31. rész- Love me like you do (Vége)

 Sziasztook. Utolsó rész.. nem tudom, hogy tetszeni fog e, de így sikerült. Ez volt az első blogom, de nem az utolsó. Bevallom..szerintem EZ borzalmas lett. Gondolkodtam azon, hogy törlöm, de nem teszem. Végül is ez egy emlék.. egy kis darab belőlem. Köszönöm a látogatókat és a feliratkozókat, nem olyan sok, de nekem mindennél többet jelent. Ja és köszönöm Gabinak -Kynareth, Bélla-,hogy segített javítani a helyesírásomat.. Az első x rész valóban borzalmas. Jó olvasást. Viszláááát! :*
*Bella szemszöge*

    Le kellett volna fényképeznem Selena kétségbe esett arcát. Igen vicces látványt nyújtott. Nekem. A többiek fejében úgy nyolc különböző kivégzési forma jelent meg, de erről szó sem volt.
Őt nem akartam bántani, sőt, a segítségére lett volna szükségem.     -Figyelj. Itt most kiszállunk és átmegyünk a mellettünk lévő kabinba-mondtam neki az első emeleten.
Lehet, hogy kicsit beleőrültem, de nagyon jól tudtam, hogy nagy valószínűséggel minden egyes emeleten várni fognak ránk, és jól sejtetettem.
Amint átléptünk a másik kis helységbe Daniella befordult a sarkon. Szépen kiszámoltam.
-A tetőre megyünk.-nyomom meg a megfelelő gombot, de Selena arca még mindig hullákat megszégyenítő színben pompázott. -Ne aggódj már, nem foglak bántani.-közöltem vele nevetve, mire egy kicsit meglágyult.
-Akkor mire kellek?-húzta fel kíváncsian a szemöldökét.
-Mindent a maga idejében.-lépek ki a liftből, mert megérkeztünk. Ide nem hiszem hogy utánunk jönnének, hiszen miért is a tetőn bújnánk el?! Hát azért, hogy gondolkodhassak..
-És most? - nézelődött kitárt karokkal.
-Helyezd kényelembe magad. Itt maradunk egy ideig.- ültem le az épület széléhez és bámultam a semmit. Sel szólásra nyitotta a száját, de mikor látta, hogy nem valószínű, hogy figyelnék inkább visszacsukta és ő is letelepedett tőlem nem messze.
    Sok minden eszembe jutott, de csak a halál tűnt tökéletes megoldásnak. Semmim nem maradt. Apám alkoholista és szerintem azt sem tudja, hogy tőle 25km-re tartózkodom. Anyám valahol Rómában forgat, ennek köszönhetően közel   1 éve nem találkoztam vele. Nevelő apám a múlt hónapban utalt át a számlámra egy kisebb vagyont, de ő sem tervezte, hogy haza látogat Londonba, viszont ők legalább tudják, hogy jelenleg Pécsen vagyok. A csajok iszonyatosan aranyosak, amiért próbálják elfedtetni velem a családos ügyet, de ez sikertelen..mindig. Justin megcsalt, amin amúgy nem is csodálkoznék, hiszen rengeteg gyönyörű lányt megkaphatott, de mégis rossz. Jelenleg senkim nincsen..
Csak Selena..aki még most is mellettem ücsörög. Na nem mintha azért tenné,mert annyira jóban vagyunk.. csak fél tőlem. Pedig egy légynek sem tudnék ártani.
    Ha mindez nem lenne elég, terhes vagyok. És hogy kitől? Justin a tettes. 2hónappal ezelőtt egy éjszakára haza utazott és hát az óriási örömben nem védekeztünk. Azóta nem jött meg, de ezt sem tudja.
Nem maradok Justinnal, elvetetni nem akarom, de egyedül nem tudom felnevelni.
Még egy gonddal több.
    A lift csilingelő hangja zökkentett ki a gondolataimból és csak most vettem észre, hogy kövér sós cseppek gördülnek le az arcomról.
A többiek szívéről óriási kő esett le mikor meglátták, hogy jól vagyunk.
Justin rögtön hozzám rohant és megölelt. Amilyen gyorsan csak tudtam ellöktem magamtól és gyilkos pillantásokat vetettem rá.
-Menjetek le, mindjárt megyünk mi is.-mosolyogtam kedvesen a lányokra és Selenának is biccentettem, hogy mehet. A lift ajtaja bezárult és Justin mondani akart valamit.
    -Nem érdekel a süket dumád. Tudom, hogy sokat ittál meg minden, de ez van. Gondolkodnod kellett volna.. Én most lemegyek és összepakolok. Addig azt csinálsz, amit akarsz, de a szobába ne gyere be. Hidd el jobban jársz.- suttogtam a végét és felálltam. Nem reagált semmit csak nézte a szürke felhőket fölöttünk.         A lift gyorsan leért , így hamar neki láttam a pakolásnak. Igazából nem sok minden volt elől, hiszen inkább bőröndből öltözködtem.
Amikor készen lettem elővettem 4 papírt és egy tollat. Írni kezdetem..
Ez sem tartott sokáig, hiszen csak elbúcsúztam a barátaimtól.
Mire végeztem patakokban folytak a könnyeim és ez akkor sem maradt abba, mikor a fürdőszobába sétáltam egy pengéért.
Visszaültem a szépen megvetett ágyra, és bele mélyesztettem a combomba amennyire csak tudtam. Borzasztóan fájt és vérzett, de folytattam. Ez volt a cél.
Rengeteg vágást ejtettem magamon és csak akkor hagytam abba, mikor már nem tudtam szorítani a véremben úszó pengét.
Hirtelen borzasztóan fáradtnak éreztem magam, ezért eldőltem az amúgy is pirosló takarón. Vártam. Nem tudom, hogy mire. Arra, hogy megtaláljanak vagy a halálra. egy idő után már nem érdekelt. Csak feküdtem és elsötétedett minden. Ilyen érzés meghalni? Valószínűleg igen, mert már semmim nem fájt és soha többet nem ébredtem fel.

