25. rész- Ajándékok

Sziasztok!:)) Itt az új réész!:)) Remélem örültök! :DD Én nagyon boldog vagyok, ami annak is köszönhető, hogy elértem a célomat! A 10 feliratkozót és a majdnem 3000 látogatót!:)) Nagyon köszönöm!:))
A komikat továbbra is várom.!:P Jó olvasást!:))

    Elaludtam. De mikor is? Az utolsó kép az, hogy Justin egy kórházban énekel.
Csak álom volt?
Nem. Tényleg egy kórházi szobában vagyok. Justin mellett. Akkor minden iga volt. Az elrablásunk, a menekülés és a lövés is.
Mondjuk az utóbbiban, eddig sem kételkedtem, hiszen jobb lábamat alig érzem.
Gondolom az este kapott fájdalom csillapító miatt, ami -szerintem-egy elefántnak is elég lehetne.
    Nem igazán tudok mozogni, de azt látszik, hogy a nap csak most kezdett felkelni. E azt jelenti, hogy 7 óra körül lehet.
    Visszaaludni meg sem próbálok, mert úgysem tudnék és Justint is csak felébreszteném szenvedésemmel.
-Jó reggelt!-mondja egy rekedt hang mellőlem. Ezek szerint fölösleges volt az aggodalmam.
-Neked is. Én ébresztettelek fel?-emelem fel a fejemet, hogy csokoládé barna szemébe nézhessek.
-Nem, sokkal inkább az, hogy a kezemen fekszel és elzsibbadt.
-Upsz! Bocsi.-tápászkodok feljebb, hogy eltudja venni derekam alól a kezét.-Mi a terv mára?
-Hát szerintem haza megyek nekünk néhány ruháért, után meg..fogalmam sincs. Majd kitaláljuk.-mosolyog rám kedvesen és feláll.
-Biebs, hozol nekem valami normális kaját?-kérdezem félve.
-Ez még kérdés? Nem hagynám, hogy éhezz vagy ilyen kaján élj!-csókol meg eléggé szenvedélyesen.
-Siess vissza.-suttogom még szint szájába.
-Max két óra.-mondja mosolyogva. Basszus! Az nagyon sok! Unatkozni fogok..
-Itt van a telefonod-nyomja a kezembe a kis készüléket, szerintem olvas a gondolataimban-, csak, hogy ne unatkozz.-igen, ez már biztos. Ő egy gondolat olvasó manó.
Még egy gyors puszit ad ajkaimra és egy intés után el is tűnik a szobából.
    -Jó reggelt Isabella, hogy van?-lép be egy 23 év körüli #mostszabadultamazorvosiról stílusú nővérke a szobába. Mondjuk, szerintem őt is sokat látta már a plasztikai sebész, de lényegtelen.
-Reggelt.-erőltetek mosolyt az arcomra.-Nem érzem a jobb lábam, de meg vagyok.
-Mr. Bieber merre jár?
-Haza ment nekünk pár cuccért. -mondom unottan. Gondolhattam volna, hogy nem az érdekli, hogy mi van velem, hanem sokkal inkább az, hogy mi van Justin Bieberrel. Áhh..mindegy is.
-Aha, értem. Jobbulást.- veti vissza az ajtóból. Én is örültem a látogatásnak..
    Kezembe vettem az eddig ágyamon pihenő telefonomat és rögtön a twittert pötyögtem a keresőbe. Talán erre voltam legkíváncsibb.
    Mikor megláttam követőim számát majdnem ki is léptem. Az eddig szerény 178 követőmből mára-két nap telt el a koncert óta- 108798 jött össze, és várt rám több mint 200 üzenet.
    Lenyitottam őket és rögtön megfeleződött az olvasni valóm száma. Nagyjából 120 utálkozó üzenete találtam, amiben halálosan megfenyegettek. Szerintem is megfogok ijedni tőlük.
    Jókat nevettem rajta, de az egyiken megakadt a szemem. Nem utálkozó és nem is könyörgő üzenet volt. Anya írt. Azt sem tudtam , hogy van twittere.
Az üzenetben ez állt:
    "Kincsem!
    Remélem jól vagy és Justinnal is meg vagytok. Még most sem tudom elhinni, hogy Justin Bieberrel jársz. Azért írok, mert hosszabbítják a sorozat felvételi idejét. Nem tudom meddig kell maradnom, de vigyázz magadra.
                    Szeretlek.
                        Anya. xx"

