végem van.-hajtom le a fejem.
-Dehogy van! Gyertek!-húz maga után mindkettőnket Justin.
-Biebes! DE jó, hogy itt vagy!- áll fel Selena az ÉN kanapámról és az ÉN pasim nyakába ugrik.
Justin úgy állt mint egy fabábú, és még mindig az én kezemet szorongatta.
-Elköszönök tőlük és mehetünk..-hámozza le magáról a csaj kezeit.
    Kivezetett minket a konyhába-ezzel magára hagyva Gomezt-és végig ölelgetett minket.
    Hozzám ért oda utoljára.
-Ne aggódj rendben? Ha oda értem hívlak. Te maradj itthon, mert nehezen jutnál csak haza..Szeretlek.
-Én is szeretlek. Vigyázz magadra. Hiányozni fogsz.
-Te is hiányozni fogsz nekem.-csókol meg.
-Khmm..indulnunk kéne.-nyávog bele a tökéletes pillanatunkba Selena.
-Jól van..megyek. Szia Sweety!-ölel meg utoljára az ajtóba és kilép azon.
    Ekkor tudatosult bennem, hogy az a ribanc fél éven keresztül mindennap az én barátommal fog kelni és feküdni. Vagy legalábbis egy turné buszban..
    Vissza lépkedtem a már teljesen sötét nappadiba és leültem a vajszínű fotelomban. Végig gondoltam az elmúlt néhány hetünket és, hogy ez idő alatt mennyi mindent éltem át ezekkel az emebrekkel, de főként Jutinnal..
Már most hiányzik..

#2hónappal később
    Azon az estén mikor Justin elment szét gondolkodtam és sírtam a fejemet, de azóta boldogan élem a mindennapjaimat. Egy kis túlzással..
Biebes minden este felhívott, ami vicces, hiszen néha nagyon nagy idő eltolódás volt köztünk és mikor nálam este hat volt nála éjfél..vagy hajnali három.
    -Bell, elkészültél már?-lep be  a szobámba Boco.
-El sem kezdtem.-jelentem ki halál nyugodtan.
A bőröndöm pakolásával kellene készen lennem, de túlságosan elgondolkodtam..
    Justin koncertjét Bécsben lemondták, viszont Pécs vállalta az időpontot, így az én szülővárosomban fog koncertet adni, 4nap múlva. Ez számunkra azt jelenti, hogy irány M.O.!
Tegnap előtt szólt, hogy áttették a helyszínt és hogy hol lesz..persze azonnal szervezni kezdtük a haza vezető utat, hogy meglepjük őt.
    Nehéz tápászkodtam fel a helyemről, hogy elkezdjem összeszedni a velem jövő ruhákat. Legszívesebben mindet vittem volna.
-Azt hiszem el kél a segítségem.-kel fel az ágyamról Boco.
Észre sem vettem, hogy itt maradt..
-Lehetséges. Nem igazán tudok dönteni.
-Van egy felesleges bőröndöm. Át hozzam?
-Nem. Így is van már kettő és csak három hétre megyünk. Te nem pakolsz?
-Van otthon elég ruhám, szóval inkább neked segítek.
-Akjor azokat légyszíves rakd a kisebb bőrönd be-mutattok egy kupac ruhára.
    Másfél óra kellet, ahhoz, hogy összeszedjünk mindent ami kellhet, de addigra az összes csajszi a szobámba állt egy-egy DVD-vel a kezében.
-Arra gondoltunk, hogy aludni már fölösleges, szóval nézhetnénk filmet.-mondja Daniella.
-És mit?
-Boszorkányvadászat és Bel Ami- A szép fiú-mutatja fel a két emlegetett fimet.
-Legyen!-egyezek bele én is.
    Tíz perccel később már a kanapén ültünk 4 tányér patti-kukival 5 liter kólával és 6 doboz eperrel.

Ui.: Ne felejtsetek el nyomot hagyni:))

26. rész- Megtudod..

Sziasztok! Igazából..most tényleg nem sok mondani valóm van.. na jó csak egy, de az fontos.  BABETT ÉS DOMINIKA.. NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT! Valamint jó olvasást!:)) Hagyjatok nyomot magatok után..:))


