29. rész-Bál

Sziasztok!:)) Kicsit megritkultak a részek..sajnálom. Kicsit elfogyott a szabad időm, bár ugyan annyit mindet csinálok, mint eddig szóval ezt nem értem. Próbálok sietni a következővel. Jóó olvasást!:)

-Hogy kerültél ide?-kérdezett rá még egyszer.
-Mondtam..megakartunk lepni.
Gondoltuk örülnél ha itt lennénk veled, de látom nem.-vontam vállat, és az ajtó felé indultam.
-Hova készülsz?
-A szobámba. Nem akarok zavarni.-mondtam gúnyosan, de nem tudtam kilépni az ajtón, mert elkapta a kezemet és magához húzott.
-Ne legyél bolond! Maradj itt.-csókolt meg-Van jobb ötletem, mint a veszekedés.-mosolygott perverzen és rám kacsintott. Engem is mosolygásra késztetett.
    Neki esett  a nyakamnak, majd lefelé kezdett haladni, miközben szorosan tartva engem az ágy felé húzott.
A gondolattól, hogy most újra magamban érezhetem megborzongtam, amit ő jó jelnek vett. Persze ehhez hozzá tartozott az is, hogy tovább haladt a hasam felé.
    Testem minden porcikáját apró csókokkal hintette be, de tudta, hogy nem lesz szükség túl sok előjátékra.
Nem sokkal később lehámozta rólam a rajtam maradt ruhákat és én is segítettem neki.
Lassan hatolt belém, de így is iszonyatosan fáj. Finom csókjai enyhítették és élvezetessé tették azokat a perceket is, hiszen néhány perc múlva megszoktam méretét és átvette a fájdalmat a gyönyör.
    Óráknak tűnő percek múlva már egymás mellett feküdtünk és egymás arcát kémleltük.
-Szeretlek Belly.
-Én is téged JuJu.-közelebb bújtam hozzá és elnyomott minket az álom.
A repülő út óta semmit nem aludtam, őt pedig gondolom én fárasztottam le ennyire.
        ***
    Kotorászásra ébredtem ,amiből arra következtettem, hogy Justin előttem ébredt.
Nem szóltam semmit. Csak csendesen feküdtem és figyeltem meztelen felső testtel keresgélő szerelmemet.
-Jó reggelt.-mosolygott kedvesen mikor észre vette, hogy ébren vagyok.-Régóta figyelsz?
-Nem, csak most keltem.
-Kérjek reggelit?-jött vissza mellém az ágyba.
-Megehetlek téged?-kérdeztem, miközben a kockáival játszottam.
-Szerintem a belieberek nem örülnének,  de neked megengedett. Jó étvágyat.-húzta össze szemeit. Bele haraptam a hasába és rágni , ami inkább felelt meg puszilgatásnak, mint harapásnak.
-Jól laktam, de muffint kapok?
-Hogyne kapnál, egy pillanat.-nyúlt a szekrényen lévő telefonért.
Az én oldalamon egy digitális óra volt elhelyezve, amiről könnyen leolvastam, hogy közel 12 órát aludtunk.
-JuJu! Lesz hetényben bál. Ugye elmegyünk.-néztem rá és bevetettem boci szemeimet.
-Gabi már nekem is említette és természetesen, ha szeretnél elmegyünk..a bálba is.-mosolygott fél oldalasan.
    Csoki barna szemeit rám emelete és csak nézett, mintha valamit látna rajtam. Pedig semmi érdekeset nem tettem.. csak felálltam.
Szokásos módon voltam felöltözve egy ilyen esemény utáni alkalomhoz. Azaz sehogy.
-Mit látsz?-kérdeztem értetlenül, mikor nem tudtam eldönteni, hogy én hiányoztam vagy feltűnt e neki valami.
-A Világ legjobb nőjét, akinek a csípő csontjára van varrva a nevem.-ja igen. 3 hete felvarrattam a teljes nevét magamra, mert ezt szerettem volna neki adni mikulásra.-Miért?
-Csak egy ajándék, amit tegnap nem láthattál.-mosolyogtam szégyellősen.
