5. rész. -Ne kapj sokkot!

 Sziasztok!:) Megint nagyon kevés komit kaptam!:( A kérdésem viszont most az lenne, hogy írjátok meg, hogy nektek jó ez az ha minden nap (vagy majdnem minden nap van rész), esetleg hozzam inkább ritkábban! Szóval kérek minden olvasómat, hogy írjon, neki hogy lenne a legjobb! Nem húzom tovább az időt!

Jó olvasást!

Ben deszkája :))

Szombat

*Ben szemszöge*
-Sziasztok!-köszönök az ajtóban állóm nyáriasan felöltözött lányoknak.
-Sziiaa!-ugrik nyakamba Barby, ami meg lepett, de boldogsággal töltött el.
-Szia.-Néz rám biztatóan Bella.
-Mehetünk?- nézek rájuk?
-Persze!- lép mellém By, mire össze kulcsolom ujjainkat. Ma már nem húzza el a kezét mint tegnap. Mire a sport boltba értünk, konkrét elképzelésünk volt a hozzám illő deszkáról. Hát persze, hogy olyat nem kaptunk, de találtunk egy másik tökéletesen hozzám illő darabot.
-Hova mész most?- kérdezem Barby-t kíváncsian névre rá.
-Haza, Bella segít, aztán jössz 7-re, nem?
-De! Már nagyon várom.
-Én is. És ne lepődj majd meg.
-Redben. De miért is?
-Mert. Majd meg látod.!
Már majdnem ott voltunk, mikor Bella telefonja meg csörrent.

*Elisabeth szemszöge*
Most kaptam egy üzenetet Justin menedzserétől  -Scooter- , hogy szerdán várnak mindenkit egy kis össze jövetelre. A cím az egyik legjobb londoni szállodát takarta. Scott azt kérte még, hogy legyünk elegánsak meg ha lehet senki ne kapjon sokkot vagy vagy síró görcsöt Justin jelenlététől. Lehetetlent kér, de én is remélem, hogy senkinek nem jut eszébe sikítozni és sírni, azt én sem díjaznám. Míg ezen gondolkodtam el is felejtettem, hogy fel kéne hívnom a koncertre velem tartó barátnőmet. Tudom, hogy ő is kapott e-mailt, de én akarom neki elmondani. Gyorsan tárcsáztam is és vártam.
-Szia!- szólok bele vidáman mikor végre fel vette a telefont.
-Szia Elly!-köszön ő is lelkesen.
-Figyelj!. Nem akarlak zavrani, mert tudom, hogy Ben-ékkel vagy, de ma nincs kedved itt aludni?
-De van! miután elmennek, haza megyek a cuccaimért és olyan 8körül ott leszek oké?
-Rendben, várlak! Szia.
-Szia!- és ezzel bontja a vonalat.
Kíváncsi leszek a reakciójára. Szerintem megint lefagy.

*Barby szemszöge*
-Szia Benny, hamarosan találkozunk.-ölelme meg és adok két puszit arcára. Nem vagyunk együtt, de nagyon olyan. Mindenki szerint csak idő kérdése, és szerintem is.
-Szia, Barby, sietek vissza.-Ja igen, öt óra van. Van 2 órám elkészülni. Bella segít elkészülni.. Egyedül nem sikerülne.
-Na jó, Ben..Szia! Barby te pedig gyere, mert téged ismerve ez így is húzós lesz..-igaza van.
-Jó, sziasztok.-int felénk a az imádott srác és elballag.
Mi nekiállunk készülődni. Bellára bíztam a hajamat a ruhámat és -ami ritka- a sminkemet is.  Nem csalódtam benne, a végeredmény csodálatos lett. 6 órára lettem készen. Tényleg könnyebb volt így, hogy volt segítségem. Még múlt hónapban rendeltem magamnak színes kontaklencsét ezért  még barnább lett a szemem. Nagyon jól kiemelte a sminkem.  A megmaradt óránkban beszélgettünk, mármint inkább csak én hallgattam Bellát. Mesélt Magyarországról, és a Pécs nevű városról ahol élt. Meg beszéltük, hogy ha lesz egyszer lehetőségünk elmegyünk együtt és megmutatja. Én tényleg örülnék  neki, aranyos helynek tűnik.
Az órára néztem, és nyugtáztam, hogy még mindig van 10 percem. Fel álltam, hogy meg nézzem minden ugyan úgy maradt e. Még mindig tetszett amit a tükörben látok. Ritka mikor szépnek látom magam, de ez most egy olyan pillanat. Indultam volna vissza, mikor kopogtak. Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé. Mikor kinyitottam Ben állat előttem és elképesztően jól nézett ki.
-Szia Benny!-köszönök ugyan úgy mint két órával ezelőtt.
-Szia!- állta szinte tátott szájjal szemben velem. Büszke vagyok magunkra! Tetszik neki, ez a felem.
-Bejössz?
-Ja persze.- ahogy beléptünk a nappaliba Bella szeme fel csillant, nem hiszem, hogy azért mert meg látta Bent. Ezt majd még meg beszéljük.
-Na jó akkor én megyek is.- állt fel az eddig általa elfoglalt fotelből. Elkísértük az ajtóig, ahol megölelgette minket.
- Sziasztok!- köszönt kedvesen.
-Szia. -mosolyog Ben. És szemében látom, hogy kicsit megköszön9, hogy ilyenné varázsolt neki.
-Szia, és köszönöm!- Bella csak biccentett és elindult, azt hiszem Elly-hez.

Barby sminke

Barby ruhája

*Ben szemszöge*
Ezt nem hiszem el! Csak miattam öltözött így.. Vagyis Bella öltöztette így, amiért őszintén hálás vagyok neki. Egyszerűen elképesztő. Bár már nincs nyár, az idő még nagyon jó, ezért rövid farmer nadrágban volt. Nagyon szépen kiemelte nap barnított lábait.  Fúú..tényleg nem semmi ez a csaj!
-Benny, indulhatunk.- most van végem! Fel vette piros magas sarkúját, így még jobban hangsúlyozva, hogy szép barna és tökéletes. Mindent mintha rá öntöttek volna! Az összhatás mámorító.
-Gyönyörű vagy!- szólalok meg, mélyen a szemébe nézve.
-Köszönöm!- viszonozza pillantásomat, de teljesen elpirul. Megint úgy érzem, meg kell csókolnom, ám ezúttal nem tétovázok. Megteszem. Tisztában vagyok vele, hogy ez az első randink, és hogy ezzel talán elrontok mindent. Amint elnyílnak ajkai és bebocsájtást nyerek, minden rossz gondolat szerte foszlik. Nincs ellenére ez a csók. Mikor elhúzódok, hogy szemébe nézhessek, különös csillogást vélek felfedezni., ezért meg ismétel előbbi "muatványomat". Magamhoz húzom és újra meg csókolom, de most sokkal lágyabban, hogy érezze, ez nem csak pillanatnyi fel lángolás volt. Kezemet derekára csúsztattam, mire fel vezette az övét nyakamon és bele túrt a hajamba. Bele mosolyogtam csókunkba, de nem váltunk el. Nem tudom meddig állhatunk ott a nappaliban, de biztos, hogy perceket. Elhúzódtunk egymástól, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Boldogság. Ennyi amit érzetem. Karjaimat köré fonom és megölelem, hogy tudja nagyon fontos nekem. Nem akartam elengedni.
-Induljunk.- suttogja számra, és nyom rá egy puszit.
-De veled akarok lenni.- nyafogok és a puszijából csókot formálok.
-Le késsük a fimet!- nyom el magától egy kicsit.
-Menjünk!- fogom meg kezét és húzom magam után. Út közben kiderült, hogy nem szereti a sablons "Leszel a barátnőm?" kérdéseket és én sem díjazom őket. Meg beszéltük, hogy nem is fogom meg kérdezni, mert elég egyértelmű, hogy ő a Barátnőm.
Tényleg az utolsó pillanatban estünk be a terembe, a film jó volt, bár néha elterelte a figyelmemet a mellettem ülő, izguló lány.