-Ez igazából egy közös ajándékunk, de a szülinapod tökéletes alkalom volt a megvételére.
-Ez minek a kulcsa ez?
-Kicsit lehet, hogy sablonos, de ez egy Hawaii-i nyaraló kulcsa. A te kulcsod!
-Mi van?! Te vettél egy nyaralót a szülinapomra?
-Hát, igen.-von vállat lazán Justin.
-Köszönöm!-kiáltok fel mosolyogva, miközben a pólójánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Az hiszem megérte megvenni, ha látás nélkül ilyen jutalomban részesülök.-motyogja még szinte a számba.
-Akkor megesszük azt?-mutatott a másik torta csodára, amit nem tudom, hogy kitől kaptam.
-Kitől kaptam?-kérdezem csodálkozva, mire Boco felrakta a kezét.-Köszönöm, és igen megesszük, de honnan szerezzünk kést?
-Intézkedek!-lép ki Justin a szobámból és gondolom, hogy a konyhába vette az irányt.
        ***
-Ez finom volt.-fújom ki a levegőt, már teljesen teli pocakkal.
-Jót választottam.-mosolyog büszkén barátnőm.
-Még  napig kell itt lennem és pont ennyi idő múlva mész el te is.-hajtom le szomorúan a fejem.
-Hé'! Nem  szomorkodj, a péntek a mi napunk.-fölfelé pislogva próbáltam eltüntetni a könnyeimet, de nem igazán sikerült. Nem segített a tudat, hogy Selena is vele lesz..

#4nap múlva
(Péntek)
*Justin szemszöge*
    Tegnap itthon aludtam, mert Bella haza zavart. Nem, nem azért mert összevesztünk, csak azt szerette volna, ha nem ma kell még pakolni is, hiszen ma jöhet haza.
    Reggel Daniella csodálatos ébresztőjére keltem, ami annyiból állt, hogy hozott nekem kávét és palacsintát.
-Biebs, mindennel készen vagy estére?-kérdezi anya. Lassan két hete, hogy ő is itt lakik. Nem mondom, hogy megbékéltem vele, de megbeszéltük és már tudunk úgy élni egymás mellett, hogy nem veszünk össze naponta kétszer. Csak egyszer...
-Nem, a vacsorára még ötletem sincsen.
-Bízd csak rám, de te lassan indulj el. Fél kilenc van.
-Felöltözök és repülök.-csak bólintott és kiment a szobámból.
    Egy farmer nacit, egy fehér pólót és egy kockás inget vettem fel a fekete-piros NEO cipőmmel. Bepattantam a Range Rover-embe és már száguldottam is a kórház felé.
        ***
-Végre!-ugrik boldogan a nyakamba Bella.
-Felállhatsz?
-Igen, csak nem erőltethetem nagyon.-mondja a szemembe nézve. Kék szemeiben boldogság és félelem csillogott. A boldogságot értem, de a félelmet nem tudom felfogni.
Remélem nem KEvinék miatt aggódik, hisz' róluk semmi hír és nem hiszem, hogy előbújnának a rejtek helyükről.
-Na induljunk-suttogom fülébe, mikor megszakítjuk csókunkat és összefűzöm ujjainkat.
    -Éhes vagyok!-nyafog már a kocsiba.-
-KFC?
-Ú, ott már régen voltam.-mondja mosolyogva. Vettem a lapot, szóval elindultam az említett gyors étterem felé.
Kezemet végi a combján pihentettem, s néha végig simítottam azon. Ezt általában egy zavart mosollyal nyugtázta, amit nem mondom, hogy nem élveztem.
    Hatalmas mennyiségű kaja került az asztalunkra, de ez nem is csoda, hiszen Bella tegnap óta nem evett én mindig képes vagyok enni.
Az órám nagy mutatója rohamosan közeledett a 12-es szám felé, ami egy cseppet sem jelentett jót..ez a nap nagyon gyorsan el fog telni.
-Jutsin! Csörög a telefonod.-mutat Bella az asztalon rezgő készülékre..
-Bocsánat..-nyomok egy puszit Bella szájára és fel veszem a telefont.