-Köszönöm.-közelebb lépett és finomat összeérintette ajkainkat.
    Legszívesebben megint rávetettem volna magam, de tudtam ,hogy akkor megint nem kelnénk fel estig.
Ettől függetlenül, majdhogy nem széttéptük egymás ajkait.
Kezemet végig vezettem a mellkasán és bokszere szélébe akasztottam ujjamat. Itt megálltam. Nem mentem tovább. Pillanatnyi gyengeségét kihasználva átfordítottam a hátára és óriási csókot nyomtam a nyakára.
-Bocsi Édesem. Most nem lehet.
-Komolyan itt akarsz hagyni így?!-mutatott a dudorodó nacijára.
-Majd bepótoljuk Nyuszifül.-vettem fel a földről a fehérneműmet és az egyik pólóját.-Viszont jöhetsz fürödni.-erre a mondatomra felpattant és magára kapott még egy ruha darabot. Nem..nem a póló volt az.
    Reakciója megnevettetett, ezért a másik szobáig nevetve mentem.
Útközben össze futottunk Selenával, aki elújságolta, hogy ma este bálba megyünk.
Mindketten "meglepődtünk", s továbbra is nevetve folyattuk az utunkat.
    A fürdést kibírta Justin úgy, hogy nem ért hozzám túl érzékien.
Viszont utána volt egy kisebb összeveszésünk..
Én mindenképpen a fekete-fehér pólómat akartam  felvenni szokásomhoz híven fehér melltartóval, viszont Justin minden erejével a feketéről akart meggyőzni.
-Jó, akkor indulunk és veszünk egy fekete-fehér csíkos szettet.-kezdett az ajtó felé rángatni, ugyan is ő már régen felöltözött.
-Inkább felveszem amit te szeretnél. -nyafogtam.
-Nem érdekel. Akkor is veszünk egyet. Legközelebb nem akarok ebből vitát.-és rángatott tovább. Elnézést. Tud nekünk mondani egy fehérnemű boltot?-kérdezte a recepciós aki elég bambán meredt rá. Gondolom Justin hadarása miatt egy szót sem értett.
-Segítenél?-felém kapta  fejét. Csak gonoszan vigyorogtam.
-Miért jó az nekem?
-Mert lesz egy gyönyörű fehérnemű szetted, amit én is élvezhetek.-nem válaszoltam neki, csak lefordítottam a kérdését.
Nem haragudtam rá, de tudtam, hogy én ebből semmiképpen nem jövök ki jól.
    Kármen- a recepciós-elmagyarázta, hogy merre menjünk, sőt még taxit is hívott. Ez azt jelentette, hogy felismerte Bibes-et.
        ***

Jó pár óra múlva 4 csíkos melltartóval és hozzá tartozó bugyival sétáltunk ki. Természetesen Justin segített átvenni őket, ezért tartott ennyi ideig.
Nem értem, hogy miért kellett ennyit vennünk, de ő Justin Drew Biber..
Nem tetszett, hogy ő fizetett..nem akarom, hogy azt higgye kihasználom, mert  nem így van.
    -Basszus! Fél négy van..készülődnünk kéne estére.-pillantott a fekete órájára miközben haza felé sétáltunk. Ritka dolog ez, de most ilyen hangulatba kerültünk.
Mindenki utánunk nézett, de díjaztam, hogy senki nem jött oda hozzánk.
    Nem sokkal később, már azt a ruhát kerestük , amiben menni terveztünk.
Mindenképpen össze akartunk öltözni, amivel nem is volt gond, mert rengeteg hasonló színű ruhák van.
A stílussal sokkal inkább.. Én vajszínűt akartam.. ő lilát..én zakót akartam ő inget..
     A végére-6ra- sikerült megegyeztünk, hogy nekem marad a kék miniruha fekete cipővel és blézerrel, neki pedig fekete ülepes naci kék cipővel és pólóval.
Az összhatás tökéletes lett..
Főleg ő nézett ki jól. Minden hetényi ribanc rá fog szállni..bár van itt más is.
