29. rész-Bál

Sziasztok!:)) Kicsit megritkultak a részek..sajnálom. Kicsit elfogyott a szabad időm, bár ugyan annyit mindet csinálok, mint eddig szóval ezt nem értem. Próbálok sietni a következővel. Jóó olvasást!:)

-Hogy kerültél ide?-kérdezett rá még egyszer.
-Mondtam..megakartunk lepni.
Gondoltuk örülnél ha itt lennénk veled, de látom nem.-vontam vállat, és az ajtó felé indultam.
-Hova készülsz?
-A szobámba. Nem akarok zavarni.-mondtam gúnyosan, de nem tudtam kilépni az ajtón, mert elkapta a kezemet és magához húzott.
-Ne legyél bolond! Maradj itt.-csókolt meg-Van jobb ötletem, mint a veszekedés.-mosolygott perverzen és rám kacsintott. Engem is mosolygásra késztetett.
    Neki esett  a nyakamnak, majd lefelé kezdett haladni, miközben szorosan tartva engem az ágy felé húzott.
A gondolattól, hogy most újra magamban érezhetem megborzongtam, amit ő jó jelnek vett. Persze ehhez hozzá tartozott az is, hogy tovább haladt a hasam felé.
    Testem minden porcikáját apró csókokkal hintette be, de tudta, hogy nem lesz szükség túl sok előjátékra.
Nem sokkal később lehámozta rólam a rajtam maradt ruhákat és én is segítettem neki.
Lassan hatolt belém, de így is iszonyatosan fáj. Finom csókjai enyhítették és élvezetessé tették azokat a perceket is, hiszen néhány perc múlva megszoktam méretét és átvette a fájdalmat a gyönyör.
    Óráknak tűnő percek múlva már egymás mellett feküdtünk és egymás arcát kémleltük.
-Szeretlek Belly.
-Én is téged JuJu.-közelebb bújtam hozzá és elnyomott minket az álom.
A repülő út óta semmit nem aludtam, őt pedig gondolom én fárasztottam le ennyire.
        ***
    Kotorászásra ébredtem ,amiből arra következtettem, hogy Justin előttem ébredt.
Nem szóltam semmit. Csak csendesen feküdtem és figyeltem meztelen felső testtel keresgélő szerelmemet.
-Jó reggelt.-mosolygott kedvesen mikor észre vette, hogy ébren vagyok.-Régóta figyelsz?
-Nem, csak most keltem.
-Kérjek reggelit?-jött vissza mellém az ágyba.
-Megehetlek téged?-kérdeztem, miközben a kockáival játszottam.
-Szerintem a belieberek nem örülnének,  de neked megengedett. Jó étvágyat.-húzta össze szemeit. Bele haraptam a hasába és rágni , ami inkább felelt meg puszilgatásnak, mint harapásnak.
-Jól laktam, de muffint kapok?
-Hogyne kapnál, egy pillanat.-nyúlt a szekrényen lévő telefonért.
Az én oldalamon egy digitális óra volt elhelyezve, amiről könnyen leolvastam, hogy közel 12 órát aludtunk.
-JuJu! Lesz hetényben bál. Ugye elmegyünk.-néztem rá és bevetettem boci szemeimet.
-Gabi már nekem is említette és természetesen, ha szeretnél elmegyünk..a bálba is.-mosolygott fél oldalasan.
    Csoki barna szemeit rám emelete és csak nézett, mintha valamit látna rajtam. Pedig semmi érdekeset nem tettem.. csak felálltam.
Szokásos módon voltam felöltözve egy ilyen esemény utáni alkalomhoz. Azaz sehogy.
-Mit látsz?-kérdeztem értetlenül, mikor nem tudtam eldönteni, hogy én hiányoztam vagy feltűnt e neki valami.
-A Világ legjobb nőjét, akinek a csípő csontjára van varrva a nevem.-ja igen. 3 hete felvarrattam a teljes nevét magamra, mert ezt szerettem volna neki adni mikulásra.-Miért?