*Bella szemszöge*
    Nagyon vártam már, hogy haza mehessek, mert elég rossz volt a kórházban. Igaz, mindig volt benn nálam valaki, de még sem ugyan az.
Kettős érzések keveregnek bennem, hiszen ez Justin utolsó napja itthon és szeretnék vele lenni, de ott van a másik véglet, hogyha most elmegy fél évig maximum csak órákat láthatom..esetleg a tévében.    
    Mire teljesen gondolataimba temetkeztem volna, vissza tért Justin is.
-Mikor is indulsz pontosan?
-Hajnali 3-kor. Akkor talán már nem jönnek ki annyian.
-Az igazi fanok biztosan de.
-Majd a testőrök megoldják, de most nem ez a lényeg.  Lassan induljunk, mert a lányok kicsinálnak.-mondja vidáman, de zavartan. A telefon hívást nem említette, de azóta kicsit úgy tűnik, mintha nem is lenne itt.
-Persze, induljunk. -kelek fel, de lábamba óriási fájdalom nyílal.
-Jól vagy?
-aha, csak hirtelen mozdulat volt. -lépek mellé és megfogom a kezét.
    Mosollyal az arcunkon indultunk a kijárat felé, de amint az ajtóhoz értünk a vidámság arcunkra fagyott.
Legalább 5000 ember állt ott, gondolom ránk várva.
Oké, ezt nem volt nehéz kitalálni, mert kezükben:
            -Justin! Vegyél feleségül!
            -Utállak Bella!
            -Szeretlek Justin!
            -A tiéd akarok lenni! és
            - Bella..ő az enyém!
felirtaú plakátokkal álltak ott.
-Szerintem hátsó ajtó.-húz vissza teljesen Justin, és elindulunk hátra. A leleményesebb fanok,akik észrevettek-futottak utánunk.
-Bibes! Még nem tudok futni!-nézek rá kétségbe esetten.
-Senki nem mondtam hogy futnod kell.-vesz karjaiba és rohanni kezd.-Majd én viszlek.
Már most látom a holnapi címlapokat.
        "Justin Bieber ölben menekítette barátnőjét egy gyors étteremből."
Erre a gondolatra felnevettem.
-Mi oly' vicces?-kérdezi alólam Justin.
-Csak képzeld magad elé a holnapi címlapokat.-mondom még mindig siralmas állapotba, nde persze Justin sem bírta visszafogni magát.
-Ez fáj!-fogja a hasát már a sötétített ablakú kocsiban.
-Jó nyugi.-próbálom vissza fogni magam, de nem igazán sikerül. 
-Na-vesz nagy levegőt-tényleg nagyot-Justin-induljunk, mert, ha kiszúrják a tökéletesen fekete autót, akkor nekünk végünk.
Mivel még mindig fulladozok csak bólinottam, barátom pedig elindult.
    Az út maximum 3/4 órás volt, s ez idő alatt nagyjából megnyugodtam.
-Végre haza értetek!-ugrik ki Boco az ajtón és magához ölel.
-Úgy örülök neked!-csatlakozik az öleléshez Elisbeth, majd Daniella is.
-Haza értek?-kiabál az emeletről Ester.
-Igen!-aneki vissza húga.
-Ömm..mi van vele?-nézek értetlenül az előttem állókra.-És beengedtek?
-Igen, és valami Patrickal lesz randija.
-Azt látom..-nézek a lépcsőre, ahol Ester sétál le, de nem akárhogyan.
Haja és ruhája is elbűvölően nézett ki, lábán pedig egy olyan magassarkú díszelgett, amitől az én lábam is megfájdult. Ja nem..az eddig is fájt. Mindegy.
-Örülök, hogy itt vagy, de most rohanok, mert irtó nagy késésben vagyok.Sziasztok.-nyom mindenki arcára egy puszit.
-Egy hétig hagylak itt titeket és már felborul az életetek?-nevetek fel, mire mindenki szomorúságot színlelve bólogat.

*Justin szemszöge*
    -Bella, gyere.-nyúlok kezéért, majd anyához kezdem húzni. Rájött, hogy hova megyünk, mert csak anya nevét suttogta -vidáman-maga elé.
    Amint beértünk leültettem és egy: "várj egy percet" mondat és egy csók után anya után indultam. Őt is beküldtem a szobájába, én pedig a mi szobánkba vettem az irányt.
    A gardróbba lépve rájöttem, hogy rengeteg ruhánk van. Egyik oldalon az én cipőim sapkáim és egyéb ruháim sorakoztak a másikban pedig a hozzám tartozó lányé.
Sikerül 4 ruhára szűkíteni a listát, de ezek közül, már nem tudtam választani.
-Ester!-kopogok be a szembelévő szobába, de semmi válasz. Hát persze..ő randizik. Akkor Boco a megfelelő választás.
Ő ki is nyitotta az ajtót.
-Mondd!-mosolyog rám kedvesen.
-Nem tudok választani. Segítesz?-csak bólintott és átjött a szobámba. Nem telet el sok idő és döntött.
-Az jó lesz!-mutatott egy rózsaszín és fekete darabra.
-Cipő?-nézek rá kétségbe esetten, de ő csak feltartja ujját, hogy várjak.
Néhány perccel később, egy szintén rózsaszín és fekete lapos talpú cipővel tért vissza.
-Tessék. A te ruhád meg van?
-Nem, szóval mi lenne, ha azt is rád bíznám? -bólintott és el is tűnt.
Lerohantam, mert az illatok kezdtek szaggá fajulni. ÉS jól sejetettem...a mézes csirkénknek annyi, de legalább anyáék jól érzik magukat, hiszen jó ízű nevetés hallatszik ki a szobából.
    -Anya!-lépek be hozzájuk. Érdekes látvány fogadott. Mindketten a földön feküdtek és nevettek.-Mit is csináltok?-felejtem el, hogy mérgesen jöttem ide.
Bella felém tartotta a telefonját, amin egy cikk volt megnyitva.
    "JUSTIN BIEBER RAJONGÓK ELŐL MENEKÜL, BARÁTNŐJÉVEL AZ ÖLÉBEN!
    Justin Bieber (20) tegnap a rajongói elől menekült, vagy inkább barátnőjét Isabella Smith-et (17) menekítette. A fanok gonosz és egyben vicces plakátokat tartottak a kezükben. Tényleg ennyire rosszalják a kapcsolatukat? Még kiderül! S.G."
És egy kép rólunk.
-Ez most komoly?-nevetünk már hárman. A cikk még elviselhető volt, de a kép?! Mindketten nevetünk rajta, szóval egész érdekes szájtartásunk van.
Ez borzalom..
Bólintottak, én pedig fel kaptam Bellát hátha összeszedi magát..
    Mikor a szobába érve leraktam elállt a szava.
-Miért vannak kikészítve a ruháink?-kérdezi zavartan..és csak mosolyogva közelebb húzom és megcsókolom.
-Amint felhúzod..megtudod
  