*Bella szemszöge*
Elly a telefonban is vidám és izgatott volt, ezért nem lepődtem meg mikor a nappalijukban találtam rá, a Lolly-ra táncolva. Vagy inkább őrülten ugrálva. Mindegy. Az egy hét alatt annyit voltunk egymásnál, hogy szabad bejárást kaptunk a másik házába. Mikor észre vette, hogy a küszöbön állok engem is rángatni kezdett.
El..ly..nyu..gondj..meg...-nyökögtem zötykölődve.
-Ja bocsi.- néz rám boci szemekkel mikor végre abba hagyta az ugrálást.-hoztad a cuccod.
-Aha, kint van az előszobában. De mondd mi az.
-Ne kapj sokkot! Scooter írt, hogy szerdán várnak mindenkit  a Golden Holtelben 4 órakor.
-Azt mondtad VÁRNAK?- kerekedik ki a szemem.
-Igen, Justin ő meg nem tudom még kik.- Jó oké, számítottam arra, hogy a meglepetés nem egy nekünk éneket dal lesz, de arra nem számítottam, hogy Just csak azért utazik ide, jóval a koncert előtt, hogy velünk találkozzon.
-Szóval, szerdán találkozunk Justinnal?-próbáltam meg emészteni az előbb hallottakat.
-Igen, azt kérte, hogy legyünk elegánsak és ne kapjuk sokkot a jelenlététől.
-Ez érthető, én sem tudnám elviselni- húzom el a számat mikor bele  gondolok a sok sikítozó rajongó látványába és jelnelétébe. Mi soha nem voltunk sikítozósok.
-Na? Film?
-Persze!- hajnali 3ig filmeztünk Elie szobájában. Közben kitárgyaltuk Justint, meg hogy vajon, lesz-e sikoltozós rajongó. Mindketten biztosak vagyunk abba, hogy lesz!
Megbeszéltük, hogy amint valaki elkezd sipákolni kinyírjuk, mert nem azért megyünk, hogy azt az akárkit csitítgassuk, nehogy rosszul legyen.
Tipikus csajos estét tartottunk, nem? Ja nem. Mi a kedvencünkkel való találkozásról és annak sikító rajongóinak kinyírásáról beszélgettünk. Ezt még mindig nehéz felfogni!

4/2

*Bella szemszöge*

Itt vagyunk nálam hatan. Szerencse, hogy anya -gondolom-számított ránk és annyi palacsintát sütött, hogy egy hadseregnek elég lenne. Bár lehet, hogy annak is számítunk.
-Na jó, ki milyet kér?-nézek végig a nappaliban ülő TV-ben mesét bámuló társaságra. Jó, én is közéjük tartozom. Imádom a meséket.
-Nutella- mondja először Barby.
-Nutella, ez milyen kérdéses volt?! Utálom az értelmetlen kérdéseket. Pufog Anne.
-Nyugi vaan, mindenki nutellára szavaz?
-Ühhüm- helyeselnek.
-Mennyivel egyszerűbb volt így..- nézek merengően a távolra. Ebből a pozícióból egy díszpárna zökkent ki, amit -mint rájöttem- Ryan vágott hozzám.
-Jól van na! Hozom már!- nézek rá, "dühösen", de mosoly kúszik az arcomra látva Ry boci szemeit.
Mire vissza értem meg tárgyalták, hogy a Hupikék törpikék 2. pont bele fér az időnkbe, ha addig míg eszünk nem nézzük. Ja és azt is megbeszélték, hogy evés közben is nézni fogjuk. Ki is van itthon?
-Jó étvágyat!-rakom le az utolsó tányért Ben elé.
-Köszi- néznek rám egyszerre. Nem szeretek a figyelem közép pontjában leni, ezért inkább gyorsan leültem.
-Na és akkor mi ez a szülinapi meglepetés? -kérdezi Ryan.
-Gondoltam meglepem egy kicsit, aztán sikerült nagyon.- nevet Elie. Tényleg nagyon meglepett!
-Azt értem, de hogy jött az ötlet?
-Láttam, hogy lesz ez a koncert, és szemet szúrt a dátum. Ezért kitaláltam, hogy ezt igazán meg érdemli.
- Mi is elkezdtünk gondolkodni de nincs semmi ötletünk. Neked nincs még valami a tarsolyodba?
-Nincs. De én is nyitva tartom majd a szemem.-csevegtek, mint ha ott sem lennék.
-Hé'.. egy itt vagyok! Kettő.. van még időtök! Három.. nem várok el semmit.-szólok közbe.
-Rendben, de tudod, hogy az nem fog bekövetkezni. Mármint a "semmit nem várok el!"-szólal meg Anne.
-Tudom, de addig is nyugi.
-Rendben, addig megnyugszunk még itt vagy.- kacsint rám Barby.

*Barby szemszöge*

Gondolkodok mi lehetne Belly ajándéka, de Ben közelsége nem segít. Nagyon nem! Lába hozzá simul az enyémhez és kezét átvettette vállam fölött a kanapén.
-Barb, kérsz még?-utal Bell az üres tányéromra.
-Ohh..nem. Ennyit sem lett volna szabad ennem.-rakom kezemet a pocakomra.
-Nem butáskodj! Így vagy tökéletes!
-Hát köszönöm.
-Csak igazság-kacsint, és a többiek felé fordul-Valaki kér még?
-Én- Ben
-Én- Anne, na ő tényleg tökéletes.
-Én- Ryan
-Hozoom- menekül Bella, mikor látja, hogy Ryan keresi a díszpárnát.
-Hidd el, így vagy tökéletes, gyönyörű vagy.-súgja fülembe Ben és  a mondta végén apró puszit nyom nyakamra, amitől libabőrös leszek.
-Köszönöm-súgom én is a fölébe és mielőtt elhúzódnék hozzá bújok a nyakához, és picit meg szívom nyakát.
Csúnyán nézne rám, de sokkal inkább a vágyat látom a szemébe.