   
    A többiek is gyönyörűek lettek. Esiabeth és Daniella szokás szerint babarózsaszín mini ruhát húzott hozzá illő cipővel, amitől úgy néztek ki mint a barbik. Ester kék-pink összeállítást választott. Megértem Patrickot. Ez a lány gyönyörű.
Boco szokás szerint zöld-szürke színben gondolkodott, de meglepett, hogy magára erőltetett egy miniruhát és egy magassarkút.
Én is magassarkút húztam, de így is legalább 30cm volt köztünk. Igazságtalanság.
    -Indulhatunk?-toppant be Gabi, szintét gyönyörű sötét kék ruhájába.
Senki nem válaszolt, csak beálltunk az ajtóba. Pont, mit mikor óvodában sorakoztunk.
-Akkor Boco Bella Justin és Ester egy autóban. Dan Elisabeth és én a másikba.-mutogatott végig rajtunk és elindult ki. A két teljesen fekete autó az ajtóban állt. Nem tudom milyen varázs ereje van..szinte lehetetlen két ugyan olyan autót szerezni itt.
-Emlékszel még a címre?-fordult felém.
-Soha nem fogom elfelejteni.-nevettem fel és becsaptam az ajtót.         Izgultam. Mióta elballagtunk nem volt a régi sulimban..
A taxisunknak elmondtam a címet, aki mosolyogva bólintott és beindította a motort.
-Bella.-fordult felém Ester.
-Igen?-mosolyogtam rá,mert elég félénken kezdte.
-Tanítasz nekem néhány magyar szót?
-Hát a legfontosabbakat.-mondtam mosolyogva és gondolkodni kezdetem, hogy mit szoktak sokszor mondani. Köszönöm, Szívesen, Igen, Nem és a baszd meg-et sikerült sikeresen megtanítanom neki.
-I love you?-mosolygott.
-Szertelek.-sütöttem le a szememet mert régen mondtam már ki ezt ezen a nyelven.
-Tessék?-kérdezett vissza.
-Sze-ret-lek.-tagoltam.
-Szeretlek.-vigyorgott diadal ittasan.
-Gratulálok.-simítottam végig a karján, mert tényleg ügyes volt. Alig fél óra alatt tanulta meg ezeket.
    A suli udvarában rengeteg ember gyűlt össze. Nagyon sok ismerős arcot véltem felfedezni a tömegben.
A volt osztályomból is sokan ott voltak. Minden fiú kezében egy-egy pohárral a kezében állt, de biztos vagyok benne, hogy nem málnát ittak. Hiába volt piros.
    Bevártunk a többieket és befele indultunk. Minden második embernek leesett az álla, amiért itt vagyok..ráadásul Justinnal.
-Bella!-szólított meg egy ismerős hang.-Mit keresel itt csajszi?-állt meg tőlem pár lépésre.
-Rob! Hát ide sodort az élet.. Jobban mondva a szerelem.-mosolyogtam rá, de nem bírtam tovább és nyakába ugrottam.
-Hiányoztál.-motyogta a nyakamba. Ő volt az a srác, akivel 8 év alatt legalább 5x összehoztak minket, de végig csak barátok voltunk.
-Te is nekem. Velünk maradsz vagy..-engedtem kicsit távolabb magamtól.
-Csak, ha nem zavarok.-nevetett zavartan.
-Dehogy zavarsz! Mindjárt megkeresem a..-néztem körül az U-alakban, de nem találtam meg.-a barátomat.-néztem az óriási tömegre. Igen. Valószínűleg annak a közepén állt és nem hiszem, hogy be tudtam volna oda jutni.
    Viszont feltűnt még egy tömeg is, ami nem sejtetett jót..
Csak ne Selena, csak ne Selena-ismételgettem magamban, de  a megérzésem bejött.
A tömeg szétnyílt és Sel sétált felém gyönyörű piros ruhába.
Ja nem..tévedtem. Hogy is gondoltam , hogy oda jön és normális lesz. Tovább sétált és egyenesen a Justinos tömegbe vetette magát. Persze, hogy őt átengedték.
Mondtam már, hogy utálom?