25. rész- Ajándékok

Sziasztok!:)) Itt az új réész!:)) Remélem örültök! :DD Én nagyon boldog vagyok, ami annak is köszönhető, hogy elértem a célomat! A 10 feliratkozót és a majdnem 3000 látogatót!:)) Nagyon köszönöm!:))
A komikat továbbra is várom.!:P Jó olvasást!:))

    Elaludtam. De mikor is? Az utolsó kép az, hogy Justin egy kórházban énekel.
Csak álom volt?
Nem. Tényleg egy kórházi szobában vagyok. Justin mellett. Akkor minden iga volt. Az elrablásunk, a menekülés és a lövés is.
Mondjuk az utóbbiban, eddig sem kételkedtem, hiszen jobb lábamat alig érzem.
Gondolom az este kapott fájdalom csillapító miatt, ami -szerintem-egy elefántnak is elég lehetne.
    Nem igazán tudok mozogni, de azt látszik, hogy a nap csak most kezdett felkelni. E azt jelenti, hogy 7 óra körül lehet.
    Visszaaludni meg sem próbálok, mert úgysem tudnék és Justint is csak felébreszteném szenvedésemmel.
-Jó reggelt!-mondja egy rekedt hang mellőlem. Ezek szerint fölösleges volt az aggodalmam.
-Neked is. Én ébresztettelek fel?-emelem fel a fejemet, hogy csokoládé barna szemébe nézhessek.
-Nem, sokkal inkább az, hogy a kezemen fekszel és elzsibbadt.
-Upsz! Bocsi.-tápászkodok feljebb, hogy eltudja venni derekam alól a kezét.-Mi a terv mára?
-Hát szerintem haza megyek nekünk néhány ruháért, után meg..fogalmam sincs. Majd kitaláljuk.-mosolyog rám kedvesen és feláll.
-Biebs, hozol nekem valami normális kaját?-kérdezem félve.
-Ez még kérdés? Nem hagynám, hogy éhezz vagy ilyen kaján élj!-csókol meg eléggé szenvedélyesen.
-Siess vissza.-suttogom még szint szájába.
-Max két óra.-mondja mosolyogva. Basszus! Az nagyon sok! Unatkozni fogok..
-Itt van a telefonod-nyomja a kezembe a kis készüléket, szerintem olvas a gondolataimban-, csak, hogy ne unatkozz.-igen, ez már biztos. Ő egy gondolat olvasó manó.
Még egy gyors puszit ad ajkaimra és egy intés után el is tűnik a szobából.
    -Jó reggelt Isabella, hogy van?-lép be egy 23 év körüli #mostszabadultamazorvosiról stílusú nővérke a szobába. Mondjuk, szerintem őt is sokat látta már a plasztikai sebész, de lényegtelen.
-Reggelt.-erőltetek mosolyt az arcomra.-Nem érzem a jobb lábam, de meg vagyok.
-Mr. Bieber merre jár?
-Haza ment nekünk pár cuccért. -mondom unottan. Gondolhattam volna, hogy nem az érdekli, hogy mi van velem, hanem sokkal inkább az, hogy mi van Justin Bieberrel. Áhh..mindegy is.
-Aha, értem. Jobbulást.- veti vissza az ajtóból. Én is örültem a látogatásnak..
    Kezembe vettem az eddig ágyamon pihenő telefonomat és rögtön a twittert pötyögtem a keresőbe. Talán erre voltam legkíváncsibb.
    Mikor megláttam követőim számát majdnem ki is léptem. Az eddig szerény 178 követőmből mára-két nap telt el a koncert óta- 108798 jött össze, és várt rám több mint 200 üzenet.
    Lenyitottam őket és rögtön megfeleződött az olvasni valóm száma. Nagyjából 120 utálkozó üzenete találtam, amiben halálosan megfenyegettek. Szerintem is megfogok ijedni tőlük.
    Jókat nevettem rajta, de az egyiken megakadt a szemem. Nem utálkozó és nem is könyörgő üzenet volt. Anya írt. Azt sem tudtam , hogy van twittere.
Az üzenetben ez állt:
    "Kincsem!
    Remélem jól vagy és Justinnal is meg vagytok. Még most sem tudom elhinni, hogy Justin Bieberrel jársz. Azért írok, mert hosszabbítják a sorozat felvételi idejét. Nem tudom meddig kell maradnom, de vigyázz magadra.
                    Szeretlek.
                        Anya. xx"

