-Ez igazából egy közös ajándékunk, de a szülinapod tökéletes alkalom volt a megvételére.
-Ez minek a kulcsa ez?
-Kicsit lehet, hogy sablonos, de ez egy Hawaii-i nyaraló kulcsa. A te kulcsod!
-Mi van?! Te vettél egy nyaralót a szülinapomra?
-Hát, igen.-von vállat lazán Justin.
-Köszönöm!-kiáltok fel mosolyogva, miközben a pólójánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Az hiszem megérte megvenni, ha látás nélkül ilyen jutalomban részesülök.-motyogja még szinte a számba.
-Akkor megesszük azt?-mutatott a másik torta csodára, amit nem tudom, hogy kitől kaptam.
-Kitől kaptam?-kérdezem csodálkozva, mire Boco felrakta a kezét.-Köszönöm, és igen megesszük, de honnan szerezzünk kést?
-Intézkedek!-lép ki Justin a szobámból és gondolom, hogy a konyhába vette az irányt.
***
-Ez finom volt.-fújom ki a levegőt, már teljesen teli pocakkal.
-Jót választottam.-mosolyog büszkén barátnőm.
-Még napig kell itt lennem és pont ennyi idő múlva mész el te is.-hajtom le szomorúan a fejem.
-Hé'! Nem szomorkodj, a péntek a mi napunk.-fölfelé pislogva próbáltam eltüntetni a könnyeimet, de nem igazán sikerült. Nem segített a tudat, hogy Selena is vele lesz..
#4nap múlva
(Péntek)
*Justin szemszöge*
Tegnap itthon aludtam, mert Bella haza zavart. Nem, nem azért mert összevesztünk, csak azt szerette volna, ha nem ma kell még pakolni is, hiszen ma jöhet haza.
Reggel Daniella csodálatos ébresztőjére keltem, ami annyiból állt, hogy hozott nekem kávét és palacsintát.
-Biebs, mindennel készen vagy estére?-kérdezi anya. Lassan két hete, hogy ő is itt lakik. Nem mondom, hogy megbékéltem vele, de megbeszéltük és már tudunk úgy élni egymás mellett, hogy nem veszünk össze naponta kétszer. Csak egyszer...
-Nem, a vacsorára még ötletem sincsen.
-Bízd csak rám, de te lassan indulj el. Fél kilenc van.
-Felöltözök és repülök.-csak bólintott és kiment a szobámból.
Egy farmer nacit, egy fehér pólót és egy kockás inget vettem fel a fekete-piros NEO cipőmmel. Bepattantam a Range Rover-embe és már száguldottam is a kórház felé.
***
-Végre!-ugrik boldogan a nyakamba Bella.
-Felállhatsz?
-Igen, csak nem erőltethetem nagyon.-mondja a szemembe nézve. Kék szemeiben boldogság és félelem csillogott. A boldogságot értem, de a félelmet nem tudom felfogni.
Remélem nem KEvinék miatt aggódik, hisz' róluk semmi hír és nem hiszem, hogy előbújnának a rejtek helyükről.
-Na induljunk-suttogom fülébe, mikor megszakítjuk csókunkat és összefűzöm ujjainkat.
-Éhes vagyok!-nyafog már a kocsiba.-
-KFC?
-Ú, ott már régen voltam.-mondja mosolyogva. Vettem a lapot, szóval elindultam az említett gyors étterem felé.
Kezemet végi a combján pihentettem, s néha végig simítottam azon. Ezt általában egy zavart mosollyal nyugtázta, amit nem mondom, hogy nem élveztem.
Hatalmas mennyiségű kaja került az asztalunkra, de ez nem is csoda, hiszen Bella tegnap óta nem evett én mindig képes vagyok enni.
Az órám nagy mutatója rohamosan közeledett a 12-es szám felé, ami egy cseppet sem jelentett jót..ez a nap nagyon gyorsan el fog telni.
-Jutsin! Csörög a telefonod.-mutat Bella az asztalon rezgő készülékre..
-Bocsánat..-nyomok egy puszit Bella szájára és fel veszem a telefont.
*Bella szemszöge*
Nagyon vártam már, hogy haza mehessek, mert elég rossz volt a kórházban. Igaz, mindig volt benn nálam valaki, de még sem ugyan az.
Kettős érzések keveregnek bennem, hiszen ez Justin utolsó napja itthon és szeretnék vele lenni, de ott van a másik véglet, hogyha most elmegy fél évig maximum csak órákat láthatom..esetleg a tévében.
Mire teljesen gondolataimba temetkeztem volna, vissza tért Justin is.
-Mikor is indulsz pontosan?
-Hajnali 3-kor. Akkor talán már nem jönnek ki annyian.
-Az igazi fanok biztosan de.
-Majd a testőrök megoldják, de most nem ez a lényeg. Lassan induljunk, mert a lányok kicsinálnak.-mondja vidáman, de zavartan. A telefon hívást nem említette, de azóta kicsit úgy tűnik, mintha nem is lenne itt.
-Persze, induljunk. -kelek fel, de lábamba óriási fájdalom nyílal.
-Jól vagy?
-aha, csak hirtelen mozdulat volt. -lépek mellé és megfogom a kezét.
Mosollyal az arcunkon indultunk a kijárat felé, de amint az ajtóhoz értünk a vidámság arcunkra fagyott.
Legalább 5000 ember állt ott, gondolom ránk várva.
Oké, ezt nem volt nehéz kitalálni, mert kezükben:
-Justin! Vegyél feleségül!
-Utállak Bella!
-Szeretlek Justin!
