30. rész- Egy féreg vagy!

Sziasztok, ideértem az utolsó előtti résszel is. Lassan vége a történetnek, szóval..kérlek titeket, hogy komizzatok..vagy pipáljatok..vagy valahogy jelezzétek, hogy jó e.. :D Ha nem az sem baj..írjátok le.
És még valami.. Gabival elkezdtünk egy új történetet, amit szintén olvashattok hamarosan, de addig is Jó olvasást!;)


*Justin szemszöge*

     Az egész úton Bell tanítását hallgattam, ami persze nem baj. Csak furcsa. Nem igazán szoktam hallani magyarul beszélni.
-I love you?-kérdezte Ester.
-Szeretlek.-ezt már halottam..valahol.
-Tessék?- ő nem értette.
-Sze-ret-lek.-tagolta el neki
-Szeretlek- mondta ki végre Est is.
    Az elég nagy épület udvara tele volt emberekkel és csak remélni tudtam, hogy nem ránk várnak, de ez a reményem szerte foszlott mikor egyre több fiatal gyűlt körém, de Bella is elfoglalta magát. Egy sráccal.
-Kaphatok egy képet?
-Én?
-Én is?-jöttek oda elég sokan.
Aztán meg jelent egy ismerős sötét barna hajú lány. Selena.
-Én is?-mondta érzékien. Felnevettem és tovább írogattam a nevemet.
    -Mehetünk?-karolt belém úgy fél órával később.
-Hölgyem?-nevettem el magam.
    Nem tudtuk merre kell menni, de szemben velünk volt egy ajtó..ahol elég sok ember bement. Mi is arra indultunk.
Amint beléptünk megláttam Bellát ahogy azzal a.. szóval a sráccal táncolt.
Beszéltek néhány szót, majd Bella a kezét nyújtotta felé és oda jöttek hozzánk.
-Justin, Ő itt Rob.-mutatott be neki. Kezet fogtunk, de legszívesebben a nyakának estem volna.-Na gyere, megmutatom hol ülünk.-megfogta a kezem és megszorította. Én nem tettem ezt. Féltem, hogy vele lennék túl durva.
    Az asztalunknál a többiek beszélgettek néhány idegennel, és közben szakadtak a nevetéstől. Legalább ők jól érzik magukat.
-Na megyünk táncolni?-fordult felém barátnőm, és mivel jó ötletnek tartottam kifelé kezdtem rángatni.
-Igen.-mondtam már az ajtóban. Selenát még felkérte az a Rob és utánunk indultak.
    Szeretek Bellyvel táncolni, lehet érezni rajta, hogy nem kezdő és nem kell a kötelező lépéseket követni. Nem élvezhettem sokáig, mert egy nem kívánt hang kiabálta valamit, majd átlökte hozzám Selenát és elvitte Bellát. Hurrá.
-Ez mi volt?-néztem furán az előttem vonagló lányra. Vele nem szeretek táncolna.
-Nem tudom, de ha így alakult akár táncolhatsz is velem.-húzódott közelebb hozzám. Ez a tánc abból állt, hogy ő nekem dörgölőzött és én tűren.
Egy kis idő után rá néztem, s ő is rám. Megmagyarázhatatlan okból kifolyólag közelíteni kezdetem felé és megcsókoltam.
Messze nem élveztem úgy, mint Belláét, de jól esett.
    Aztán felébredtem. Bella a hajánál fogva rángatta el Selenát tőlem, és szerintem azzal a szándékkal, hogy agyonveri.
-Te mégis mit képzelsz magadról?-kiabált az arcába.
-Semmi rosszat nem tettem.-vigyorgott önelégülten.
-Azt te semminek nevezed? Undorító kurva!-kiabált vele tovább, majd behúzott neki egyet.
Talán még büszke is lennék rá, ha megérdemelte volna, de az most nekem kellett volna kapnom.
Selena is lendítette a kezét, hogy elégtételt követeljen, de ő túl lassú volt. Bella elkapta a kezét.. Meglátszik a gördeszka és a tánc. Vajon mi lehet az akkori barátaival? Mióta velem van nem is halottam róluk.
    Gondolat menetemből egy csattanás zökkentett ki. Az arcomon Boco.
-Mi a..-néztem rá.-Én láttam, amit ő nem. Egy szemétláda avagy Bieber. Nem akarlak a közelében látni.-köpte felém a szavakat.
Tényleg egy szemétláda vagyok, de őt szeretem.
    Boco megfogta Bella karját és a kocsik felé rángatta. Bella még mindig kiabált a tőle egyre távolabb kerülő lánnyal, de semmit nem ért. Selena sírva véres szájjal rohant az ő kocsijához.
Nem mente utánuk, mert fölösleges lett volna. Boco a közelébe sem engedett volna. Rosszabb, mint egy testőr.
    Visszamentem az asztalukhoz és felmarkoltam egy még bontatlan Jack Daniels-es üveget. A zsebembe lapult a cigis dobozom, szóval azzal nem kellett foglalkoznom.
Mikor elindultam a turnéra Londonból, akkor vettem meg az első csík cigimet. Azóta elfogott legalább három.  Tudom, hogy nem egészséges, de megnyugtat.
    Nagy nehezen megtaláltam azt a helyet ahol a cigi már nem volt áthúzva és rágyújtottam.
Éreztem, ahogy a káros füst szét árad a tüdőmben, ezzel megnyugtatva engem.
Hihetetlen, hogy az emberek mennyire hülyék. Az nyugtatja meg őket, ha mérgezhetik magukat, persze ez alól én sem vagyok kivétel.
    -Már megint cigizel?-simított végig kezemen Selena. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ő az. Halottam a hangját és éreztem az illatát. Ez éppen elég volt.
-Megnyugtat-válaszoltam szűkszavúan.- Jól vagy?-néztem a feldagadt szájára.
-Egy puszival jobb lenne.- mosolygott.
Közelebb hajoltam és adtam neki egy puszit de nem engedett el. Rám tapadt és mohón falni kezdet ajkaimat. MA vajon ez hányadik hibám?
-Nem szabad..-húzódtam el tőle.
-Már nem nem mindegy? Ráérsz holnap megbánni.-vihogott, majd a táncparkettre húzott, csak annyi időm maradt, hogy felkapjam legjobb barátomat. Jack-et.
        ***
Már vagy egy órája táncoltunk, mikor egy gyönyörű vörös hajú lány csatlakozott hozzánk.
Így két rohadt jó csak dörgölőzött hozzám. Egyre nagyobb volt a kísértés és a vöröske nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan.
Áh..rengeteg helyen jártam. Lehet, hogy valahol ott volt.
Bár Pécsen még soha nem koncerteztem és itt sem jártam még.
Élvezetes magammal beszélgetni miközben két csaj is nekem szenteli minden figyelmét.
Eddig bírtam, megfogtam a lányok derekát és a még mindig várakozó taxishoz vezettem őket.
Majd visszaküldöm Gabiéknak.
        ***