    Azt hitem legalább valami jó hírrel szolgál, de nem! Bejelenti, hogy marad! Egyszer csak vissza ér ide.
Válaszolgattam még pár üzenetre és szinte hiper-szuper gyorsasággal telt az idő. Mire feleszméltem már Justin lépett be az ajtómon.
-Szia Sweety.
-Szia Biebs. Gyors voltál!-üdvözöltem, de az utolsó mondatommal nem igazán akartam düllőre jutni.
-Csak 6 szett ruhát hoztam, szóval gyorsan készen lettem.. és.. itt a kaja.
-Ügye Happy Mealt hoztál.-nézek rá könyörgő szemekkel.
-Mi mást hoztam volna? Mindig azt szoktál enni.-nevet fel gyerekességemen, mire karba teszem a kezem és nagyon durcásan nézek rá-Ugye te sem gondoltad komolyan?!-mosolyog sunyin miközben lerakja a polcra úgy a reggelimet, hogy pont ne érjem el, ő pedig eszegetni kezd.
    Egy darabig próbáltam elérni, de túl messze volt. Justin már a 3. csibe burgerét ette, mikor megszólította,-
-Justin! Nem szeretnéd ide adni?-kérdezem tőle aranyosan, de ő csak megrázza a fejét.- Nézz ide egy kicsit!-mondom,mire felém fordítja a fejét és szólásra nyitja a száját, de betapasztom a száját egy csókkal. Tudom, hogy ezen hatástalanítom.-Szóval, megkapom?-kérdezem huncut mosollyal.
-Nem is tudom.-húzza fél oldalas mosolyra a száját, amitől már nem is voltam annyira éhes.
Kicsit megráztam a fejem, hogy ne kalandozzak el, de nehezemre esett. -Tessék.-nyomja a kezembe a színes dobozt.
-Köszönöm!-szedegetem ki belőle az egészségtelen, de nagyon finom ételeket. Az ajándéknál egy kicsit felnevettem. Egy magassarkú cipő díszelgett a műanyag zacskóban.
-Mi oly' vicces?
-Ironikus, hogy pont ilyen ajándék van most.-mutatom felé az új szerzeményemet.
-Mert?
-Volt néha, hogy magassarkúban táncoltam egy táncot és az pont ilyen volt.
-Talán ez nem véletlen.-csak szégyenlősen bólintottam és enni kezdtem.
    5 órája vagyok ébren, de már most leragadnak a szemeim. Tudom, hogy a fájdalom csillapító hatása, de idegesít.
-Sweety, valami baj van?-kérdezi Justin aggódóan.
-Csak fáradt vagyok.
-Pihenj egy kicsit. Hamarosan jönnek a csajok és megölnek mindkettőnket, ha fáradtan beszélgetsz velük.-nevet fel.-addig én válaszolok pár üzenetre.
-Rendben, jó éjt.-helyezem magamat kényelmesebb pozícióba. Justin nyomott még egy puszit a homlokomra én pedig mosolyogva hunytam le a szemem.
            ***   
    -Ne nyafogj! Fel fog ébredni.
-2 órája ott vagyunk és még mindig alszik.-nyávog Daniella.
-Már nem alszom.-mondom még félálomban.
-Látom-nevet fel Boco.
-Na jó még félig de, viszont m iújság?-nyitom ki  óvatosan a szememet, mert a fehér falak erősen megviselik azt.-Az mi?-pattan ki teljesen a szemem, mikor meglátom Ester kezében a torta csodát.