*Írói szemszög*
    Bellát jó pár órával később találták meg vérbe fagyva. Senki nem sírt, talán azért  mert nem tudták felfogni hogy a mindig életvidám lány már nincs velük, és soha nem is jön vissza.
Mikor berontottak a szobába, a lány legjobb barát nője megpillantotta a szintén elázott leveleket. Kihívták a mentőket, de ők már csak a halála időpontját tudták megállapítani.
Boco nem szólt a levelekről, csak mindenki szobájába elhelyezte őket és mikor egyedül volt elkezdte olvasni a sajátját. Isabella Simthet 2014 május 25-én 121 vágás által halt meg.

    *Levelek*
(Boco)
'Sajnálom, hogy csak így búcsúzhatok el tőled, de nincs rá más mód. Köszönöm, hogy a -rövid- életem során mindig mellettem voltál. Amit tudnod kell, az az hogy két embernek vettem el az életét. Terhes voltam, de erről kérlek ne szólj senkinek.
Ez a mi, vagyis már csak a te titkod. Vigyázz magadra, nem tudhatom, hogy hova jutok, de várni foglak. Szeretlek.'

(Ester)
'Nem tartott sokáig a barátságunk, de köszönöm, hogy voltál nekem. Vigyázz a húgodra és magadra is. Az szülinapi ajándékodat a szekrényemben hagytam, menj és keresd meg. Nem nagy dolog, de remélem emlékezni fogsz rám. Sok sikert.'

(Elisabeth)
'Köszönök mindent. A karkötőt amit a borítékodban találsz az utazás végén szerettem volna odaadni. Nem gondoltam volna, hogy az utazásunk vége az életem vége is lesz. Nem haragszom Barbyra, de figyelhetett volna jobban. Ezt mondd meg neki. Neked köszönhetem életem legszebb hónapjait. Vigyázz magadra, szerettelek.'

(Justin)
'Szeress mást a magad módján!'

    A fiatalok sírva olvasták végig a nagyon rövid sorokat.
Justin is véget akart vetni az életének, de ezt menedzsere és legjobb barátjára.
Ester megtalálta a 'PÉCS' feliratú világos kék ruhát. Elisabeth azonnal felhúzta az egyszerű, de gyönyörű karkötőt és megfogadta, hogy nem veszi le többet.
Boco is bement a szobába, hogy körül nézzen, de nem azért, hogy találjon is valamit. Ennek ellenére talált. Egy 'Barátok. Örökké.' feliratú albumot, amiben az első fotótól az utolsóig mindegyiket megtalálta.
    Mindenki a szobájába vonult, hogy fekete ruhát öltsön magára, ezek után pedig a halban találkoztak, és emlékeztek Bellára.