-A tiéd akarok lenni! és
- Bella..ő az enyém!
felirtaú plakátokkal álltak ott.
-Szerintem hátsó ajtó.-húz vissza teljesen Justin, és elindulunk hátra. A leleményesebb fanok,akik észrevettek-futottak utánunk.
-Bibes! Még nem tudok futni!-nézek rá kétségbe esetten.
-Senki nem mondtam hogy futnod kell.-vesz karjaiba és rohanni kezd.-Majd én viszlek.
Már most látom a holnapi címlapokat.
"Justin Bieber ölben menekítette barátnőjét egy gyors étteremből."
Erre a gondolatra felnevettem.
-Mi oly' vicces?-kérdezi alólam Justin.
-Csak képzeld magad elé a holnapi címlapokat.-mondom még mindig siralmas állapotba, nde persze Justin sem bírta visszafogni magát.
-Ez fáj!-fogja a hasát már a sötétített ablakú kocsiban.
-Jó nyugi.-próbálom vissza fogni magam, de nem igazán sikerül.
-Na-vesz nagy levegőt-tényleg nagyot-Justin-induljunk, mert, ha kiszúrják a tökéletesen fekete autót, akkor nekünk végünk.
Mivel még mindig fulladozok csak bólinottam, barátom pedig elindult.
Az út maximum 3/4 órás volt, s ez idő alatt nagyjából megnyugodtam.
-Végre haza értetek!-ugrik ki Boco az ajtón és magához ölel.
-Úgy örülök neked!-csatlakozik az öleléshez Elisbeth, majd Daniella is.
-Haza értek?-kiabál az emeletről Ester.
-Igen!-aneki vissza húga.
-Ömm..mi van vele?-nézek értetlenül az előttem állókra.-És beengedtek?
-Igen, és valami Patrickal lesz randija.
-Azt látom..-nézek a lépcsőre, ahol Ester sétál le, de nem akárhogyan.
Haja és ruhája is elbűvölően nézett ki, lábán pedig egy olyan magassarkú díszelgett, amitől az én lábam is megfájdult. Ja nem..az eddig is fájt. Mindegy.
-Örülök, hogy itt vagy, de most rohanok, mert irtó nagy késésben vagyok.Sziasztok.-nyom mindenki arcára egy puszit.
-Egy hétig hagylak itt titeket és már felborul az életetek?-nevetek fel, mire mindenki szomorúságot színlelve bólogat.
*Justin szemszöge*
-Bella, gyere.-nyúlok kezéért, majd anyához kezdem húzni. Rájött, hogy hova megyünk, mert csak anya nevét suttogta -vidáman-maga elé.
Amint beértünk leültettem és egy: "várj egy percet" mondat és egy csók után anya után indultam. Őt is beküldtem a szobájába, én pedig a mi szobánkba vettem az irányt.
A gardróbba lépve rájöttem, hogy rengeteg ruhánk van. Egyik oldalon az én cipőim sapkáim és egyéb ruháim sorakoztak a másikban pedig a hozzám tartozó lányé.
Sikerül 4 ruhára szűkíteni a listát, de ezek közül, már nem tudtam választani.
-Ester!-kopogok be a szembelévő szobába, de semmi válasz. Hát persze..ő randizik. Akkor Boco a megfelelő választás.
Ő ki is nyitotta az ajtót.
-Mondd!-mosolyog rám kedvesen.
-Nem tudok választani. Segítesz?-csak bólintott és átjött a szobámba. Nem telet el sok idő és döntött.
-Az jó lesz!-mutatott egy rózsaszín és fekete darabra.
-Cipő?-nézek rá kétségbe esetten, de ő csak feltartja ujját, hogy várjak.
Néhány perccel később, egy szintén rózsaszín és fekete lapos talpú cipővel tért vissza.
-Tessék. A te ruhád meg van?
-Nem, szóval mi lenne, ha azt is rád bíznám? -bólintott és el is tűnt.
Lerohantam, mert az illatok kezdtek szaggá fajulni. ÉS jól sejetettem...a mézes csirkénknek annyi, de legalább anyáék jól érzik magukat, hiszen jó ízű nevetés hallatszik ki a szobából.
-Anya!-lépek be hozzájuk. Érdekes látvány fogadott. Mindketten a földön feküdtek és nevettek.-Mit is csináltok?-felejtem el, hogy mérgesen jöttem ide.
Bella felém tartotta a telefonját, amin egy cikk volt megnyitva.
"JUSTIN BIEBER RAJONGÓK ELŐL MENEKÜL, BARÁTNŐJÉVEL AZ ÖLÉBEN!
Justin Bieber (20) tegnap a rajongói elől menekült, vagy inkább barátnőjét Isabella Smith-et (17) menekítette. A fanok gonosz és egyben vicces plakátokat tartottak a kezükben. Tényleg ennyire rosszalják a kapcsolatukat? Még kiderül! S.G."
És egy kép rólunk.
-Ez most komoly?-nevetünk már hárman. A cikk még elviselhető volt, de a kép?! Mindketten nevetünk rajta, szóval egész érdekes szájtartásunk van.
Ez borzalom..
Bólintottak, én pedig fel kaptam Bellát hátha összeszedi magát..
Mikor a szobába érve leraktam elállt a szava.
-Miért vannak kikészítve a ruháink?-kérdezi zavartan..és csak mosolyogva közelebb húzom és megcsókolom.
-Amint felhúzod..megtudod
Ez is nagyon jól sikerult. :)
VálaszTörlésigen rég irtam de az nem azt jelenti hogy nem olvastam a részeket :) hajrá <3