-Hát a szülinapodat elbaszták, szóval most ezt kapod.-mosolyog kedvesen az előbb említett lány. -Még benne vagyunk a 8 napban!
    Enni kezdtük az édességet, közben pedig felidéztük az egy hónap eseményeit.
-És emlékszel mikor Elisabet megtalálta a másik két szobát?-eleveníti fel nevetve Daniella. Hát igen. Szőke hajú barátnőm konkrétan beesett az egyikbe, miközben Ludacris elől menekült, mert üldözte egy vízipisztollyal.
-Mi van Ludacris-ékkel?-teszem fel a bennem felmerülő kérdést.
-Az Angyalok városában süttetik a seggüket.-durcázik be Elisabeth. Szóval, akkor már csak az én hősömre várnak.
-Vissza a szülinaphoz! Ideje ajándékozni-mondja sejtelmesen Justin.
-Oké!-kiáltanak fel a többiek.
-Héj, miről van szó?-
-Rémlik, hogy szülinapon szoktak ajándékozni?-tájékoztat Boco.
-Na ne mondd Okoska!De nekem minek?
-24.-én volt a szülinapod, de nem kaptál semmi, szóval most kapod meg az ajándékaidat Törpilla.-böki a végére. Egyszer megölöm!-Tessék!-nyom a kezembe egy kis dobozta, amiben egy 'Best' feliratú karkötő volt.
-A másik fele nálam van-mutatja fel a jobb csuklóját és felrakja az én jobbomra is.
-Tőlem ezt kapod.-lép oda Ester egy szépen becsomagolt valamivel, ami mint később kiderül egy póló amin az egy hónap nagyobb emlékeit ábrázoló képek vannak.
-Tőlem már megkaptad, de tessék!-rak Justin fejére egy masnit Elisabet, majd egy ' I love Justin Drew Bieber' feliratú szívet tartó macit nyom a kezembe.-Csak mert ő is a tiéd lett.
-Nem nagy dolog, de te jutottál eszembe róla-ad a kezembe egy nagyon szép világoskék ruhát.
-Csajok! Mindent köszönök. Nem kellett volna semmi, hiszen nekem elég nagy ajándék az is, hogy ott lehettem a koncertem és a vacsora.-mosolygok barátnőimre.
-Még nincs vége!-tartja felém Justin a telefonját, aminek a képernyőjén Luda és Jaden mosolyog.
 -Boldog Szülinapot Kislány!-mondják egyszerre majd Ludacris folytatja. -Mivel sajnos nem tudtuk mi odaadni az ajándékokat, ezért oda adtuk Justinnak. Szóval az a valami most az ő farzsebében lapul. Bányász ki onnan!-nevet fel, mire Biebs megfordul, hogy bele nyúlhassak az említett zsebbe.
Egy borítékot találtam benne, ami nem volt lezárva, rajta pedig egy londoni autós iskola neve állt.- Igen Belly! Elküldünk jogsira, hiszen betöltötted a 17. életévedet és nem fognak ám egész életedbe furikázni! Nekünk most mennünk kell. Sziasztok!-köszönnek el gyorsan.
-Ezt nem hiszem el!-meredek az előttem lévő papírlapra.
-Pedig jobb ha elhiszed.-mondja Justin.- És én még nem is adtam semmit, de most itt van.-nyújt felém egy nagyon aranyos dobozt.
Ötletem sem volt, hogy mi lehet benne, hiszen egy gyűrű még korai lenne.
Semmiféle ékszert nem találtam, mikor kinyitottam egy kulcs csillant meg benne.