-Csak egy ajándék, amit tegnap nem láthattál.-mosolyogtam szégyellősen.
-Köszönöm.-közelebb lépett és finomat összeérintette ajkainkat.
    Legszívesebben megint rávetettem volna magam, de tudtam ,hogy akkor megint nem kelnénk fel estig.
Ettől függetlenül, majdhogy nem széttéptük egymás ajkait.
Kezemet végig vezettem a mellkasán és bokszere szélébe akasztottam ujjamat. Itt megálltam. Nem mentem tovább. Pillanatnyi gyengeségét kihasználva átfordítottam a hátára és óriási csókot nyomtam a nyakára.
-Bocsi Édesem. Most nem lehet.
-Komolyan itt akarsz hagyni így?!-mutatott a dudorodó nacijára.
-Majd bepótoljuk Nyuszifül.-vettem fel a földről a fehérneműmet és az egyik pólóját.-Viszont jöhetsz fürödni.-erre a mondatomra felpattant és magára kapott még egy ruha darabot. Nem..nem a póló volt az.
    Reakciója megnevettetett, ezért a másik szobáig nevetve mentem.
Útközben össze futottunk Selenával, aki elújságolta, hogy ma este bálba megyünk.
Mindketten "meglepődtünk", s továbbra is nevetve folyattuk az utunkat.
    A fürdést kibírta Justin úgy, hogy nem ért hozzám túl érzékien.
Viszont utána volt egy kisebb összeveszésünk..
Én mindenképpen a fekete-fehér pólómat akartam  felvenni szokásomhoz híven fehér melltartóval, viszont Justin minden erejével a feketéről akart meggyőzni.
-Jó, akkor indulunk és veszünk egy fekete-fehér csíkos szettet.-kezdett az ajtó felé rángatni, ugyan is ő már régen felöltözött.
-Inkább felveszem amit te szeretnél. -nyafogtam.
-Nem érdekel. Akkor is veszünk egyet. Legközelebb nem akarok ebből vitát.-és rángatott tovább. Elnézést. Tud nekünk mondani egy fehérnemű boltot?-kérdezte a recepciós aki elég bambán meredt rá. Gondolom Justin hadarása miatt egy szót sem értett.
-Segítenél?-felém kapta  fejét. Csak gonoszan vigyorogtam.
-Miért jó az nekem?
-Mert lesz egy gyönyörű fehérnemű szetted, amit én is élvezhetek.-nem válaszoltam neki, csak lefordítottam a kérdését.
Nem haragudtam rá, de tudtam, hogy én ebből semmiképpen nem jövök ki jól.
    Kármen- a recepciós-elmagyarázta, hogy merre menjünk, sőt még taxit is hívott. Ez azt jelentette, hogy felismerte Bibes-et.
        ***

Jó pár óra múlva 4 csíkos melltartóval és hozzá tartozó bugyival sétáltunk ki. Természetesen Justin segített átvenni őket, ezért tartott ennyi ideig.
Nem értem, hogy miért kellett ennyit vennünk, de ő Justin Drew Biber..
Nem tetszett, hogy ő fizetett..nem akarom, hogy azt higgye kihasználom, mert  nem így van.
    -Basszus! Fél négy van..készülődnünk kéne estére.-pillantott a fekete órájára miközben haza felé sétáltunk. Ritka dolog ez, de most ilyen hangulatba kerültünk.
Mindenki utánunk nézett, de díjaztam, hogy senki nem jött oda hozzánk.
    Nem sokkal később, már azt a ruhát kerestük , amiben menni terveztünk.
Mindenképpen össze akartunk öltözni, amivel nem is volt gond, mert rengeteg hasonló színű ruhák van.
A stílussal sokkal inkább.. Én vajszínűt akartam.. ő lilát..én zakót akartam ő inget..