    Azt hitem legalább valami jó hírrel szolgál, de nem! Bejelenti, hogy marad! Egyszer csak vissza ér ide.
Válaszolgattam még pár üzenetre és szinte hiper-szuper gyorsasággal telt az idő. Mire feleszméltem már Justin lépett be az ajtómon.
-Szia Sweety.
-Szia Biebs. Gyors voltál!-üdvözöltem, de az utolsó mondatommal nem igazán akartam düllőre jutni.
-Csak 6 szett ruhát hoztam, szóval gyorsan készen lettem.. és.. itt a kaja.
-Ügye Happy Mealt hoztál.-nézek rá könyörgő szemekkel.
-Mi mást hoztam volna? Mindig azt szoktál enni.-nevet fel gyerekességemen, mire karba teszem a kezem és nagyon durcásan nézek rá-Ugye te sem gondoltad komolyan?!-mosolyog sunyin miközben lerakja a polcra úgy a reggelimet, hogy pont ne érjem el, ő pedig eszegetni kezd.
    Egy darabig próbáltam elérni, de túl messze volt. Justin már a 3. csibe burgerét ette, mikor megszólította,-
-Justin! Nem szeretnéd ide adni?-kérdezem tőle aranyosan, de ő csak megrázza a fejét.- Nézz ide egy kicsit!-mondom,mire felém fordítja a fejét és szólásra nyitja a száját, de betapasztom a száját egy csókkal. Tudom, hogy ezen hatástalanítom.-Szóval, megkapom?-kérdezem huncut mosollyal.
-Nem is tudom.-húzza fél oldalas mosolyra a száját, amitől már nem is voltam annyira éhes.
Kicsit megráztam a fejem, hogy ne kalandozzak el, de nehezemre esett. -Tessék.-nyomja a kezembe a színes dobozt.
-Köszönöm!-szedegetem ki belőle az egészségtelen, de nagyon finom ételeket. Az ajándéknál egy kicsit felnevettem. Egy magassarkú cipő díszelgett a műanyag zacskóban.
-Mi oly' vicces?
-Ironikus, hogy pont ilyen ajándék van most.-mutatom felé az új szerzeményemet.
-Mert?
-Volt néha, hogy magassarkúban táncoltam egy táncot és az pont ilyen volt.
-Talán ez nem véletlen.-csak szégyenlősen bólintottam és enni kezdtem.
    5 órája vagyok ébren, de már most leragadnak a szemeim. Tudom, hogy a fájdalom csillapító hatása, de idegesít.
-Sweety, valami baj van?-kérdezi Justin aggódóan.
-Csak fáradt vagyok.
-Pihenj egy kicsit. Hamarosan jönnek a csajok és megölnek mindkettőnket, ha fáradtan beszélgetsz velük.-nevet fel.-addig én válaszolok pár üzenetre.
-Rendben, jó éjt.-helyezem magamat kényelmesebb pozícióba. Justin nyomott még egy puszit a homlokomra én pedig mosolyogva hunytam le a szemem.
            ***   
    -Ne nyafogj! Fel fog ébredni.
-2 órája ott vagyunk és még mindig alszik.-nyávog Daniella.
-Már nem alszom.-mondom még félálomban.
-Látom-nevet fel Boco.
-Na jó még félig de, viszont m iújság?-nyitom ki  óvatosan a szememet, mert a fehér falak erősen megviselik azt.-Az mi?-pattan ki teljesen a szemem, mikor meglátom Ester kezében a torta csodát.
-Hát a szülinapodat elbaszták, szóval most ezt kapod.-mosolyog kedvesen az előbb említett lány. -Még benne vagyunk a 8 napban!
    Enni kezdtük az édességet, közben pedig felidéztük az egy hónap eseményeit.
-És emlékszel mikor Elisabet megtalálta a másik két szobát?-eleveníti fel nevetve Daniella. Hát igen. Szőke hajú barátnőm konkrétan beesett az egyikbe, miközben Ludacris elől menekült, mert üldözte egy vízipisztollyal.
-Mi van Ludacris-ékkel?-teszem fel a bennem felmerülő kérdést.
-Az Angyalok városában süttetik a seggüket.-durcázik be Elisabeth. Szóval, akkor már csak az én hősömre várnak.
-Vissza a szülinaphoz! Ideje ajándékozni-mondja sejtelmesen Justin.
-Oké!-kiáltanak fel a többiek.
-Héj, miről van szó?-
-Rémlik, hogy szülinapon szoktak ajándékozni?-tájékoztat Boco.
-Na ne mondd Okoska!De nekem minek?
-24.-én volt a szülinapod, de nem kaptál semmi, szóval most kapod meg az ajándékaidat Törpilla.-böki a végére. Egyszer megölöm!-Tessék!-nyom a kezembe egy kis dobozta, amiben egy 'Best' feliratú karkötő volt.
-A másik fele nálam van-mutatja fel a jobb csuklóját és felrakja az én jobbomra is.
-Tőlem ezt kapod.-lép oda Ester egy szépen becsomagolt valamivel, ami mint később kiderül egy póló amin az egy hónap nagyobb emlékeit ábrázoló képek vannak.
-Tőlem már megkaptad, de tessék!-rak Justin fejére egy masnit Elisabet, majd egy ' I love Justin Drew Bieber' feliratú szívet tartó macit nyom a kezembe.-Csak mert ő is a tiéd lett.
-Nem nagy dolog, de te jutottál eszembe róla-ad a kezembe egy nagyon szép világoskék ruhát.
-Csajok! Mindent köszönök. Nem kellett volna semmi, hiszen nekem elég nagy ajándék az is, hogy ott lehettem a koncertem és a vacsora.-mosolygok barátnőimre.
-Még nincs vége!-tartja felém Justin a telefonját, aminek a képernyőjén Luda és Jaden mosolyog.
 -Boldog Szülinapot Kislány!-mondják egyszerre majd Ludacris folytatja. -Mivel sajnos nem tudtuk mi odaadni az ajándékokat, ezért oda adtuk Justinnak. Szóval az a valami most az ő farzsebében lapul. Bányász ki onnan!-nevet fel, mire Biebs megfordul, hogy bele nyúlhassak az említett zsebbe.
Egy borítékot találtam benne, ami nem volt lezárva, rajta pedig egy londoni autós iskola neve állt.- Igen Belly! Elküldünk jogsira, hiszen betöltötted a 17. életévedet és nem fognak ám egész életedbe furikázni! Nekünk most mennünk kell. Sziasztok!-köszönnek el gyorsan.
-Ezt nem hiszem el!-meredek az előttem lévő papírlapra.
-Pedig jobb ha elhiszed.-mondja Justin.- És én még nem is adtam semmit, de most itt van.-nyújt felém egy nagyon aranyos dobozt.
Ötletem sem volt, hogy mi lehet benne, hiszen egy gyűrű még korai lenne.
Semmiféle ékszert nem találtam, mikor kinyitottam egy kulcs csillant meg benne.