*Ben szemszöge*

Barby jelenléte teljesen megbabonáz. Kezd egyre veszélyesebb lenni. Mármint kezdi meg "kihasználni" az előnyit, és azt, hogy tudja, baromira tetszik nekem.
-Ben, indulnunk kéne-teszi rá kezét az enyémre, ami a térdemen pihen.
-Menjünk.-kulcsolom rá ujjaimat az övére, látom, hogy meglepi, mert teljesen elpirul.-minden rendben.
-Igen..persze. Csak erre nem számítottam.. -utal a kezünkre.
-Ja, bocsi.-engedem el gyorsan, de ő vissza rántja, pont akkor elvett kezemet.
-Nem mondtam, hogy zavar.- fogja meg újra a kezem.
-Menjünk, mert Bella bezár minket.- Kézen fogva sétáltunk a parkig. Nem tudom, hogy most mi van. 1 hónapja ismerem-beiratkozáson már találkoztunk és beszéltünk is párszor-és már akkor is nagyon tetszett.
Mikor el hívtam moziba, nagyon féltem, hogy nemet mond. Remegett a kezem, ilyen még soha nem volt.. soha nem féltem a vissza utasítástól. Nagyából fél percet gondolkodott, utána a nyakamba ugrott és igent mondott. Megszoktam, hogy fogja a kezem, jó érzés.
-Mész te is?- néz rám gyönyörű szemeivel.
-Nem, ma veled akarok lenni.. esetleg később.- tekintete teljesen magéba zárt és úgy éreztem meg kell csókolnom. Nem tettem. Ezzel még várni akarok.
Barby is számított rá, mert elpirult. De mikor nem csókoltam csak puszit adtam arcára nem csalódottságot láttam szemeibe. Sokkal inkább büszkeséget és csodálatot. Én is csodálkoztam, hogy sikerült meg állnom. Szinte vonz mit egy mágnes. Ő annyira más.

*Barby szemszöge*

Ben majdnem meg csókolt, de csak majdnem. Büszke voltam rá és csodáltam, mert vissza tudta fogni magát. Jól esik, hogy tisztel. Más ennyi idő alatt már biztos rám mászott volna.
-Tudod már, hogy mit nézünk?-töröm meg a kínosnak nem mondható és csendnek sem  mondható kínos csendet.
-Aha, Step up 4. Láttad már?
-Nem, csak a 3.-ig. De imádom.
-Mi ugyan olyanok vagyunk? A kedvencem.- láttam rajta, hogy meg lepődött azon, hogy szeretem.. pedig azt még nem is tudja, hogy 3 éve hip-hopozok.. rá ér még megtudni.

*Zack szemszöge*

Holnap meg ismerem Lillát. Nagyon izgatott vagyok. Vettem neki egy "Sister"-es nyakláncot. Sophie pedig "Love" fel iratút kap. De mikor kapja meg? Meg várom még egyedül lesz. Ilyenek jártak a fejemben, mikor láttam, hogy Barátnőm éppen Barby-nak adja át a deszkáját.
-Édes egyetlen Sophianna! Ide jössz hozzám?- kérdezem kiskutya szemekkel, bár tudtam, hogy úgy is oda jött volna.
-Itt vagyok Édesem! Mondjad.
-Semmi csak..-kutatok a zsebemben a megfelelő díszdobozt keresve- ezt szeretném adni.- nyújtom felé a kinyitott dobozkát.
-De hát...ez gyönyörű! Minek köszönhetem?-csodálkozik aranyosan.
- Annak, hogy vagy nekem!
-Köszönöm!-csókol meg mámorítóan
-Én köszönöm, hogy elviselsz.
-Ez nem kihívás. Segítesz?-fordít nekem hátat, hogy betudjam kapcsolni új nyakláncát.
-Persze.-miután be kapcsoltam vissza fordult. Elképesztően nézett ki.-Gyönyörű vagy! És nagyon jól áll.
Beszélgettünk még erről-arról.
-Hogy sikerült rávenni Barby-t arra?- mutatok a deszkán egyen súlyozó csajszi felé.
-Nem tudom,Ben érte el..nagyon jól kijönnek..kíváncsi leszek mi lesz ebből.
-Te kis kíváncsi! Vigyázz, hamar meg öregszel!
-Naa, de te velem öregszel.
-Ez is igaz!
Fél 11-kor indultunk haza. Addig Barby-t próbáltuk meg megtanítani fent maradni a deszkán.. A végén már kemény két percig sikerült neki. Igaz, ahhoz képest, hogy csak három órája volt és Ben folyamatosan "zaklatta" valamivel, ügyes volt. Én a maradék időt szerelmemmel töltöttem, régen nevettünk már ennyit mint ma, és a Hupikék tőrpikék-es palacsintázásról még le is maradtunk.

 Ui: Komizni, pipálni és feliratkozni ér!:) Köszönöm!:)

4/1 rész

Szeptember 5.

Bella

*Bella szemszöge*
Végre péntek!
Ezzel a gondolattal ébredtem. Szeretem ezt a napot, már tegnap megbeszéltük, hogy ma maradunk a szokásos programnál. Holnap meg megyünk és megvesszük Ben deszkáját, mert eddig általában az enyémet kérte kölcsön.. azzal pedig nem mert kibontakozni. "Nehogy eltörje". Hiába mondtam, hogy nem olyan könnyű az. A többieket is tanítottam, de ez nekik főleg ismétlés volt.
Megint elszaladt az idő, ezért sietnem kell. Épp, hogy készen lettem mikor csöngettek.
-Meglepetés. -ugrik elő Elie (ja igen, ő is csatlakozott hozzánk)- két JB koncert jeggyel.
-Ezt hol szerezted?- veszem ki a kezéből, az egyik felém tartott jegyet.
-Hol szereztem volna!? Rendeltem.
- De mik ezek a csillagok? - utalok a kis"lap" sarkában lévő jelre.
-Nem tudom,  de azt írták, hogy szerencsések vagyunk, mert meglepetés vár ránk.
-Szóval...értelmezzük. Te rendeltél két jegyet, azért, hogy meglepj engem, erre te is kapsz egy "kis" meglepit?
-Igen, a lényeg ez.
- És ez mire kapom?
-Hát, a szülinapodra, mással nem igazán tudlak meglepni-néz a kezemben tartott jegyre.
-Nem vártam volna el semmit. De honnan tudtad mikor lesz?
-Facebook! Mindig megnézem, hogy kinek, mikor van a szülinapja, hogy -esetleg- ha készülni szeretnék meg tehessem. A tiéd pont jókor jött, mert nem tudtam volna mást kitalálni.- hallgatom elképedve. Utána nézett, gondolkodott, cselekedett. Most ismertem meg, de ez nagyon aranyos volt tőle.
-Köszönöm! -ugrok a nyakába- nem hiszem el , hogy meg vetted.
-Jójó, a tiéd, hisz ott van a kezedbe. De indulnunk kell.
-Sophie-ék merre járhatnak ??
-Ott-mutat a hátam mögött lévő irányba, mert hogy az ölelés közben arrébb vándoroltunk.
- Becsengetésre épp hogy oda értünk, de a tanárnő még nem volt bent. Gyorsan levágódtam a helyemre Barby mellé. Ő ma korábban jött Ben miatt. Nagyon össze melegedtek a héten.
-Na mi újság Bennel?
- Jól meg vagyunk, holnap este moziba megyünk.
- Zsíír.. szorítok. Mit nézetek?
-Majd ott kiderül.
-Jó napot!-lépett be  tanárunk-Elnézést, megbeszélés volt. Ma szabad elfoglaltság. Én addig elintézem a még kimaradt teendőket.
-Vándorolhatunk?-kérdezi Ben.
-Természetesen.
-Köszönöm.
Ben fel pattant és kezében a székével letelepedett mellém. Pár perccel később -miután lerázta Andrew-et, nagyon rá szállt- Elie is csatlakozott.
-Meg sem kérdeztem rá érsz-e?!!- néz rám kedvesen.
-Mire ér rá?- kíváncsiskodik Ben.
- Meg lepett egy Justin-koncert jeggyel. Amivel nyertünk még egy meglepetést.-nevetünk fel egyszerre.
-Ezt most nem értem.- értetlenkedik Zack.
-Mit? Kaptam egy koncert jegyet tőle-mutatok az említett lány felé- a szülinapomra, és mivel mi ilyen hiperszuper szerencsések vagyunk, bele esünk abba a pár rajongóba aki valamiféle meglepetésben vehet részt.-magyarázom.
-Állj, mikor van a szülinapod és mikor lesz a koncert?-néz rám Ben.
-Október 24.-válaszol neki Barby
-Mindkettő?-kérdez vissza Ben.
-Pontosan.- nézek rá.
-Rendebeen.
-Délután akkor deszkázás?
-Ahham, de mi később együnk.-mondja Sophie Zackere nézve.
-Mi is csak háromra megyünk nem?- Nézek Elie-re.
-De, többiek?
-Akkor mi is.- bólint rá mindenki.
-Akor nem szóltam.-nevet Sophie erőltettem.