Amint haza értünk rendeltem pezsgőt és epret. Ilyen finomságokhoz volt kedvem.
Szórakozni akartam és ezek a lányok tökéletesen meg feleltek.
    Barby-a vörös hajú- eléggé hasonlít Bellára. Vagyis belsőleg. Nagyon sok közös szokásuk van.
Ráadásul angol, szóval nincs gond abból, hogy nem ért minket.
    A rendelt dolgok megérkeztek, de a lányok eltűntek. Gyanítom a szobámba, ezért arra vettem az irányt.
Igazam volt. Mindkét lány az ágyamon feküdt egy szál fehér neműben. Selana vörösben, míg Barby feketében..vagy sötét barnában. Lényegtelen.
Meggondoltam magam és leraktam a finomságokat. A pólómat is elkezdetem levenni, de négy kéz a segítségemre sietett. Még az egyik a pólómat húzta át a fejemen, a másik kettő a hasizmomat simogattam.
Selena a nadrágom gombjához nyúlt és néhány egyszerű mozdulattal az is lekerült rólam.
Az ágy felé toltam őket és mindhárman le is feküdtünk.
Nem voltam még két lánnyal egyszerre, de valahol mindent el kell kezdeni, és ahogy Selena mondta: Ráérek mindent megbánni holnap.
        ***