     A végére-6ra- sikerült megegyeztünk, hogy nekem marad a kék miniruha fekete cipővel és blézerrel, neki pedig fekete ülepes naci kék cipővel és pólóval.
Az összhatás tökéletes lett..
Főleg ő nézett ki jól. Minden hetényi ribanc rá fog szállni..bár van itt más is.
   
    A többiek is gyönyörűek lettek. Esiabeth és Daniella szokás szerint babarózsaszín mini ruhát húzott hozzá illő cipővel, amitől úgy néztek ki mint a barbik. Ester kék-pink összeállítást választott. Megértem Patrickot. Ez a lány gyönyörű.
Boco szokás szerint zöld-szürke színben gondolkodott, de meglepett, hogy magára erőltetett egy miniruhát és egy magassarkút.
Én is magassarkút húztam, de így is legalább 30cm volt köztünk. Igazságtalanság.
    -Indulhatunk?-toppant be Gabi, szintét gyönyörű sötét kék ruhájába.
Senki nem válaszolt, csak beálltunk az ajtóba. Pont, mit mikor óvodában sorakoztunk.
-Akkor Boco Bella Justin és Ester egy autóban. Dan Elisabeth és én a másikba.-mutogatott végig rajtunk és elindult ki. A két teljesen fekete autó az ajtóban állt. Nem tudom milyen varázs ereje van..szinte lehetetlen két ugyan olyan autót szerezni itt.
-Emlékszel még a címre?-fordult felém.
-Soha nem fogom elfelejteni.-nevettem fel és becsaptam az ajtót.         Izgultam. Mióta elballagtunk nem volt a régi sulimban..
A taxisunknak elmondtam a címet, aki mosolyogva bólintott és beindította a motort.
-Bella.-fordult felém Ester.
-Igen?-mosolyogtam rá,mert elég félénken kezdte.
-Tanítasz nekem néhány magyar szót?
-Hát a legfontosabbakat.-mondtam mosolyogva és gondolkodni kezdetem, hogy mit szoktak sokszor mondani. Köszönöm, Szívesen, Igen, Nem és a baszd meg-et sikerült sikeresen megtanítanom neki.
-I love you?-mosolygott.
-Szertelek.-sütöttem le a szememet mert régen mondtam már ki ezt ezen a nyelven.
-Tessék?-kérdezett vissza.
-Sze-ret-lek.-tagoltam.
-Szeretlek.-vigyorgott diadal ittasan.
-Gratulálok.-simítottam végig a karján, mert tényleg ügyes volt. Alig fél óra alatt tanulta meg ezeket.
    A suli udvarában rengeteg ember gyűlt össze. Nagyon sok ismerős arcot véltem felfedezni a tömegben.
A volt osztályomból is sokan ott voltak. Minden fiú kezében egy-egy pohárral a kezében állt, de biztos vagyok benne, hogy nem málnát ittak. Hiába volt piros.
    Bevártunk a többieket és befele indultunk. Minden második embernek leesett az álla, amiért itt vagyok..ráadásul Justinnal.
-Bella!-szólított meg egy ismerős hang.-Mit keresel itt csajszi?-állt meg tőlem pár lépésre.
-Rob! Hát ide sodort az élet.. Jobban mondva a szerelem.-mosolyogtam rá, de nem bírtam tovább és nyakába ugrottam.
-Hiányoztál.-motyogta a nyakamba. Ő volt az a srác, akivel 8 év alatt legalább 5x összehoztak minket, de végig csak barátok voltunk.
-Te is nekem. Velünk maradsz vagy..-engedtem kicsit távolabb magamtól.
-Csak, ha nem zavarok.-nevetett zavartan.
-Dehogy zavarsz! Mindjárt megkeresem a..-néztem körül az U-alakban, de nem találtam meg.-a barátomat.-néztem az óriási tömegre. Igen. Valószínűleg annak a közepén állt és nem hiszem, hogy be tudtam volna oda jutni.
    Viszont feltűnt még egy tömeg is, ami nem sejtetett jót..