*Sophie szemszöge*
Beszélnem kell Zack-kel, tudom, hogy nem könnyű neki, de az anyukájának sem lehet könnyű. Ki derült, hogy édes apjának egy évvel a születése előtt volt egy románca, amiből gyermek is született. Igen, barátomnak van egy 16 éves nővére. Mindenkit sokkolt a hirtelen hír, de őt annyira, hogy nem szól hozzá az apjához. Vagy csak amit nagyon muszáj. Tegnap este Kate -Zack anyukája- sírba hívott fel, hogy Zack a szobájában röhög valami filmen, de az apjával nem beszél. Meg ígértem, hogy beszélek vele, mert most már látom megenyhülni.
-Soph, le jössz büfébe?-zökkent ki gondolkodásomból Bell. Tuti látta rajtam a szomorúságot és az értetlenséget.
-Persze mennyünk.-erőltetek mosolyt az arcomra. Remélem nem vicsor lett! Amint kiértünk a teremből Bella maga felé fordított.
-Sophie, mi baj van?
-Semmi nincs- újabb mű mosoly.
-Lehet hogy őket-mutat a terem felé- át tudod verni, de engem nem. Tudod, hogy nagyon meg ismertelek a nyár alatt. Vagy legalábbis annyira, hogy tudjam, az előbb nem mondtál igazat.
-Nem mondhatok semmit. Még. De délután ígérem elmondom.
-Rendben.
-Megyünk büfébe is?
-Ha már ki jöttünk.- von vállat aranyosan.
Belly a szokásos kakaós csigát és jeges kávét ette. Én  hosszas gondolkodás után a hamburger mellet  döntöttem.
Talán vissza kéne vennem az evésből? Áh..Zack így szeret..ez a lényeg.

Zack

*Zack szemszöge*
3 napja kiderült, hogy van egy fél tesóm. Ez még nem is lenne baj, ha nem születésem előtt közel egy évvel lépett volna félre apa. Fél évvel idősebb nálam! Már kezdem kiheverni és meg emészteni az információt, de nehéz! Nem haragszom már apura, de nem beszélek vele.. ennyit minimum megérdemel.
Sok kérdés merült fel bennem. Miért nem volt neki elég jó anya? Miért nem vigyázott? Miért nem mondta el?Tudott egyáltalán Lilláról?
Természetesen szeretném meg ismerni őt, mert mégis csak a Nővérem. Lilla Live-nak hívják és idén lesz 16. Ahogy én is.
Gondolataimból Sophie édes hangja rántott vissza.
-Édes, ugye nem baj, hogy nem velük megyünk.
-Nem, de elmondod miről szeretnél beszélni velem?
-A nővéredről...
-Vele minden rendben, holnap találkozok vele. Beszéltünk telefonon.
-..és apukádról.
-Ő is él.
-Hát ez az! Él, de te tudomást sem veszel róla!
-Délután megbeszéljük.-bújok közelebb hozzá és egy puszit nyomok a nyakára. Tudom, hogy ez a gyenge pontja.
-Hozzánk megyünk okés?
-Rendeben.- bújok hozzá édesen, remélve, hogy ezzel kár pótlom kicsit a -felesleges- fáradozásáért.

*Bella szemszöge*
Aggódok Sophie.ért. Látom, hogy baj van, és csak remélni tudom , hogy nem Zack-kel. Bár nem hiszem, mert most is ugyan úgy össze bújnak mint eddig. Nem tudom. Remélem minden rendben van velük.
- Jól van, van még 20 perc, de menjetek csak. Viszont látásra!
-Viszontlátásra. -felel az osztály tanárnőnk kijelentésére.
- Barby jössz hozzánk vagy haza mész? - nézek a mellettem ülő vörös hajú szépségre.
.Nem tudom, nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz! Jön Elie is. Még dél sincs. Beszélgetünk meg palacsintázunk?
-Palacsinta? Hol?- szól közbe Ben.
-Nálunk! Gyere te is!
-Rendben.- válaszol.
-Akkor már Ryan- éket se hagyjuk ki. Ry, gyertek ti is palacsintázni.
-Oké, mehetünk.-mondja Anne, mivel Ryan újra Bennel és Zackel van elfoglalva.
- Sziasztok!- köszönünk, mikor végre a fiúk is hajlandóak el szakadni egymástól.

*Sophie szemszöge*
-Zacky, oké, hogy haragszol apukádra, de ez így nem megy. Kate teljesen össze omlott. Tegnap sírva hívott fel, hogy nem bírja ezt a hangulatot. Apukád is ember hibázik.
-De ekkorát? Soph, van egy testvérem! Nem mondom, hogy nem örülök, mert de. Sőt mint mondtam holnap találkozunk, csak kérdés, hogy mit fog gondolni rólam. Apában csalódtam.
-Ne butáskodj! Ismerd meg..aztán majd meg látjuk.- mosolygok biztatóan.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy. Szeretlek.-Fél éve vagyunk együtt és nem sokszor hallottam még tőle ezt a szót.
-Én is... szeretlek.-pirulok el teljesen.
-Amúgy Lilla téged is szeretne meg ismerni. És még holnapig gondolkodom apa "büntetésén".
-Mi van?
-Mi, mi van? Meg tréfálom. Ennyit minimum meg érdelem a "nem beszélek veled, mert utállak" színjáték mellett. -neveti el magát.
- Szóval az előbbi, hogy haragszol rá meg...
- téged is meg kellett vicceljelek.
- Gonosz!- ölelem meg boldogan. Komolyan rám ijesztett hogy nem akar beszélni még jó ideig az egyik legfontosabb családtagjával.
-De ez így volt, jó. Haragudtam rá, tegnap estig. De rájöttem, hogy ezen nem lehet változtatni. Nézzük a jó oldalát. Van egy testvérem! -mondja teljesen más hangnemben mit az előbb. Valljuk be nagyon jó színész és még annál is gyorsabban változik a gondolkodás módja.


Ui.: A komikat, pipákat, feliratkozókat szívesen fogadom..még mindig. /A képek nem hasonlítanának, ezért bocsánat!/ Holnap jön a 4/2.. kicsit előbbi időpontban!
Ölellek titeket. <3

3.rész

Bella.