    Óriási fejfájásra ébredtem, de a kezemben lévő zsibbadás sem tartozott a kedvenceim közé.
Az emlékeim kiestek tegnapról ezért nem értettem, hogy miért zsibbadok.
Csak addig van meg, hogy Bella elment.
Félve kinyitottam a szemem, és a bal oldalamra néztem ahol egy vörös szépség feküdt. Talán Barby, de nem vennék rá mérget.
A másik oldalra fordulva Selenát is megpillantotta, de mit keresnek itt?
Mi történt este?
Jó nem akartam tudni, és szerintem Bella sem.
    Lerakta magamról a két lányt és a fürdőbe indultam. Nem tűnt jó jelnek, hogy egyikünkön sem volt ruha.
-Mi van?-nyafogott a vörös.
-Semmi..aludj.-morogtam rá és beléptem a fürdőbe.
Az agyam pörögni kezdett és biztosra vettem, hogy a kint alvók is hallják a kattogást.
Komótosan lefürödtem, és magamra csavartam egy hófehér törölközőt.    
    Régen mindig téptem, anya fülét, hogy vegyen fehér törölközőket is, de csak azért is színeseket vett. Mióta szállodákban élek, sokkal jobban értékelem a színes törcsiket.
A szobába lépve meglepetés fogadott, ugyanis a két lán bővült még eggyel. Egészen pontosan Bellával aki Barbyt ölelte éppen. Selenával csodálkozva néztünk egymásra, majd egy #ezviceslesz tekintettel ajándékozott meg.
-Ti ismeritek egymást?-kérdeztem még mindig döbbenten.
.Igen, még nem magántanuló voltam, osztálytársak voltunk..és együtt deszkáztunk.-mosolygott Bella.-De mit keresel itt?
-Hát, Pécsen a sulival vagyok, de hogy ebben a szobában mit keresek..azt nem tudom. Tegnap sokat ittunk..-mesélte.
-Mennyi az a sok?-kérdezte pirosodó fejjel barátnőm.
-Sok.-sütöttem le a szememet.
Tudtam, hogy rájött mindenre. Nem hülye.
-Emlékeztek valamire?
-Semmire.-vizslattam tovább a padlót, nem volt erőm a szemébe nézni és az ő tekintete is égetett.
-Oké..azt hiszem én most visszamegyek..a szobámba.-rohant el.
-Ezt elbasztad kicsifiú.-vigyorgott gúnyosan Selena.
-Tudom, de te most takarodj.-mondtam neki, és szófogadóan az ajtó felé indult. Baby is elakart menni, de őt nem engedtem.
-Emlékszel valmire? Bármire?-támadtam rá.
-Nem, csak együtt ittunk aztán az ébredés.
-Nagyszerű. -vágódtam el a kanapén. Selenával kéne beszélnem, hiszen ő mindenre emlékszik. Soha nem iszik képszakadásig.
-Majd én beszélek vele.-mondta Barby és kiment.
Én összeszedtem magam, mert az még meg van, hogy elfogyott a cigim és az most kell.
Nem tudom miért, de miközben elhagytam a szállodát mosolyogtam.sőt végig ott volt az arcomon. A dohányboltban felismertek, de csak egy aláírást kértek és már mehettem is.
    A jókedvem egészen a visszaérésemig tartott. Bella kisírt szemekkel ült az előtérben kirakott kanapékon és nagyon úgy tűnt eddig Barby beszélt. Mindenki ránézett.
Körül állták őket és úgy figyeltek. Bella vállát Boco ölelte át, aki engem figyelt szúrós tekintettel. Barátnőm-ha nevezhetem így-követte Boco tekintetét és mikor meglátta mit nézett, hangos zokogásban tört ki.
-Te utolsó féreg!-kiabált velem Boco, mikor oda ért hozzám. Jobban félek tőle, mint Bellától.-Megcsaltad? Egyszerre kettővel? Mit képzelsz te magadról?-üvöltött utánam, mert Bella felé indultam.
Szívesen soroltam volna neki, hogy mit képzelek magamról, de szerintem csak rontott volna helyzeten.
-Sajnálom.-nyögtem barátnőmre nézve, de nem hatottam meg.
-Sajnálkozz máshol. Mi itt végeztünk.felkelt és a lift felé sétált, de amikor odaért, kinyílt az ajtaja és Selena mosolygós arcával találta szembe magát.
Visszanézett ránk, majd egy egyszerű mozdulattal Selenát a liftbe lökte és becsukódott az ajtó.
Sel arca kétségbeesett volt, még Belláé gonoszságot tükrözött.
    Daniella és Elisabeth kapcsolt először, akik a lépcső felé kezdtek rohanni, majd mindenki utánuk.
-Te mész legfölülre. Van úgy fél perced.-kiabált rám Ester, mire én is futásnak erdtem. Megettem fél perc alatt az utat és pont akkor értem fel mikor kinyitódott az ajtó, ám senki nem szállt ki belőle.
Lefelé vettem az irányt, hátha kiszálltak előbb, de mindenki idegesen rázta a fejét.
Dühösen néztek rám, aztán minden lány elment, hogy átkutassák a szobákat. Megint  otthagytak egyedül. Az öngyilkos gondolataimmal Mégis hova tűntek?