    -Van foglalva asztalotok?-rántott vissza Rob.
-Nincsen.
-Akkor gyertek oda hozzám. Csak 3an leszünk a 12 fős társaságból, szóval bőven elfértek.-mosolygott vidáman.
Bólintottam, hogy tudja, tudomásul vettem.
-Később visszajövök a barátomért.-indultunk az ajtó felé magammal "rángatva" a mellettünk álló lányokat is. Vagyis aki ott maradt, mert Boco és Gabi már eltűntek.
    Semmi nem változott bent. Ugyan úgy és ugyan ott volt minden ahol még anno mi hagytuk közel egy évvel ezelőtt.
5en vágottunk le az asztalhoz, miután leraktuk a magunkkal hozott italokat. 15 üveg pia volt az asztalon összesen, de sokan voltunk rá.
-Megyünk táncolni?-pattant fel Rob meg sem várva a válaszomat. Tudta, hogy mi lesz az.
Mikor kiértünk pont egy lassú szám vette kezdetét, ezért közelebb jött és derekamra rakta a kezét.
-Szerencsés az a pasi, aki ma lehámozhatja rólad ezt a ruhát.-mosolygott féloldalasan.  Persze, hogy ezt mondja, hiszen még nem tudja kiről is van szó..
-Biztos..-mondtam. Keze lejjebb csúszott derekamról. ezért rácsaptam, amin neveti kezdetünk, de Rob arcáról egyszer csak eltűnt a mosoly.
-Mi a faszomat keres itt Justin Bieber és Selena Gomez?-erre a két névre én is megfordultam.
Ez a nő a sátánnál is rosszabb.
Az Én pasimmal jött be az ajtón karöltve. Igazán békén hagyhatná.. van még itt elég.
-Justina pasim. Selena meg egy ribanc, de ő nem látja magát kívülről ezért nem tudja.-vontam vállat.
-Mindent értek. Akkor most el kéne engedjelek?-kérdezte.
-Nem. Megmutatom, hogy hova pakoltunk és jöhetünk vissza.-mosolyogtam biztatóan.-Velem jössz?-nyújtottam neki a kezem, amit el is fogadott.
    -Justin. Ő itt Rob.-mutattam be neki, majd átálltam hozzá és összekulcsolta kezeinket. Nem fogta olyan erősen, ahogy szokta. Szinte meg sem éreztem.
Haragszik. Gondolom Rob miatt, de már meséltem róla neki. Majd megbékél.
    Az asztal főnél Boco ült, amin egyáltalán nem lepődtem meg.
Mindenki beszélgetett mindenkivel, sőt már idegenek is csapódtak hozzájuk. Vagyis nekik azok. Nekem pedig a volt évfolyam társaim.
Közelebb érve mi is megtudtuk, hogy a két magyar lány min nevet. A srácok nem éppen az angoltudásukról híresek, ezért kézzel-lábbal félig angolul és magyarul próbáltak kommunikálni.
Legalább jól elvoltak.
Tánc?-törtem meg a nevetést.
-Igen-vittel onnan Justin, de azt még láttam, hogy Rob felkérte Selenát és utánunk jöttek.
    Nem régóta táncoltunk, mikor Rob elkiáltotta magát, hogy 'párcsere' és átevett engem Justintól. Eddig bírta  Selt?
-Ugye nem baj?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Dehogy!-mosolyogtam biztatóan, de mikor átnéztem válla fölött olyat láttam amit soha nem akartam. Robot gorombán arrébb löktem, amiért még bocsánatot kell majd kérnem és átfutottam a másik párhoz.
-Te mégis mit képzelsz magadról?-rángattam el Selenát a hajánál fogva.
-Semmi rosszat nem tettem.-vigyorgott.
-Azt te semminek nevezed?-akadtam ki.-Kidobod aztán rámászol. Undorító vagy!-kevertem neki le egyet.
Felrepedt szájjal nézett vissza rám, és ő is megakart ütni, de ahhoz korábban kellett volna felkelnie..Mindkét kezét lefogtam és úgy kiabáltam vele tovább.