Szeptember 2.

Egy újabb sulis reggel, bár ma nyugodtabban keltem, az idő ponttal még mindig nem vagyok megelégedve. ez és még haszonló gondolatim között készülődtem.
Ma már hatan megyünk. A végén még a fél osztály tőlem fog indulni. Öt perc és itt vannak a többiek, szóval nincs értelme bekapcsolni a gépet. Inkább meg lesem anyut a konyhában.
-Jó reggelt!-köszönök vidáman, de álmosan.
-Szia Kincsem! Mikor indulsz?
-Hát ha minden igaz, 2 perc. -nézek az órára.
-Szerintem most indulsz. Ott jönnek Sophie-ék.-Mutat ki az ablakon.
- Meg kel várnunk még Barby-t!
-Róla még nem hallottam. Új osztálytárs?
-Ühhüm, de megyek. Szia Anya!
-Szia Belly - nyom gyorsan egy puszit homlokomra, mielőtt elmennék.
Elindulok az ajtó felé, de mielőtt kinyithatnám, kivágódik és az öt idióta áll ott és közben kiabálnak.
-Meglepetés!
-Nektek is jó reggelt.-nevetek- Szerintem ez tökéletes ébresztő volt az utcában lakóknak.
-Egyet értek!- nevet Barby is.
-Indulhatnánk? Soha nem fogunk oda érni.- Toporzékol Ryan.
-Igen, ha abba hagyod indulunk.-válaszol neki barátnője.
Elindultunk-a még- üres táskákkal  az utcán. Mikor beértünk már mindenki ott volt, kivéve a mi hatosunk. El foglaltunk a helyünket, és örömmel fogadtuk, hogy még ma is csak osztályfőnökik lesznek. Pontosan 7.45-kor belépett az osztályba Miss Cole.
-Jó reggelt!-köszönt vidáman-ma folytatjuk az ismerkedést. Először is rendeződjetek 10 fős csoportokba. Ha lehet ne úgy rendeződjetek, hogy csak barátokkal legyetek. -nézett ránk.
Két felé szakadtunk.
Az egyik csapat így nézett ki: Anne, Zack,Ryan, Abby, Effy, Dave, Jane, Ciara,Bill
A másik: Sophie, Barby,Bobby, Ben, Mett, Andrew, Elie(Elisabeth),James, Bella(én)
Így sikerült. A játék lényege az volt, hogy a 10 fős csapatokon belül párokba rendeződtünk, és ennél több dolgot kellett elmondani a párodnak. Neki pedig elmondani a többieknek. Elisabeth sok mindent mondott. Nem sok mindent jegyeztem meg. Nagyjából 8 perc után szólt az ofő, hogy kezdhetjük.
-Bella kezditek?- Kérdezi Ben.
-Persze. Szóval Elie Justin rajongó és egy napon meg szerzi magának. Kb. 10 percre  lakik innen. A szülei elváltak, ő az anyukájával él aki sokat dolgozik, ezért sokat van egyedül.- Mondtam amit megjegyeztem.-Te jössz-bököm oldalba kedvesen.
-JóJó, Belly is szereti Jus-t és ő is szívesen elmenne egy koncertjére, szülei elváltak és nevelő apja munka helye miatt költöztek ide. Ja és kb 5 percre lakik. - hadarja.
Utánunk még négy pár jött, őket is meghallgattuk és rengeteget nevettünk.
Persze ezek után a szabad foglalkozást választottuk és vissza ültünk a helyünkre.
-Srácok! Ma is mentek deszkázni?-néz ránk Ben.
-Megyünk?-kérdezem én is.
-Persze, ez megint milyen kérdés?! Attól még, hogy suli van mozogni kell!-válaszol Ryan, mire mindenki elneveti magát.
-Oké, akkor kettőkor?
-Ühhüm- bólogat Sophie.
-Ömm.. még egy kérdés, vagy inkább kérés, valaki eljön velem deszkát venni? Én is kedvet kaptam.
-Aha, Bella elkísér-vágja rá Ryan. Szerencséje, hogy nincs programom.
-És Barby!-nézek az említett lányra, aki hálásan néz rám. Tegnap azt is megbeszéltük, hogy neki nagyon bejön Ben.
-Köszi, akkor kettőkor jó nektek?
-Ahham, gyere hozzánk. Este írok címet.
-Okkés, akkor majd írj. -és ezzel lelépett.
Barby mosolyogva áradozott, hogy milyen jól néz ki és hogy mennyire hasonlít Niall-re. Ha jobban meg nézem tényleg! A négy óra gyorsan elment, szó esett mindenről, így az én "rajongásom" sem maradhatott ki. Hát igen, erről eddig senki nem tudott. Elmondtam nekik mindet. -Elie szó szerint öröm táncot járt, hosszú éveink lesznek az biztos.-
Az ötödik óra után Barby-val indultam haza, akinek nem volt kedve haza menni így behívtam. Úgyis együtt megyünk vissza. Beszélgettem vele is Justinról. -Miért olyan érdekes ez?- És mikor már majd nem azt hittem, hogy csak a szokásos köröket futjuk érdekes információt osztott meg velem.
-...és képzeld el, október 24.-én  itt koncertezik.
-Tényleg?! ezt nem is tudtam- mondtam remélem semleges hangon. Abba hagyta ezt a témát inkább anya főztjéről áradozott. Igaz ami igaz, anya nagyon jól főz.
Kettőre vissza érünk a sulihoz, ahol már a többiek vártak ránk.
-Sziasztoooook!-vetette nyakamba magát először Sophe majd Anne.
-Vááááá..nem..kapok..levegőt.-nyafogok Anne szorításában.
-Jol van na, téged sem ölellek meg többet- ezzel átvándorolt a mellettem álló Barby-hoz.
-Menjünk már- nyafog most Ben- soha nem jutunk el a parkba, pedig imádom nézni amit művelsz.

*Barby szemszöge*

- Ben, nyugi megyünk-szól rá Bell.
-Tudjuk ám, hogy te is csak egy ölelést akarsz-mondja Sophie és Ben nyakába ugrik, magával rántva Anne-t és engem is. Ben vissza ölelt minket, de mivel én voltam  középen én kaptam a legnagyobb felületet belőle. Amit nem bántam.Sőt..
A többieket rég elengedte, de engem még mindig ölelt. Akár hányszor próbáltam elszakadni tőle vissza rántott. Így hát együtt maradtunk végig, hogy kiengeszteljem a nagy nehezen elért elengedés miatt. A legnagyobb meg lepetésemre a parkba is leült mellém a padra és beszélgettünk tovább.
-Ben vagy Barby, nincs egy zsepitek? -szalad oda Ryan és ahogy látom vérzik a térde.
-Tessék- nyújtom felé az említett papír darabot- de mit csináltál?
-Áhh.megpróbáltam a lehetetlent, le akartam nyomni Bellát.
-Ahhaa, és elestél..
-Na ná, olyan trükköt mutatott amit még soha nem láttam, de megtanulom.
-Sok sikert!
-Kösz!- és már futott is vissza tanulni.
-Te mikor kezded el?- nézek Beny-re
- Hát szombaton meg veszem a deszkát -veletek- aztán remélem már vasárnap. Te nem kezded el tanulni?
-De hogy is, nekem ez nem menne.
-Miért ne menne? Csak próbáld meg.
-Majd a te deszkáddal, a többiekét nem akarom eltörni.
-Bezzeg az enyémet igen?
-Alap, csal a tiédet.
-Szerintem fuss!-néz rám szigorúan, amiből arra következtetek, jobb ha követem az utasítását. Ezért futásnak eredek.
Sajnos sokkal gyorsabb nálam, így a nagyjából 10 méterre lévő szökőkút mellet utol is ért. Semmi jóra nem számítottam mikor felkapott és lépett velem előre párat, ezért erősen a nyakába kapaszkodtam. Ennek a tettemnek köszönhetően mindketten a vízben landolunk. Erre a hangara - csobbanásra- mindenki fel kapta a fejét és felénk siettet megmenteni minket.Pedig csak én vagyok az áldozat.