Csak ne Selena, csak ne Selena-ismételgettem magamban, de  a megérzésem bejött.
A tömeg szétnyílt és Sel sétált felém gyönyörű piros ruhába.
Ja nem..tévedtem. Hogy is gondoltam , hogy oda jön és normális lesz. Tovább sétált és egyenesen a Justinos tömegbe vetette magát. Persze, hogy őt átengedték.
Mondtam már, hogy utálom?
    -Van foglalva asztalotok?-rántott vissza Rob.
-Nincsen.
-Akkor gyertek oda hozzám. Csak 3an leszünk a 12 fős társaságból, szóval bőven elfértek.-mosolygott vidáman.
Bólintottam, hogy tudja, tudomásul vettem.
-Később visszajövök a barátomért.-indultunk az ajtó felé magammal "rángatva" a mellettünk álló lányokat is. Vagyis aki ott maradt, mert Boco és Gabi már eltűntek.
    Semmi nem változott bent. Ugyan úgy és ugyan ott volt minden ahol még anno mi hagytuk közel egy évvel ezelőtt.
5en vágottunk le az asztalhoz, miután leraktuk a magunkkal hozott italokat. 15 üveg pia volt az asztalon összesen, de sokan voltunk rá.
-Megyünk táncolni?-pattant fel Rob meg sem várva a válaszomat. Tudta, hogy mi lesz az.
Mikor kiértünk pont egy lassú szám vette kezdetét, ezért közelebb jött és derekamra rakta a kezét.
-Szerencsés az a pasi, aki ma lehámozhatja rólad ezt a ruhát.-mosolygott féloldalasan.  Persze, hogy ezt mondja, hiszen még nem tudja kiről is van szó..
-Biztos..-mondtam. Keze lejjebb csúszott derekamról. ezért rácsaptam, amin neveti kezdetünk, de Rob arcáról egyszer csak eltűnt a mosoly.
-Mi a faszomat keres itt Justin Bieber és Selena Gomez?-erre a két névre én is megfordultam.
Ez a nő a sátánnál is rosszabb.
Az Én pasimmal jött be az ajtón karöltve. Igazán békén hagyhatná.. van még itt elég.
-Justina pasim. Selena meg egy ribanc, de ő nem látja magát kívülről ezért nem tudja.-vontam vállat.
-Mindent értek. Akkor most el kéne engedjelek?-kérdezte.
-Nem. Megmutatom, hogy hova pakoltunk és jöhetünk vissza.-mosolyogtam biztatóan.-Velem jössz?-nyújtottam neki a kezem, amit el is fogadott.
    -Justin. Ő itt Rob.-mutattam be neki, majd átálltam hozzá és összekulcsolta kezeinket. Nem fogta olyan erősen, ahogy szokta. Szinte meg sem éreztem.
Haragszik. Gondolom Rob miatt, de már meséltem róla neki. Majd megbékél.
    Az asztal főnél Boco ült, amin egyáltalán nem lepődtem meg.
Mindenki beszélgetett mindenkivel, sőt már idegenek is csapódtak hozzájuk. Vagyis nekik azok. Nekem pedig a volt évfolyam társaim.
Közelebb érve mi is megtudtuk, hogy a két magyar lány min nevet. A srácok nem éppen az angoltudásukról híresek, ezért kézzel-lábbal félig angolul és magyarul próbáltak kommunikálni.
Legalább jól elvoltak.
Tánc?-törtem meg a nevetést.
-Igen-vittel onnan Justin, de azt még láttam, hogy Rob felkérte Selenát és utánunk jöttek.
    Nem régóta táncoltunk, mikor Rob elkiáltotta magát, hogy 'párcsere' és átevett engem Justintól. Eddig bírta  Selt?
-Ugye nem baj?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Dehogy!-mosolyogtam biztatóan, de mikor átnéztem válla fölött olyat láttam amit soha nem akartam. Robot gorombán arrébb löktem, amiért még bocsánatot kell majd kérnem és átfutottam a másik párhoz.