A mi életünk. ~

Sziasztok!:)) Arra gondoltam, hogy megmutatom nektek a másik blogomat is amit egy nagyon jó barátnőmmel írok!:)) Örülnék, ha kapnánk komikat és feliratkoznátok!:)) Ha valakit érdekel meg nézheti ITT!

Előre is köszönöm!:))

Ui.: Este fele hozok részt is!:))

24. rész- Maradok..

Sziasztok!:) Meghoztam az új rész nektek... A rossz hírem az az, hogy ezentúl valószínűleg csak hetente lsz rész a jó hírem pedig az, hogy A mi életünk.~ című blogon szintén olvashatjátok az írásaimat!:)) Jó olvasást ehhez.. ÉS  ne felejtsetek el komizni. ;)

*Justin szemszöge*
    Órák óta ülök itt a műtő előtt, de semmi. Semmi információt nem kaptam Belláról. Attól nem félek, hogy elmentem, mert 1: Erős lány. 2.: A rossz hír mindig korábban ér ide...
-Justin!-hallok meg egy ismerős hangot. A forrás irányába fordítom a fejemet és megpillantom a kétségbe esett arcú lányokat.Átöltözve és a helyzethez képest frissen álltak ott. Ez azt jelenti, hogy ők haza tudtak menni.
-Minden rendben van?-kérdezi Elisabeth, még elég távolról, de mikor meglátja könnyben úszó szememet szorosan magához ölel-Mi történt Biebs?
-Meglőtték.-jelentem ki túl nyugodtan.
-Hogy mi? Hol voltatok?
-Jól hallottad..a régi bandám törzshelyén, egy régi gyárépületbe.
-És mi van Bellával?
-Csak a lábát találta el. Lassan..-nézek az órámra-két órája műtik.
-Nem hiszem el, hogy nem tudsz vigyázni rá!-förmed rám Boco. Szívesen meséltem volna neki, de csak röviden válaszoltam.
-Tudod Barbara, ha le van kötözve a kezed és akármelyik pillanatban golyót röpíthetnek a fejedbe, akkor meggondolod, hogy mennyire ugrálsz.-Boco nyitotta a száját, de vissza is csukta, így gondoltam hozzá teszek még egy kis apróságot.- Így is szerencsénk volt. Nem a kispályások közé tartoznak..nem szoktak végtagokat lődözni..csak a fejre mennek.-mosolygok rá halványan.
    -Mr. Bieber, Hölgyeim-lép ki az orvos.-Isabella túl van a nehezén. Lassan fogjuk kihozni az altatásból, hogy ne legyenek fájdalmai, de továbbra is nyugatoznunk és fájdalom-csillapítóznunk kell őt.
-Bemehetünk hozzá?-kérdezem elsőként.
-Ha felébredt igen. De ez még órákba is telhet, szóval szerintem menjenek haza és pihenjenek egy kicsit.
-Köszönöm..én azt hiszem maradok.-huppanok le a kényelmetlen kórházi székekre. A lányok is követték példámat és ebből arra következtettem, hogy ők sem mennek sehova.
    -Mennyi ideig voltunk ott?-kérdezem miközben a földet bámulom.
-Egy éjszakát..és a mai nap egy részét.-válaszol Ester nagyon halkan, mire felsóhajtok. Rengeteget aludtam mégis úgy érzem, hogy napok óta le sem hunytam a szemem.
-Mi lesz a turnéddal?-jut eszébe Daniellának.
-Nem tudom.. a koncert jövőhéten lesz, szóval még van időm. Ameddig csak lehet maradok itt. Aztán együtt beköltöztök véglegesen hozzám Tommal. Oké?-kérdezem meg, amit már régen eldöntöttem. Mindenki csak bólogatott és visszazuhant a gondolataiba.
-Te tényleg szereted őt.-vonja le gondoskodásom okát Ester.
-Remélem nem most jössz rá erre! Ha ő nem lenne, akkor én még mindig az a senki drogos lennék, aki napi 5 szex alatt nem érzi jól magát. -fakadok ki. Nem akartam ezt elmondani nekik, hiszen bennük nem bízom még úgy, mint Bellában, de kikívánkozott.
    Néma csendben ültünk már legalább fél órája. Ester fejét vállamra hajtva pihent, vagy aludt. Daniella és Elisbaeth beszélgettek a "mai Világ veszélyeiről", Boco pedig halálos pillantásokat küldött felém egészen addig még be nem csuktam a szememet.
    -Hozok nekünk kávét. - szólal meg fülem mellől egy hang- Kinek mennyi cukorral?
Csak felmutattam a hármas számot és visszaejtettem kezemet az ölembe. Gondolkozni kezdtem, hogy hogyan is történt ez.
#Samata megnyerte az egyik jegyet. Rám csimpaszkodott. Végig rajtam lógott. Lepattintottam. A koncert után kedves volt. Elájultam a tőle kapott nyugtatótól. Egy gyár épületben ébredtem. Megszöktünk, és most itt vagyok arra várva, hogy bemehessek szerelmemhez.#
    A velünk szembe lévő szobába vitték Bellát. Csak a csipogó hang szűrődik ki, ami azt bizonyítja, hogy él.  Szerelmem fekszik és nem mozdul. Olyan mintha aludna. Na jó ez igaz is, de nem azért alszik, mert fáradt vagy, mert szeret, hanem azért, mert muszáj.
    -Ott van Justin Biber.-kiált fel egy ismeretlen lány, akinek én sajnos ismerős vagyok.
A néhány perccel ezelőtt megkapott kávámmal a kezemben futottam be a kórterembe, ahol Bella fekszik és bezártam az ajtót. A sötétítő is behúztam, de nem igazán érdekelt már semmi.
Leültem barátnőm mellé és halkan beszélni kezdtem hozzá.