 *Ben szemszöge*

 *Ben szemszöge*
Nagyon jól érzem magam Barby-val-, de mikor azt mondat csak az én deszkámat törné el, felháborodást színlelve üldözni kezdtem. Pont a szökőkút mellet értem be, és szembe jutott, hogy miért is ne ijeszthetnék rá? Felkaptam és léptem előre párat, arra viszont nem számítottam, hogy nem látom hova lépek, ezért mind ketten a vízbe esünk. Ahhoz képest, hogy rajta landoltam nem hisztizett, sőt szinte rögtön fordított a helyzetünkön és a csípőmre ült-éreztem, hogy ezt nem kéne, de hagytam- ő tovább "fojtogatott".
-Ezt azért mer felkaptál-fröcskölt az arcomra.
-Ezt azért mert bele dobtál- fröcskölt még egyet.
-Ezt azért, mert -emeli fel a kezét, én pedig reflex szerűen csukom be a szemem, de a fröcskölés helyett, Barby testét érzem az enyémhez simulni.- nem engedted, hogy megüssem magam.
Meg lepődtem, de természetesen vissza öleltem. Ott feküdtem a szökőkútban rajtam egy csodálatos lánnyal. Ebből az idilli pillanatból Zack utasítása zökkentett ki minket.
-Jól van, nagyon édesek vagytok, de gyertek ki, mert megfáztok.
-Dehogy fázunk! Én puhán és melegen fekszem- mondja Barby, mire én elképedve nézek rá.
-Mi az hogy meleg?
-Hát az , hogy nem hideg. -ezzel felpattant rólam és futni kezdett. Nekem viszont eszem ágában sem volt kergetni őt. Míg én is kimásztam eltűnt, viszont amint fel álltam éreztem, hogy valaki fel ugrott a hátamra és jó reflexeimnek köszönhetően elkaptam a lábát nehogy leessen, hiszen sejtettem ki az.
8ig kint voltunk, aztán haza indultunk. Addigra meg is száradtunk. 10-re kerültem ágyba és szinte rögtön elnyomott az álom.

Ui.: Szeretnék kérni pár meg jegyzést, hogy tetszett e ez a rész!:)

Köszönööm!:) <3 

2, rész

 Itt az új rész, nem papolok sokat! Csak annyit szeretnék kérni, hogyha tetszik a rész iratkozz fel rendszeres olvasónak. Köszönöm. Jó olvasást!

 Love me like you do.~

Szeptember 1.