-Te mégis mit képzelsz magadról?-rángattam el Selenát a hajánál fogva.
-Semmi rosszat nem tettem.-vigyorgott.
-Azt te semminek nevezed?-akadtam ki.-Kidobod aztán rámászol. Undorító vagy!-kevertem neki le egyet.
Felrepedt szájjal nézett vissza rám, és ő is megakart ütni, de ahhoz korábban kellett volna felkelnie..Mindkét kezét lefogtam és úgy kiabáltam vele tovább.

28. rész- Az érkezés

Sziasztok! :) Tudom, hogy borzalmasan régen volt rész..sajnálom. Próbálom a következőt előbb hozni..ehhez jó olvasását és ne felejtsetek el komenntelni!: Előre is köszönöm.:)) -ha lusta vagy írni,, akkor csak pipálgass..;)-

 

  Megnéztük a filmeket, majd  mindenki a szobájába vonult készülődni.
-Bella!-kiabált át Ester hozzám.
-Igen?-toppantam be hozzá, már teljes harci öltözetben, de ő még csak egy fehérnemű szettben pislogott rám.
-Segítesz?
-Azt vedd fel. Magyarországon ilyenkor már vagyis még eléggé hideg van.-mutattam egy kicsit melegebb ruhákból álló szettre.
-Köszönöm. Csak ennyi volt.-magához vette a ruhákat és öltözni kezdett.
    Az indulás viccesebbre sikerült, mint hittem vagyis reméltem. Boconak az utolsó pillanatban jutottak eszébe a papírjai, amik természetesen a zsebébe voltak és Ester sem akart elszakadni Patricktól.
Az alapból 5 perces út, fél órásra sikeredett, szóval nagyon sietve szálltunk fel a gépünkre.
        ***
#Néhány órával később, Magyarország, Budapest
    Furcsa volt újra a Pesti peronon állni. Mindenki magyarul szólalt meg, amit még szoknom kell, de nem lesz nehéz.
Vonattal utazunk tovább Pécsre, mert a busz majd' 12 órás az autóhoz meg sokan vagyunk..
A tökéletes közlekedésnek köszönhetően csak másfél óra múlva indul a szerelvény. Gabi-az  ő apukájának a szállodájában fogunk élni egy darabig- már legalább 10szer hívott, hogy ne késsük le, mert a következő három óra múlva indul.
Nagyon régen találkoztam vele és csak most jöttem rá, hogy mennyire is hiányoznak a mindennapok, amiket vele töltöttem.
    -Bell' megmutatjuk nekik a fővárost?-kérdezte magyarul Boco.
-Bólintottam, mire a többiek értetlen pillantásokat küldetek felénk. Elmondtuk nekik a tervet, de lehet, hogy hiba volt. Daneilla és Elisabeth őrült ugrándozásba kezdett..még jó, hogy ilyenkor nem mászkálnak túl sokan az utcákon.
    Tervben volt a Lánc-híd a Parlament és a Margit sziget is. Természetes, hogy nem jutottunk el mindenhova, mert a Margit szigetre kellett menni először és le is ragadtunk.
    Az idő hihetetlen gyorsasággal szalad, így mi is szaladhattunk a vonatra.
-Ez meleg volt.-töröllgette homlokát színpadiasan Daniella.
-Az-nevetett vele Elisbath. Nagyon összenőtt ez a két csajszi.
    A négy és fél órás út hangosan telet. Mivel három hetet töltünk itt-minimum-megbeszéltük, hogy mikor és hova megyünk.
    Az első utunk biztos, hogy a Sufniba fog vezetni, mert Boconak és nekem is sok szép  emléke van onnan.
        ***
#Sufini
    Mindenki kávézik..nem is értem miért?!
Még csak 31 órája vagyunk fent folyamatosan. Bár szerintem mindannyian eltudtunk volna aludni ülve, a pörgés nem maradt el.