*Bella szemszöge*
    -Nem mondtam el mindent a múltamról. Amit az újságok írtak, az tényleg nem volt igaz, de van annál pocsékabb is. Rossz társaságba keveredtem és tiltott dolgokhoz nyúltam. Drogoztam és minden nőben csak a két lábon járó vágyat láttam. Már soha nem leszek az az ártatlan mosolygós kisfiú aki voltam, de megpróbálok olyan ember lenni, aki megérdemli, hogy szeresd.-halkul el az ismerős hang. Tudom, hogy valószínű csak azért mondta el, mert azt hitte alszom, de legalább volt bátorsága elmondani.
    -Ju-Justin.-szólítom meg barátomat nagyon gyenge és remegő hangon.
-Hogy vagy?-kérdezi kedvesen mosolyogva. Órákig tudtam volna mesélni neki, hogy hogyan érzem magam, de kétségbe esett arcát látva, inkább csak röviden válaszoltam.
-Fáj a lábam és álmos vagyok.-ásítok egy óriásit. Vajon mennyit aludhattam?-Te jól vagy?
-Igen, csak féltettelek.-kitártam karomat, ezzel jelezve, hogy nem tudok felkelni, de az ölelésére vágyom. Szinte rögtön felpattant és magához ölelt. Erősen mégis gyengéden tartotta gyenge testemet.
-Justin..ugye tudod, hogy ez nem változtat semmit az érzéseimen.
-Igen tudom, de akkor is sajnálom. Nem akartam, hogy megtaláljanak, de már semmit nem tudok tenni ellene.
-Nyugodj meg! Nem mondom, hogy minden oké, mert nem. Viszont a seb begyógyul és ha Te velem maradsz minden rendben lesz.
-Pontosan így lesz. Beszéltem Scooterrel..maradnod kell Londonban, de a lányokkal beköltöztök hozzánk, ha neked is megfelel.
-Tökéletes, de mikor szabadulhatok innen?
-Mindjárt keresek egy orvost és kiderítjük.. bdeküldöm Bocoékat.-nyom gyors csókot ajkaimra és már ki is szaladt.
    -Csajszi!-váltja fel szerelmemet Ester háta mögött a többi lánnyal.
-Sziasztok!-mosolygok rájuk miközben megpróbálok felülni, de a combomba nyílaló fájdalom hamar eltántorít tervemtől és eltorzul az arcom.
-Maradj úgy!-lép elő legjobb barátnőm. Hát vele nem fogok vitatkozni, mert, ha ő azt mondja maradnom kell, akkor inkább megfagyok ahogy vagyok. -Amúgy hogy vagy?-lágyít a hangján.
-Élek. Ez a lényeg.
-Milyen költői lettél.-nevet fel Elsiabeth-A fájdalom elmúlik, de téged nem tudnánk nélkülözni.
    Legalább 1/2 órája beszélgettünk, mikor egy 50es éveiben járó, őszülő hajú bácsival tért vissza barátom.
-Jó napot! Dr. Adams vagyok, én műtöttem. Hogy érzi magát?

-Köszönöm meg vagyok. Mikor szabadulhatok innen?
-Ha továbbra is ilyen jól lesz, akkor már pénteken.
-Na ne! Addigra megposhadok itt egyedül és holnap Justin is elmegy vagy ma?-gondolkodok el. Basszus, azt sem tudom milyen nap van.
-Sweety ne aggódj, csak pénteken este megyek el, mert bőven oda érek még így is.-mosolyog rám biztatóan.
-Köszönöm- viszonozom mosolyát. Biztos vagyok benne, hogy ezért még kapni fogunk Scootertől.
-Isabella, pihennie kéne.-szólal meg az orvosom.
-Rendben, köszönök mindent doktor úr.-az idősödő férfi csak intett és kilépett a szűkösnek nem nevezhető kórteremből.
-Menjünk mi is.-szólal meg Dan először, mióta bent vannak.
-Menjetek csak és pihenjetek. Én itt maradok.-mondja Justin, miközben megfogja a kezemet és összefűzi ujjainkat.
-Ha kell valami hívj.-szól vissza az ajtóból Boco.
-Sziasztok!-köszönünk el teljesen egyszerre.
    Nem igazán emlékszem részletekre, de az érzés, mikor a golyó a húsomba fúródott örök emlék marad. Természetesen nem a jó értelemben.
-Min gondolkodtál el Belly?
-Mindenen. Ide bújsz?-nézek rá boci szemekkel, ami mindig bejön.
-Lehet neked  ellen állni?-tápászkodik fel az ágyam mellett lévő székről.
-Nem.-rázom meg kislányosan a fejem.
-Lassan megszokom. Na csússz arrébb.-sétál át az ágyam másik oldalára, hogy ne a sebes oldalamra feküdjön. Kérésére arrébb mentem ő pedig levette koszos fölsőjét és bebújt mellém.
    -És mi akartál lenni kiskorodban?-teszi fel Justin a 100. hülye kérdését.
-Hát 6 éves koromig királylány..utána meg táncos.
-Táncos?-húzza fel jobb szemöldökét.
-Igen, 6 éves korom óta táncoltam és szerettem volna háttér táncos lenni, de mikor Londonba jöttünk abba kellett hagynom.
-Miért?
-Mert nem volt megfelelő tanár..mindenki balettot vagy társas táncot tartott. Aki jó lett volna, az meg nagyon drága volt és mivel csak akkor érkeztünk még nem volt rá lehetőségünk kifizetni.
-Sajnálom. Azért majd táncolsz nekem?-kérdezi lelkesen.
-Igen, ha szeretnéd.-mondom mosolyogva-Persze, csak, ha a sérülésem teljesen elmúlik.
Ezután megbeszéltük, hogyha lesz rá alkalmam és az egészségem engedi vissza megyek táncolni.