Reggel 7-kor csörgött a telefonomon az ébresztő, hogy fel kéne kelni. 5 percen belül 4 " Bella éééééébrrrrreeeedddj!" üzit kaptam. igen ők is nagyon jól tudják, hogy az alvásban legyőzhetetlen vagyok. Kedves volt tőlük, de ma nem tudnék aludni.. kíváncsi vagyok az osztálytársakra. Vissza írtam mindenkinek, hogy ne parázzanak éberen vagyok és neki álltam készülődni.. igen. Talán ezt utálom legjobban az iskola kezdésben, ki kell öltözni!! A magassarkúval semmi bajom, abban hétköznapokon is szoktam járni, de a szoknya... borzalmasan nézek ki benne! Természetesen anya nem engedi meg hogy nadrágba legyek, mert "jó idő van, ezért semmi okom a beöltözésre". Rendesen kicsípetem magam.. úgy éreztem magam mint egy titkár nő.. főleg azért mert most nem volt kedvem lencsét berakni így maradtam a szemüvegnél. Így még Sophie-ék sem láttak, ebből óriási nevetés lesz. 3 perc és itt vannak, addig meg iszom a tejeskávém.
Épp hogy  végeztem mikor csöngettek.
4 kiöltözött barátommal találtam szemben magam.. nagyjából 5 percig álltunk az előszobában és egymásra mutogatva fuldokolva nevettünk. Valljuk be, jól néz ki, de ez nem a mi stílusunk.
- Sziasztok! - köszöntem, miközben törölgettem a talán kicsit elkenődött sminkemet.
- Üdv!- viszonozták egyszerre.
-Anya, elmentem! Majd jövök!- ha ezt nem hallotta meg akkor semmit sem! De úgy látszik hallotta mert vissza kiabált.
- Jól van kincsem! Sok sikert nektek!
- Köszönjük!- mondtuk egyszerre. 35-kor már a suliban voltunk. Hát tényleg 5percre lakunk a sulitól.
Elfoglaltam az első padsort mögöttem a két párocskával. Szinte rögtön le ült mellém egy vöröses hajú magas csajszi.
- Szia, bocsi, nem baj a melléd telepedek?-kérdezi
-Szia, nem dehogy! Legalább nem ülök egyedül.!
- Amúgy Barby vagyok.-nyújtja felém kezét.
- Isabella, de csak Bella-nak szólíts. - viszonozom gesztusát.
- Oké, szóval Bella. Itt laksz a közelben?
-Igen, az utcában.
- Szóval te is Menee street-i vagy.
-Ahha, te is.?
-Igen.
- Ha van kedved jöhetsz velünk.
- Persze, csak majd mondj teljes címet.
- Rendicsek- nézek hátra közben a párok felé ezzel megzavarva az enyelgést- Holnap 6-an jövünk.
-Zsír!! - mondják és csókolóznak tovább, én csak nevetve vissza fordulok Barby-hoz és beszélgetünk becsengetésig.
-Jó napot! - Köszön határozottan az ofő, de látszik rajta, hogy nem az a szigorú alkat.
-Jó napot kívánok!- kántáljuk egyszerre. Brr..ezt nem szeretem.
-Eva Cole vagyok, de szólítsatok Miss Cole-nak. Szeretnék egy rövid bemutatkozást mindenkitől. Kezdjük Bellával.
-Okké, szóval Isabella Smith vagyok, de nem szeretem, ha a teljes nevemen hívnak ezért csak Bella és hasonló becézések. Eddig Magyarországon éltem idén költöztem Londonba nevelő apám új munkája miatt. Igen, a szüleim elváltak apukám a magyar. Imádok deszkázni és fotózni, A mögöttem ülő négy bolond tanácsár jöttem ide.- mosolyogtam, mire a többiek felnevettek.
Utánam még 20 név következett.. Ebby, Effy, Dave, Drew, Jane, James, Jhon, Bill, Bobby, Matt, Andrew,Barby,Ben, Ciara, Elisabeth és a barátaim. Arcokat még nem tudok párosítani a nevekhez, de legalább megjegyeztem őket.! Mire befejeztük ki is csöngettek.
-Jól van, becsöngetés után folytatjuk az óra rendel.-mondata az ofő és kiment.
-Sziasztok! Jött oda hozzánk egy eléggé pláza cicás csaj.- Milyen Magyarország?
-Én szerettem ott lakni, Pécs csodálatos.!
-Mindig szerettem volna el jutni oda.
- Én csak ajánlani tudom, ha lesz lehetőséged látogass el.!
- Természetes.
-Bella, jössz büfébe?!!- kiabál Ryan.
-Igen.-válaszolok hasonlóan.  Azt hiszem ez volt az igazi bemutatkozás.
Kakaós csigát és jegeskávét ittam..meleg van még a teához és a forró csokihoz. Miért van egyáltalán szeptemberben forró csoki? Ezt nem értem.
-Délután deszka?-néz rám Zack
-  Ez kérdés? Naná!- mire fel értünk be is csöngettek.
-Na akkor, ezen a héten osztály főnökik lesznek ma holnap és pénteken. Szerdán és csütörtökön gólya tábort pótolunk- Lett volna gólya tábor?- ma és holnap 5 pénteken 4 osztály főnöki lesz. A gólyatábor hosszúsága csak tőletek függ.
-Zsír!- nyilvánul meg Zack.
-Az óra rendet kinyomtatom.. húzós lesz, csak szerdán lesz 6 órátok, pénteken és hétfőn 9, kedden és csütörtökön 7 lesz. Ne ijedjetek meg! Jövőre jobb lesz! A következő 3 órában lesz az ünnepség utána pedig 2 órátok van ismerkedni.
Az ünnepség baromi vicces volt, mármint nem maga a megnyitó, inkább Ben Zack és Ryan baromkondása. Szerintem ők teljesen össze barátkoztak. Félő, hogy ők lesznek a suli szép fiúi. Kár hogy 3ból 2nek barátnője van.
A következő két órában beszélgettem Barby-val, aki 3 házzal lakik arrébb mint én és 1D rajongó, Elisabeth-el akit csak Elie-nek hívok, mert jobban illik rá, ő Justin Bieber rajongó, -erre kikerekedett a szemem, de nem láthatták, mert én közeben rajzoltam-. Dave-vel aki Eminem rajongó ennek is örültem, mert őt is szeretem és beszélgettem Ben-nel is aki Tkyd rajongó. Na erre felkaptam a fejem. Tkyd magyar rapper, és nem igazán értettem, hogy hogyan szerethetni, hiszen annyira nagy neve még nincs. Elmesélte, hogy egyik évbe a Balatonnál nyaraltak és ott mutatta egy srác neki. Megkért, hogy segítsek neki, mert hiába tanul magyart..nem mindig érti, ezért fordítsam le neki. Szóval ma zene hallgatós estém lesz, mert mindenki meg ígérte, hogy át küldi a kedvencét, és ugye Ben-nek is fordítok.
Meg beszéltük azt is, hogy eljönnek megnézni a deszkázást, kettőkor találkozunk a suli előtt. Hamar elment az idő.. egyre otthon voltam, gyorsan ettem aztán indultam is vissza a sulihoz. Három negyedre ott voltam, de Barby és Ben már a suli előtt beszélgetett, vagy inkább veszekedtek. Ezt csak közelebbről tudtam meg állapítani.  Barby arról szerette volna meggyőzni Tkyd rajongó társunkat, hogy a One Directon-nél nincs jobb. Aztán jött Elie aki bedobta a témába Justint is, szóval már két lány akarta meggyőzni Bent arról, hogy az ő kedvencük a legjobb.
Engem is megkérdeztek, de mikor közöltem, hogy nekem mindegy, én mindegyiket szeretem érdekesen néztek rám.
Elmondtam nekik, hogy Justint régóta szeretem -erre Elie majdnem örömtáncot járt- aztán folyattam a 1D-vel amiről elárultam, hogy van olyan számuk, hogy woooow *.* és imádom, de Harry és Zyan a kedvencem -most Barby kezdett el ugrálni.- Aztán folytattam Tkyd-del, akiről annyit mondtam, hogy volt barátom kedvence és rajtam maradt.  Nem szeretem Bee-t emlegetni, hiányzik, de mióta eljöttem csak 2szer beszéltünk. Ben látva, hogy ez engem elszomorít nem csinált semmit, csak kedvesen elmosolyodott, jelezve, hogy ő is örül. Míg erről beszélgettünk oda is értünk a parkba, mert Soph írt, hogy ők inkább oda mennek. A végén még mindig arról volt szó, hogy Ben hallgasson meg legalább egy számot mindkét kedvenctől és ebbe bele is egyezett.
-Sráááácooook!- futott felém Sophie és mire feleszméltem már a nyakamon lógott.
-Sziasztok!- Köszönünk mi is.
- Bell Te kezdesz, Te vagy a profi!
- Na ebben nem vagyok biztos- biccentek a fiúk felé.
-De én igen! Na menj! Ők-mutat a hátam mögött állókra- miattad jöttek.
Tényleg? Ezt jó tudni!
-Megyek máááár!
7-ig voltunk kint, mert rájöttünk, hogy holnap is suli van.. Mire haza értem és bekapcsoltam a gépet facebookon 15 ismerősnek jelölésem volt, valamint 8 üzenetem.. szóval elküldték a zenéket. És igazam volt. 9kor raktam be az utolsó számot ami Justintól a Lolly volt. Csodálkozom, hogy anya nem jött be megnézni jól vagyok-e.. szét nevettem a fejem. Jus szerintem nem a videoklip-ben  látható színes nyalókákra gondolt. Fél tízre lenyugodtam és lefeküdtem aludni, mert holnap megint korán kelés van. Hogy én hogy fogok hozzá szokni ehhez?!

1 rész.

Sziasztok! Íme az első rész. Tudom, hogy csak most raktam fel a bemutatkozást, de szerintem az nem olyan mint ha egy rész lenne! Jó olvasást nektek! Legyetek szívesek hagyjatok nyomot magatok után!

Köszönöm!

 Isabella Smith vagyok, 15 éves. Idén költöztem Londonba, eddig Pécsen éltem a szüleimmel, de most vissza tértünk a gyökerekhez. Anya Londonban született aztán leköltözött 18 éves korában Pécsre az egyetem miatt. Ott ismerkedett meg apával, de elváltak születésem után 3 évvel. Most nevelő apám új munka helye miatt költöztünk vissza. Szóval én Magyarországon születtem ezért jól beszélem azt a nyelvet és az angolt is. Anya általában az ő anyanyelvén szólt hozzám, hogy szokjam, de ő is tud magyarul.
A nyár első havában érkeztünk, ott kellet hagynom mindent. A barátokat, az emlékeket, a kiszemelt suli és a szeremet.
Két és fél hónapja vagyunk itt, az óta szerezem új barátokat Spohie-t  és Anne-t, imádom őket. Segítettek hozzá szokni a londoni időjáráshoz. A hobbink a deszkázás és nekem a fotózás. Rengetem képem van a csajokról és a városról is. Meg hát ott van Ryan és Zack ők is deszkáznak.. és nagyon jól pózolnak.
Mellesleg Sophie Zack, Anne pedig Ryan barátnője.
A suli holnap után kezdődik, mid az 5-en egy suliba megyunk, média szakra. Mindenki a médiában tudja elképzelni a jövőjét Zack és Anne weblap szerkesztők szeretnének lenni, Sophie műsor vezető, Ryan operatőr,  én pedig a fotós-ság világában.