A hotelba azért nem mentünk még, mert Justinak valami interjúja van..természetesen Selenával.
Gabi szintén csatlakozott szerény kis társaságunkhoz, szóval elmagyarázott néhány dolgot.
Végig angolul beszélt, ami nagy haladás. Büszke vagyok rá.
Justint meg sem említette...remélem nem csinált semmi baromságot!
        ***
    A Palatiunus Hotel még mindig gyönyörű..és persze óriási.
Justin és Selena között, azaz a 69-es szobát kaptam. Milyen jó nekem..
-Bella! Figyelj..holnap lesz egy bál Hetényben. Nincs kedvetek eljönni? Szívesen megnézném, hogy hogyan táncolnak.-szólított meg Gabi, mikor már éppen indultam volna.
-Na látod azt én is. Ott leszünk.-bólintottam rá.
    A szobámban egy óriási ágy fogadott. Legalább 5 emberre volt tervezve...nem baj. Így kényelmesebben elférünk majd Justinnal.
Pakolászni kezdtem, mert tudtam, hogy ha Biebs végzett, akkor úgyis felhív.
Az utolsó ruháimat helyeztem el a szekrényben, mikor az ágyon rezegni kezdett valami..vagyis a telefonom.
    -Szia Sweety! Mi újság?-szólt bele vidáman.
-A szokásos. Lustulok. Ott?
-Lassan vissza térek a hotelba. Viszont van egy rossz hírem..nem tudok visszamenni Londonba a szünetben.
-Miért?
-Rengeteg dolgom lesz és Scooter nem enged vissza..
-Nem baj. Most leteszlek Szia. Szeretlek.-a válaszát meg sem várva nyomtam ki a telefont. Imádom Scootert! Ő tudta, hogy jövünk, ezért nem engedi haza Jutsint. Biztos, hogy már most lefoglalta volna a jegyet és nem biztos, hogy vissza lehetett volna mondani.
    Minden csúcsomat megdöntve rohantam le Gabihoz, hogy megtudjam hol volt interjú.
-Gabi!-futottam után, mert indulni készült.-Merre járt az én szerelmem?
-Mármint hol volt interjún?-bólintottam-Ha jól tudom a Forrásban.
-Köszi.-nyomat egy puszit az arcára és visszamentem a 68-as szoba elé. Leültem és előkerestem a telefonomat. Olvasgatni kezdtem twitteren az üzeneteimet, de az 50. utálkozó után leálltam és inkább csak zenét hallgattam.
Hirtelen ötlettől vezérelve visszaléptem és rákattintottam Justin adatlapjára. Három perce volt fent és tweetelt egy képet.
Megnéztem, de hiba volt. Ő és Selena virított rajta..Megint eszembe jutott, hogy mennyivel jobban összeillik vele, mint velem.
Mérgemben kiléptem mindenből és csak a sima fehér márványos lapokat bámultam és számolgattam.
197-nél tartottam, mikor ismerős hangokat véltem felfedezni. Az egyiknek nagyon örültem.. a másiknak már kevésbé.
    Felkeltem és úgy vártam, hogy a szobájához érjen. Mikor meglátott két lépéssel arrébb állt Seltől. Nagyon helyes.
-Bell' te meg mit keresel itt?-kerekedtek ki a szemei. Én is örülök, hogy látom.
-Gondoltam megleplek.-motyogtam zavartan, mert nem esett jól ez a fogadtatás.
-Jól tetted Kincsem!-húzott magához és szorosan megölelt. Utálom, hogy mindig teljesen összezavar. Justin válla fölött láttam, hogy Selena feje átváltott pirosba és ez engem automatikus vigyorgásra késztetett.
-Biebs. Én bemegyek..-mutatott Selena a szobája felé.
-Jól van Selly-most ez komoly? Selly? Ez undorító. Ha nem a pasim lenne tuti nyakon vágnám.
    Mi is bementünk Justinhoz, ahol szinte rögtön nekem esett.