Agusztus 31.

Ma izgalommal ébredtem, hiszen holnap megismerem 10 további osztály társamat. 15-en leszünk egy szakon, de össze vonnak mindet egy másikkal, mert a 15 fő túl kevés lenne.
Szerencsém van hogy felvettek, hiszen jóval a határ idő után jelentkeztem, de sikerült.
Ma megyünk a könyvekért, aztán a nyár utolsó napján elmegyünk deszkázni, ezen túl kitudja milyen gyakran jutunk ki.

pár órával később...

Most értünk a gimibe, furcsán néztek rám..
nem csodálom, lányokat nem sűrűn látnak gördeszkával a kezükben!
-Jó napot!- köszönök illedelmesen a könyvtárosnak aki eligazít, hogy hova menjek a könyvekért.
-Név, lakcím..-néz fel rám, de meg akad a szeme a deszkámon - ugye nem ezzel szeretne iskolába járni Miss...?
- Smith, és nem. - Persze, hogy de! Nem fogom anyuékat ugráltatni! Épp elég, hogy most elhoztak.
-Rendeben, akkor név, lakcím, szülők neve. - mondja nem túl kedvesen.
-Isabella Smith, Menee street 13, Anette Smith és Peter Lango.- válaszolok nyájasan.
-Média, 9.a?
-Igen .
-Akkor menjen fel a lécsőn és vegye át a könyveget a B2-es teremben.- nyújtja át a  lapot amit az előbb keresett.
-Köszönöm, Viszlát!-mosolygok kedvesem, amire viszonzásként egy morgást és egy vicsort kapok. Azt hiszem ez volt a köszönése.
Felmentem és ott -egy jóval kedvesebb- fiatal nő fogadott, valószínű ő az osztály főnököm.
-Jó napot!-ismételem meg az 5 perccel ezelőtti mondatomat.
-üdvözlöm Miss.. Smith!- néz le a lapomra. Úgy tűnik én vagyok az utolsó a médiások közül, de még legalább 8 könyvcsomag van, amiben van biosz könyv is. Szóval a biológiásokkal leszünk össze vonva.
-Jöttem a könyveimért.
-Megkeresem a listáját és máris tiéd az áhított könyvcsomag.- húzza el a száját mondandója végén. ebből arra következtetek, hogy nem  4-5 könyvet kapok. És nem is tévedtem. A következő pillantban vagy 20 könyvet dob le elém a -most már biztos- osztály főnököm.
-Huhh.. Köszönöm
-Nagyon szívesen!-nevet fel hangosan- Holnap háromnegyed 8-kor várlak ebben a teremben. Viszlát.
-Viszontlátásra!
Mikor kiértem, a szüleim elképedve álltak előttem..
-Ezt mind magaddal kell cipelned? - hüledezik anya. És örül hogy autóval jöttünk.
-Igen, Anya, de szerencsére nem egyszerre és ráadásul szerintem kapunk szekrényt is. -mondom lazán és az órámra pillantok. 5 perc és itt vannak a többiek. Addig bepakoltunk az autóba.
-Bella, te most mész deszkázni igaz?
- Igen Pe, megyek.
-Rendben, mikor jössz? - kiváncsiskodik tovább kedven.
-Nem tudom, de nem túl későn, mert holnap 7-kor kelek.- Erre a mondatra még a hideg is kirázott. Jönnek a többiek szóval gyorsan elindultam feléjük, de először elköszöntem anyuéktól.
- Sziasztok!- nyomtam gyors puszit az arcukra.
-Helló Bell, Sziasztok! - köszönnek ők is egyszerre, a szüleimmel is jóban vannak.!
- Sziasztok Srácok.! -mosolyognak- Vigyázattok a lányokra.!- Néznek szüleim a fiukra, közben beszálltak a kocsiba és  elhajtanak.
-Na park?- biccentek feléjük.
Ühhüm.-válaszol Anne és elindulunk az említett hely felé.
- Tényleg meg sem kérdeztem. Mióta vagytok együtt?- jut eszembe hirtelen.
-Mi fél éve! - Nyom gyors puszit Zack Sophie szájára.
- 9 hónap! - kacsint Ryan és  játékosan meg simogatja Anne hasát, mire mi felnevetünk a szerelmesek pedig csók-csatát vívnak. Ahogy látom An került ki győztesnek.
Néha rossz egyedül lenni, de mióta ott kellett hagynom Bee-t, senkire nem  tudtam pasiként tekinteni. Még mindig szerem... vajon elfogom felejteni valaha? Míg én ezen gondolkodtam meg érkeztünk törzshelyünkre ahol Sophie vidám ugrálása zökkent ki gondolat menetemből.
-Belly kezdesz? - Néz rám Anna, bólintok és elindulok a kialakított pálya felé. 10 percig csak én "játszom". A többiek szeretik nézni, hogy mit csinálok, mert én kezdetem legrégebben ezért előrébb vagyok mint ők. Akkor kezdték mikor először elhoztam őket ide, de azóta nagyon nagyon sokat fejlődtek.
Fél nyolcig voltunk kint és nyolcra már ágyban voltam. Nincs mit tenni, holnap reggel már nem lehet délig aludni.. Időben le kell feküdni, igaz 10kor kapcsoltam ki a laptopomat, mert addig beszélgettem a régi barátaimmal és az újakkal is.

Bemutatkozások!:)

Név: Isabella Smith (Isa, Bella, Bell, Belly)
Szül.idő: 1998.10.24
Hobbi: Forózás, deszkázás.
Külső.: hosszú szőkés haj,  zöld szemk

Név: Sophia Line (Soph, Sophie)
Szül.idő:1998.07.29
Hobbi: szereplés, deszkázás
Külső: Rövid szőke haj, kék szemek

Név: Anne Black (An, Anny)
Szül.idő: 1998. 03. 08
Hobbi: weblap serkeztés, deszkázás
Külső: Hosszú feket haj, barna szem

Név: Barby Blood (Beey, Bear)
Szül.idő: 1998.02.29 (:D)
Hobbi: zene hallgatásm, 1D kutatások
Külső: Hosszú vörös haj, barna szem

Név: Elisabeth Swan (Elie, Ell, Lis)
Szü.idő: 1998. 05.25
Hobbi: zene hallgatás, Justin kutatások
Külső: Hosszú barna haj, mindíg más szem (lencse)

Név: Ester Gray ( Es, Esty)
Szül.idő: 1998. 05. 30
Hobbi. deszkázás, bulik
Külső: Közép hosszú szőkés barna haj, zöld szem

Név: Zack Live (Zacky)
Szül.idő: 1998.10.27
Hobbi: deszka, weblapolás
Külső: Rövid barna haj, kék szem

Név: Ryan Coled
Szül.idő: 1998.08.11
Hobbi:videó vágááááás
Külső: Sötét barna haj, fekete szem

Név: Benjamin Strong (Ben, Beny)
Szül.idő: 1997. 11.11.
Hobbi: ami jó
Külső: Szőkés haj, kék szem.

Ui.: Még ma jön az első rész is. Ha itt voltál hagyj nyomot. Kérlek!